Van-e reális esélye Magyarországon az ökológiai gazdálkodásnak áttörést hozni? Megéri-e átállni? Mi kell ahhoz, hogy ne csak a támogatás lehívása legyen a cél, hanem üzletileg is fenntartható gazdálkodás és árutermelés hazai piacokra? Akár a hazai közétkeztetésbe…?! Ezekre a kérdésekre keresték a választ az „Ökológiai gazdálkodás: út a sikerhez” című szakmai kerekasztal résztvevői a Portfolio Agrofuture konferenciáján.
Nagy az öko-terület növekedése, de nemigen hasznosul…
A beszélgetést moderáló Bognár István (MBH Bank) hangsúlyozta: cél tisztán látni, nem idealizálni, hanem a gyakorlat felől megközelíteni a szektort. Drexler Dóra (Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet) emlékeztetett: Magyarországon az ökogazdálkodás területi aránya jelenleg 6,5% körül mozog, amivel a világon a 25. helyen, Európában a középmezőny felső részében vagyunk, s bár a 2030-ra kitűzött 25%-os cél nem elérhetetlen, jelentős szemléletváltásra van szükség hozzá. – Miközben a vásárlói igények nőnek, az itthon termelt alapanyag nagy része még mindig elhagyja az országot, feldolgozva, hozzáadott értékkel pedig már máshol hasznosul – mutatott rá.
Salamonné Ebele Eszter (Magyar Államkincstár) tájékoztatása szerint a legutóbbi támogatási körben 350 ezer hektárra érkezett be igénylés, és már 260 ezer hektárra ki is adtak támogatási határozatot. Ez határozottan jelzi a szektor növekedését. Ugyanakkor ellentmondásként említette, hogy a támogatásnak nem feltétele az, hogy a kedvezményezett gazdaság ökoterméket állítson elő. vagyis nem minden támogatásból lesz a hazai piacon elérhető egészséges élelmiszer, takarmány, ez pedig torzíthatja a képet – hangsúlyozta a szakember.
Azt ugyanakkor elismerték: támogatás nélkül vélhetően csak kevesen, a legelhivatottabbak maradnának az öko-tematikájú programokban.
Vannak megbízható, hatékony öko-technológiák
Roszík Péter (Biokontroll Hungária) ezt megerősítve hozzátette: már nincs érdemi különbség egy jól menedzselt ökogazdaság és a konvencionális között. A hozam ugyan 10-15%-kal lehet alacsonyabb, de az értékesítés során ezt bőven visszahozza a magasabb ár és a környezeti haszon.
Ugyancsak a jövedelmezőséget és az eredményes technológia megvalósíthatóságát bizonygatta Szólláth Tibor (NAK), aki maga is gyakorló gazdálkodó. Síkra szállt amellett, hogy az ökogazdálkodás egyik legnagyobb kihívása, a vegyszermentesen is hatékony gyomszabályozás is biztosított a korszerű talajművelő eszközökkel. Ezek között már nemcsak gyomfésűk, kultivátorok, boronák, hanem lézeres, mesterséges intelligenciával működő rendszerek is megtalálhatók. Bár ezek némelyike nem olcsó, a jó áron értékesíthető ökotermények megtéríthetik a beruházást.
Szintén a versenyképes technológia mellett érvelt Pais István (Huminisz Kft.), aki az egyik legfontosabb előrelépésnek az ökogazdálkodásban engedélyezett inputanyagok fejlődését nevezte. Ugyanakkor rámutatott, bár több száz ilyen készítmény – talajkondicionálók, növénykondicionálók, mikrobiológiai termék – van forgalomban, voltaképpen néhány tucat az, ami igazán megbízható. Ezeket érdemes szinergiában alkalmazni, így valódi eredményeket hozhatnak, a megfelelő motiváció és szakmai nyitottság, felkészültség mellett.
Miért adjuk el a jót, ahelyett, hogy elfogyasztanánk…?!
A beszélgetés egyik legizgalmasabb kérdése a piaci lehetőségek körül járt. Drexler Dóra szerint a belső fogyasztás növelése az egyik kulcs. – Az elmúlt két évben 36%-kal nőtt a hazai ökotermékek forgalma. Ez jó hír, de a fogyasztói tudatosság még gyenge lábakon áll: az ökotermékek értékét nem csak árban, hanem életminőségben kellene mérni – fogalmazott. Többen ismét emlékeztettek: szomorú, hogy a hazai termelésű öko-alapanyagok döntő részben elhagyják az országot. Szólláth Tibor szerint a közétkeztetés lehetne az áttörés terepe, amelyben 2,5 millió embert érint naponta. Ha csak kis arányban jelenne meg a hazai ökotermék, már az is óriási változást hozna. A jogi akadályok azonban ma még ezt erősen korlátozzák, ugyanakkor az agrárkormányzatban már érik e probléma megoldásának előkészítése.
