A repcebetakarítás technológiája, műszaki eszközei

Hazánkban kiforrott, és a gyakorlatban széles körben alkalmazott technológiája van az őszi káposztarepce termesztésének. A repce agrotechnikai, termesztéstechnológiai szempontból jól illeszkedik a kalászos-kukorica vetésforgóba, és ezek kedvező előveteménye. A hagyományos termesztéstechnológiában a repcét gabonasorvető gépekkel, gabona- vagy dupla gabonasorba vetett technológiával termesztik.

A nemesítők eredményes munkájának köszönhetően kinemesített, alacsony növésű hibridek használatával egyre többen alkalmazzák a cukorrépa 45 cm-re (1/a-b. kép) vagy akár a kukorica 70-75-76,2 cm-re vetett, széles sortávú állományokra alapozott technológiát.

Ez utóbbi technológiákban a szemenkénti vetőgépek alkalmazása a különböző tőtávolságok, 8-1218 cm stb. beállításait, egyes vetőgéptípusok pedig a differenciált kijuttatást is lehetővé teszik. A sűrű és a széles sortávolságú termesztéstechnológia műszaki eszközei is döntően megegyeznek a kalászos- és a kukoricatermesztés műszaki eszközeivel.

A repce betakarításának nehézségei

A repce és az egyéb olajnövények – vagy pl. a szója – a nehezen betakarítható növények közé tartoznak. Emiatt a betakarítási technológiájuk jelentősen eltér az említett növényekétől, ezért a betakarítást jól meg kell szervezni. Ez azt jelenti, hogy a betakarító-, arató-cséplő gépeket műszakilag fel kell készíteni, az arató-cséplő gép kapacitását, teljesítményparamétereit, a területnagyság összehangolását, a deszikkálás és az aratás időszakának meghatározását és a logisztikai paramétereket kell meghatározni. A betakarításra használt arató-cséplő gépeket is az adott növények morfológiai tulajdonságaihoz igazodó kiegészítő berendezésekkel kell felszerelni, és megfelelő beállításokkal kell üzemeltetni.

A repce betakarításakor – mivel a sűrű, ágas-bogas növényállomány nedvességleadása, vagyis száradása nagyon heterogén – szükséges az állomány szárítása, deszikkálása. A magtermés, illetve a becők érésének homogenizálására pedig érésgyorsító vegyszeres kezelés végezhető.

A repce becői még a fenti vegyszeres kezelések mellett is hajlamosak a megpattanásra, kinyílásra, ami még a lábon álló állományban is jelentős pergési veszteségeket okozhat, ezért az említett eljárásokkal egy menetben, szintetikus, polimeralapú ragasztóanyagok kipermetezése javasolható. A kijuttatható anyagok fajtáját, a kijuttatás technológiáját természetesen számos jogszabály, rendelet, előírás szabályozza. A kijuttatás megoldható légi és földi eszközökkel. A repülőgépes szolgáltatást erre szakosodott vállalkozások végzik, akiknek a munkáját a Mezőgazdasági Repülők Érdekvédelmi Szövetsége fogja közre. A repce esetében az említett vegyszerek kijuttatására – a jogszabályi előírások betartásával – a mezőgazdasági drónok is használhatók. Ez a szolgáltatás már több vállalkozótól is igénybe vehető (2/a-b. kép).

A repce aratásra történő előkészítése földi gépekkel, magas hasmagasságú, hidas járószerkezetű, alváz-kialakítású, magajáró szántóföldi permetezőgépekkel is elvégezhető. Az elsodródás megakadályozására, mint a légi kijuttatásnál is, cseppnehezítő szerek alkalmazása is szükséges (3. kép). A földi gépek használata azonban a művelőutas technológia alkalmazását teszi szükségessé, ami az egyéb tápanyag-visszapótlási és növényvédelmi munkák elvégzése szempontjából is előnyös.

A repce aratására valamennyi hazai – a kombájnozható kultúrák betakarítására használatos – hagyományos, keresztben elhelyezett cséplődobos, szalmarázós és kombinált szalmaleválasztásos, rotoros szalmaleválasztásos, egy vagy két axiáldobos arató-cséplő gép alkalmas. Az üzemeltetés során az arató-cséplő gépek üzemeltetési paramétereit a repce morfológiai tulajdonságaival kell összehangolni. A motolla helyzetét úgy kell beállítani, hogy az támassza meg a lábon álló terményt, és terelje a behordócsigához (4. kép).

