Mennyit ér a repce, ha kevés?

Cikkünk első részében hazai körképpel kezdünk, felvázolva a várható termést, majd áttérünk a piaci kilátásokra is. Körkérdésünk a május eleji esők után és a fagyosszentek előtt készült.

Tavaly az uniós csatlakozásunkat követő (2005. évi) szintre esett vissza az elvetett repce területe az országban. A tél meleg és száraz volt, a tavasz nagy részében erős hideg- és melegfrontok követték egymást. A tenyészidőszak nagy részében az Alföldön és a Kisalföldön kirívóan kevés csapadék hullott. Körkérdésünk a május eleji esők után és a fagyosszentek előtt készült.

Rövid virágzás

A mondás szerint annyi tonna várható a repcétől, ahány hétig virágzik. Ez a fenofázis idén rövidebb volt a kelleténél. Negatív rekordot jeleznek Győr-Moson-Sopronból, ahol 7–10 napos időtartamról számolnak be. „Május 5-re, mire megjött a 30 mm eső, már el is virágzott a repce. A méhészek is panaszkodtak, hogy rossz volt a hordás. Alacsonyak az állományok, kevés elágazódással és becővel, de nem csodálom, már a télből is rosszul jöttek ki. Óriási volt a téli és a tavaszi aszály, ráadásul itt a földek is gyengék, és folyamatosan fúj a szél. A hőmérséklet végig szélsőségesen ingadozott. Rosszul viselték a növények.” A szakember szerint 2 tonna lehet a térség átlaghozama idén.

Fejérből egy növényvédelmi szaktanácsadó a két-három hetes virágzást kevesli, ennek oka a szélsőséges hőingás. A térség egyébként május elején másfél óra alatt kapott egy 70 mm esőt hozó felhőszakadást, ami a frissen gyomirtott pár leveles kapásokban okozott hatalmas károkat. „Ami a repcét illeti, az áprilisi fagy hormonális hatását a főszáron és a becőkön is látni. A bolond időjárás szerencsére megzavarta a szárormányosokat, és kórtani problémák sem jelentkeztek. A fénybogárral viszont kilátástalan küzdelmet folytattunk. A piretroidok nem hatnak rá. Felszívódóval kombinálva, adjuválva, savasítva, megengedett maximális dózissal permeteztünk, így is alig bírtunk velük. Csak tavasszal 5-6 fordulóra volt szükség az itteni intenzívebb gazdaságokban.” A szakember 2,5 tonnás megyei átlagra számít.

Jász-Nagykun-Szolnok területén kevés csapadék hullott a tenyészidőszakban, de ki is kopott a repce a térségből. Ami kevéske maradt, az gyengén fejlett, kevés becővel. A legjobb táblákat 2,5 tonnásnak, az átlagot 2 tonnásnak becsülik a helyiek.

Bács-Kiskunban azt halljuk, hogy a télbe még szép állapotban mentek a repcék, mostanra viszont sokat romlott az állapotuk. Ennek oka a tavaszi kevés csapadék, a virágzás előtti fagy, majd a virágzás idején betört hőhullám. Az időjárás nem az egyedüli oka az eredménytelen repcetermesztésnek. Sokan 2021-ben, a klórpirifosz kivonásakor hagyták abban a termelést, és a kemikáliák árának emelkedésekor döntöttek végleg úgy, hogy nem is térnek vissza a növényhez. A megmaradt tábláktól térségtől függően 2 és 3 tonna közötti mennyiséget várnak, az átlagot itt is vehetjük 2,5 tonnának.

Erős volt a rovarnyomás

Meglepve halljuk Dél-Békésből, hogy akár a 3 tonnás eredményt is kinézik a tábláikból. „A mázsa mondja majd ki az utolsó szót, de úgy látom, az áprilisi mínusz 6 fokot is egész jól átvészelték az állományok. A virágzásnak ugyan gyorsan véget vetett a május elsején jött hirtelen meleg, de a becőszám megvan, bízunk az elfogadható végeredményben” – mondja az elért szakember, aki szerint a többieknek is szépek a táblái, kivéve ott, ahol a bundásbogár vagy a fénybogár megrágta bimbókat. A növénytermesztési szaktanácsadó szerint a titok abban rejlik, hogy itt sokan augusztusban, az esők előtt vetették el a repcét, ami megerősödve ment a télbe. Ezek a korai állományok még most is utána tudnak nyúlni a víznek a talajban. A szeptemberi repcék, különösen, ha a frontok is elkerülték a táblát, már dobálják le az alsó leveleiket.

