Kukoricatakarmányok: sok energia, magas mikotoxin-kockázat

A mezőgazdaságban a takarmányozás során a kukorica-melléktermékek esetében magasabb lehet a mikotoxin-kockázat. Ezért az alapanyagok mellett ezek ellenőrzése is különösen fontos.

Kiváló alapanyag

A baromfi- és sertéstakarmányozásban világszerte a kukorica és a belőle készült melléktermékek (főként a DDGS és a kukoricagluten-liszt) számítanak az egyik legfontosabb alapanyagnak, mivel magas energiatartalommal bírnak és kevés bennük az antinutritív tényező. Ugyanakkor jelentős élelmiszer-biztonsági kockázatot jelent a gombás eredetű mikotoxinszennyezettség, különösen a Fusarium és Aspergillus eredetű toxinok. Akárcsak a felhasználás, a mikotoxin-kockázatok is globálisak – erről nemrég ebben a cikkben számoltunk be. A leggyakrabban a „nagy hatos”-ra – aflatoxin (AFLA), ochratoxin (OCHRA), T-2/HT-2 toxin (T2HT2), deoxinivalenol (DON), fumonizin (FUM), zearalenon (ZEA) – fókuszálnak a laboratóriumok és a takarmánygyártási lánc különböző szerelői. Ennek alapja a tapasztalat: 2020–2024 között világszerte takarmányüzemekből, integrátoroktól és gazdaságoktól származó mintákat vizsgáltak modern műszeres analízissel (ELISA, LC-MS/MS, stb.), és a kapott adatokat egy globális adatbázisban elemezték.

A nyers kukorica eredményei jobbak

A nyers kukoricában a leggyakoribb és legmagasabb koncentrációban előforduló toxin a fumonizin (átlagosan 1073 ppb) volt, amelyet a DON (655 ppb) és a ZEA (70 ppb) követett. Az aflatoxin és ochratoxin csak kisebb koncentrációban volt jelen. Európában és Észak-Amerikában viszont jellemzően a DON értékei magasabbak.

A kukorica-DDGS (szárított gabonaerjesztési melléktermék) minden toxinból jóval magasabb értékeket mutatott, különösen az OCHRA (7,7-szeres növekedés) és a DON (4-szeres növekedés) esetén. Ennek oka, hogy a mikotoxinokat nem emészti meg az erjesztés során használt élesztő, így azok koncentrálódnak az erjesztés utáni visszamaradó anyagban.

A kukoricagluten-liszt szintén magasabb toxinértékeket mutatott, kivéve a fumonizint, amely némileg csökkent. A legnagyobb emelkedést itt az OCHRA (6-szoros) és a ZEA (5,3-szoros) mutatta. Az eltérés oka, hogy a toxikus anyagok különböző mértékben oszlanak el a kukoricaszem különböző részeiben, és feldolgozás során bizonyos frakciókban – mint például a gluten – nagyobb koncentrációban halmozódnak fel.

DDGS vs. gluten-liszt

Érdekes eredmény, hogy a két melléktermék más-más toxinképet mutat: a DDGS-ben magasabb volt a FUM, DON és OCHRA szintje, míg a gluten-lisztben több volt a ZEA, AFLA és T2HT2. Ez is alátámasztja, hogy a feldolgozási technológia és a kiindulási anyag kémiai összetétele jelentősen befolyásolja a szennyezettség mértékét.

Mit tehet az állattartó?

A kukoricaalapú takarmányok nélkülözhetetlenek az állattenyésztésben, de a mikotoxinok veszélye nem elhanyagolható. A vizsgálat rámutatott, hogy a melléktermékek szignifikánsan nagyobb kockázatot jelentenek. Ezért különösen fontos a beszállítói lánc ellenőrzése, a technológiai nyomonkövetés, a takarmány-alapanyagok szennyezettségi szintjének folyamatos monitorozása, és a mikotoxin-határértékek pontos beállítása az egyes takarmánykomponensekre vonatkozóan.

A mikotoxin-problematika a hazai növénytermesztés és takarmányalapanyag-előállítás mindennapjait is meghatározza. Tavaly ritkán látott pusztítást végzett a kapásnövényekben a gombafertőzés: a nyár második felének forró és száraz időjárása a termény csaknem felét érintette.