Növényvédelmi szempontból az idei szezonban a bundásbogárral küzdöttek a legtöbbet: „Méhkímélő technológiában este kell védekeznünk, amikor a bundásbogár lehúzódik a talajröghöz, ahol szinte a nullával egyenlő hatásfokkal érjük el. Ehhez képest a fénybogár problémáját megoldottuk egy védekezésből. Én úgy látom, hatott rájuk az acetamiprid. A szárormányosokkal az volt a baj, hogy nehéz volt követni a dinamikájukat ebben a hol meleg, hol hideg időben. A sárgalapok segítettek ebben, de a permetezéssel nem mindig tudtuk elkapni az optimális időablakot.”

Ahol kevés a 3 tonna

Zalában 16–20 napos virágzási időről hallunk, de összességében jól néznek ki a repcetáblák. Május 7-én a virágzás legvégén jártak az állományok. „Itt az év elejétől nagyjából 200 mm csapadék hullott, nem lehet panaszunk. A gombák elleni védelmet meg tudjuk oldani, a rovarok ellen pedig azért kell többször permetezni, mert már februárban indul a szezon, nem márciusban. Így tavasszal négy alkalommal kell védekeznünk a kártevők ellen kombinált technológiával. Normál időjárás mellett nálunk sikerülni szokott a 4 tonnás termés, amit most is remélünk, mert csak ez hozna érdemleges hasznot” – sorolja a szakember.

Baranyában szintén nem ritkaság a 4 tonnás repcetábla, csapadék is elegendő érkezik a térségbe, mégis egyre kevesebb repcét látni a vidéken. „Ez lesz a negyedik éve, hogy nem termelem, ahogy sokan mások is” – halljuk, indokként pedig a gyenge hatóanyag-választékot nevezik meg. Egy másik gazdaságban arra hivatkoznak, hogy az egyik évben egyáltalán nem kelt ki a mag, egy további gazdálkodó pedig a magas ráfordítási költségek és a bizonytalan repceár miatti befektetési kockázatot emeli ki. Ez már világos beszéd.

„Egyszerre tűntek el a hatékony szerek, nőttek meg a termelési kockázatok, és vált kiszámíthatatlanná az eladási ár. Amikor egy hidas permetezőért 160 milliót kell fizetni, az ember biztosabb jövedelemforrásokat keres a törlesztéshez. A környékben például sokan kísérleteznek a kisebb költségű szójával. Azt gondolom, hogy a támogatott termelési módok is ellene hatnak a repcetermesztésnek. Amikor a magyar szántóterület felén vagy AKG- vagy ÖKO-előírások szerint akarnak termelni, abba nem fér bele az agyonpermezett repce…” – és ez bizony igaz. A környékben egyébként azt vallják, hogy csak akkor érdemes belevágni a repcébe, ha minimum 3 tonnát hoz – amire idén is megvan minden esély. Többre, sajnos, nem.

Borsod-Abaúj-Zemplén is egy olyan térség, ahol még szép repcetáblák nyíltak április végén, május elején. Itt szerényebbek a hozamelvárások is. Ezen az északi termőhelyen, Szerencs környékén komoly károkat okozott a repcében az áprilisi fagy, és igencsak tartanak a fagyosszentektől is. Csapadékból több volt, mint az alföldi-kisalföldi részen, de így sem elég. Az olyan szárazabb területeken, mint Emőd, Nyékládháza, Ónod, május 7-én már sárgul a búza alja. „A rovarnyomás erős volt, ötször fordultunk a permetezővel február óta. Nagy baj azért nincs. A háromhetes virágzás és a becőszám alapján azt mondom, a 4 tonna nem fog összejönni, de 3 tonna felett leszünk” – bizakodik az elért szakember. Borsodból nézve az árak és a költségek viszonya is kedvezőnek látszik.

A hazai összkép

Mindent egybevetve a tavalyinál gyengébb termésátlagot várnak a termelők. Mivel 2024-ben 2,5 tonnát arattunk egy hektárról, idén – figyelembe véve, hogy a megmaradt mintegy 125 ezer hektárnyi repce a jobb termőhelyekre szorult vissza – megvalósulhat a 2,3–2,4 tonna, ami nagyjából a 2005. évi termésmennyiséget, 287 ezer tonna körüli repcét eredményezne. Húszéves mélypont. Vajon a környező országokban milyen lesz a kínálat? Itt az ideje, hogy áttérjünk a rövidebb és a hosszabb távú piaci kilátásokra, mert ez dönti el, hogy hányan írnak mínuszt idén, és tovább csökken-e a növény területe ősszel.

A német igények

Az unió repcetermelése az utóbbi években leginkább az időjárás függvényében hullámzik, az utolsó nagy hatóanyag-kivonás (foszforsav-észterek) már kevésbé érintette, mint a neonikotinoidok eltüntetése a csávázásból, ami 12 éves mélypontra lökte a termelést 2019-ben. Ekkor 30 százalékkal kevesebb repcét termeltek az EU-ban, mint a 2014-es csúcs (22 millió t) idején. Idén az április végi becslések szerint 18,9 millió tonnás összmennyiséget takaríthatnak be a tagállamok, 13 százalékkal többet, mint tavaly. Sok ez, vagy kevés?

Az olajmag árát az dönti el, hogy mennyi repcére, és ezen belül is menynyi európai repcére lesz szüksége a bioüzemanyag-gyártásnak. Európa ugyanis a világ legnagyobb biodízelgyártója, benne Németországgal, amelyik egymaga megtermeli az uniós kibocsátás negyedét, 3,4–3,6 millió tonnát, amiből legalább 2,5 millió tonnát a nemzetközi piacon értékesít. Ehhez a sütőolajokon, állati zsírokon, szójaolajon kívül mintegy 9,4 millió (!) tonnányi repcére van szükségük.

Volt idő (2014), amikor ennek a kétharmada még „házon belül” a rendelkezésükre állt. Aztán jött a neonikotinoidok kitiltása, az időjárás változása, az üveghatású gázok (ÜHG) elszámolásának módosítása, és a német repcetermelés 10 év leforgása alatt 36–40 százalékkal esett. Tavaly 3,6, idén 3,9 millió tonnás terméssel számolhatnak. Éves szinten 5,5–5,7 millió tonna magot kell importálniuk ahhoz, hogy a 10 millió tonnás éves kapacitású olajgyáraikat kihasználhassák.

Két évvel ezelőtt laptársunk, a MezőHír egy elemző cikkben (A repce esélyei magyar földön: most és 2030 után) arról írt, hogy 2030-ig egyre jobb és jobb ára lesz a repcének, ezt követően azonban fordul a kocka. Ezt az EU klímacéljaival magyarázta, ami a biokomponens nagyobb bekeverési arányát írja elő az üzemanyagba, de fokozatosan kivezeti a pálmaolajat és az elsőgenerációs, élelmezésre is használható anyagokat (repcét) a közlekedésből. Nos, a németek 2023. január 1-jétől kizárták a pálmaolaj-alapú bioüzemanyagokat az ÜHG-csökkentési elszámolásból – jóval az EU által előírt, 2030-ig esedékes teljes kivezetés előtt. Ezt az EU több más tagállama, köztük Franciaország, Belgium és Ausztria már korábban megtette.

A pálmaolaj kivezetésével némileg nőtt a felhasznált szójaolaj mennyisége a biodízelgyártásban, de leginkább a sütőolajok és zsírok hasznosítása ugrott meg. Míg 2010-ben ezek aránya a biodízelgyártásban körülbelül 5–10% volt, ma már átlépi a 30 százalékot, miközben a repceolaj felhasználási aránya bő 80 százalékról 53 százalékra zuhant az UFOP adatai szerint. Ilyen gyors fordulatra senki nem számított.

Sok(k) hatás a piacon

További rossz hír, hogy a teljes iparág megbicsaklott. Héjja Csaba, az MBH Bank elemzője a mellékelt ábrán azt érzékelteti, hogy egész Európában bekövetkezett egy törés a biodízel gyártásában és felhasználásában – nyilvánvalóan a háborúval járó gazdasági visszaesés miatt. A belső égésű motorok 2035-ra tervezett kitiltása az európai autógyártásból ennél is nagyobb csapással fenyegeti a bioüzemanyag-ipart. A korábban gyártott modellek persze még évtizedekig róhatják az utakat, sőt, az EU Bizottság is felülvizsgálhatja a döntését, de a bizonytalanság önmagában megpecsételi a repce hosszabb távú sorsát.

Apropó: bizonytalanság. Az EU nemcsak az ÜHG-kibocsátás csökkentése miatt fordult az újrahasznosítás felé, hanem azért is, mert ez az út egy külső erőforrásoktól függetlenebb gazdaságot eredményez. Ennek eléréséhez azonban még hosszú az út, és addig is minden milliliter repceolajra szüksége lesz – mutat rá az elemző. Sajnos, egyre kevésbé Magyarországról. „2020 óta nálunk emelkedtek a legjobban az inputköltségek az EU-ban, eközben a Kárpát-medencében növekszik leggyorsabban az átlaghőmérséklet” – jegyzi meg Héjja Csaba. Ezért egyre kockázatosabb repcét termelni Magyarországon.

Vannak azonban még országok, ahol stabil a termelés. Például Franciaország, ahol a 4 milliós tonnás termésből egymillió tonna eljut a német gyárakba. És vannak kifejezetten feltörekvő országok is, mint Lengyelország, amelyik 5 év alatt, egymillió tonnával, 3,3 millió tonnára növelte a termelését, és megbízhatóan szállít évi félmillió tonnát a németeknek. A másik Románia,ahol szintén egymillió tonnás növekedés ment végbe. Idén akár 1,8 millió tonnás termést is arathatnak, amiből legalább félmillió tonna eljut Németországba.

Az EU-n kívülről pedig Ukrajna lett a legfontosabb ellátó ország. A tavalyi aratás után 1,3 millió tonnás rekordmennyiséget exportált Németországba. Rajta kívül Ausztráliából érkezik még hasonló mennyiség, ha az időjárás és a piaci viszonyok engedik. Idén a vámháború miatt az ausztrál repcét a kanadai válthatja le az EU piacán.

Milyen árakra készüljünk?

A fentiek alapján még mintegy 10 évig jól eladható termék lesz a repce. Ami az idei ellátást illeti, Ukrajnában 5 százalékkal kisebb területről akár 10–12 százalékkal kevesebb repcét arathatnak idén (3,2–3,4 millió t), mivel náluk is száraz volt a tél, és drasztikus az áprilisi fagy. Az első becslések 2,7 tonnás átlagokkal számoltak, ami már nem valószínű. Mint fentebb említettük, ezt a kiesést bőven ellensúlyozhatja az, ha az EU-ban 13 százalékkal nő a termelés.

Párizsban e cikk írásakor éppen nő a repce aratást követő ára, csaknem 490 eurót ér egy tonna. Az ukránok abban bíznak, hogy ismét magas árak fognak kialakulni szeptemberre, hiszen náluk biztosan romlani fog a kínálat. Tekintve, hogy Ukrajna fontos beszerzési forrás Németország számára, a magyar termelőknek is biztató, ha keleti szomszédunk drágán adja a portékáját. A gyáraknak vásárolniuk kell, míg a termelők módosíthatnak a termények eladási sorrendjén.

A magyar repce – ha megfizetik – az elsők között tud útra kelni. Ezekkel a hozamokkal 175–178 ezer forintos ár alatt nem is szabad üzletet kötni. Az előjelek szerint ezt meg is fogják adni a felvásárlók. Sajnos a kéttonnás termőterületekről még így is további hektárokat veszíthetünk el az őszi vetési kampányban.

Gönczi Krisztina