A dőlt állományt azonban csak a dőléssel szemben lehet aratni, és a motollát ebben az esetben is ki kell emelni. A motolla kerületi sebessége pedig a haladási sebesség 1,2-1,3-szorosa legyen, így egyenletes behúzás érhető el. A cséplőrést pedig nagyra kell állítani. A vágóasztalt – a szalmaleválasztó rendszer terhelésének csökkentése céljából – magasan, magas tarlóval kell járatni. Ez egyben a cséplőrész veszteségét is csökkenti. Egyes motollatípusok – éppen a növényekkel való kíméletes érintkezés céljából – különleges motolla-vezérlőszerkezettel vannak kialakítva (5. kép).

A repce betakarításkori veszteségei

A veszteség döntő többsége az arató-cséplő gép vágóasztalánál, az alternáló kaszaszerkezet, a behordócsiga dinamikus rezgéseiből adódik. Ezért a veszteségek csökkentésére a gabona-vágóasztalokra vágóasztaltoldatok, betétlemezek és oldalkaszák szerelhetők fel. A hagyományos gabona-vágóasztalokra – önálló keretszerkezettel – külön alternáló kaszából, vágóasztalból, oldalkaszából álló berendezés szerelhető. Ezeket a berendezéseket nevezzük repceadaptereknek (6. kép). A repcebetakarító adapterek használata a vágóasztal-veszteségek hatékony eszköze.

A repceadapterek a jobb és bal oldali rendválasztók helyére, az eredeti kaszaszerkezet elé szerelhetők fel. A bal oldali oldalfalon vagy a hátfalon van elhelyezve a meghajtószerkezet, az alternáló vízszintes kaszahajtás és az oldalkaszák hajtása. Az adapter oldalfalán helyezték el a jobb vagy mindkét oldali oldalkaszát (7. kép).

Az oldalkaszák használatával alacsony veszteséggel választható szét a fogásszélességnek megfelelő növényállomány, növényfal. Az oldalkaszák az arató-cséplő gép vágóasztalának, rendválasztójának helyére szerelhetők fel. Az oldalkaszák az adapteren jobb vagy mindkét oldalra vannak felszerelve, magasságuk 1200–1350 mm, míg a kaszapengék lökethosszúsága 70–80 mm. Az oldalkaszák függőleges kaszagerendelyébe kettős löketű, normál vágású, alternáló kaszaszerkezet van beépítve. A kaszaszerkezet hajtása mechanikusan, elektromotorral vagy hidromotorral, kulisszás vagy forgattyús hajtóművön keresztül van megoldva. A hidromotoros hajtás az olajat az adapter – az arató-cséplő gép hidraulikus rendszerétől független – hidraulikaszivattyújáról kapja (8. kép).

A vágóasztal-veszteségek csökkentésére az arató-cséplő gépek gyártói – a hagyományos építésű vágóasztalok mellett – különböző konstrukciójú, kissé bonyolultabb vágóasztalokat fejlesztettek ki.

A repce betakarítása során a pergési, a vágóasztal-veszteségek a rendválasztó oldalkaszával szerelt, kitolható vágószerkezetű „Vario” vágóasztalokkal is eredményesen csökkenthetők. A kitolható vágószerkezetű vágóasztalokban – az előzőekben ismertetett – repcebetakarító adapterek konstrukciós megoldásait is felismerhetjük. A „Vario” vágóasztalok működő részeihez is jó tömítési tulajdonságokkal csatlakoznak a vágószerkezet kitolható csúszólemezei. A hidraulikusan kitolható vágószerkezet távolsága alaphelyzetben 220–250 mm; általában 500–700–1000 mm tartományban tolhatók ki, illetve állíthatók (9. kép).

Hevederes vagy szalagos vágóasztalok

Az adapterveszteségek minimalizálása mellett fontos szempont a nagy munkaszélesség, például a nagy szártömeg biztonságos, egyenletes, torlódás- és eltömődésmentes elszállítása az arató-cséplő gép ferdefelhordójához. Ebből a célból fejlesztették ki a hevederes vagy szalagos anyagtovábbítású vágóasztalokat. A hevederes vágóasztalok – konstrukcióikat tekintve – hátrafelé hordó, illetve középre hordó hevederekkel készülnek. A hátrafelé hordó változatoknál az alternáló kasza és a behordócsiga távolsága akár 1000 mm is lehet. A nagy kinyúlású hátrahordó szalagokra hulló szemek biztonságos továbbítása érdekében a szalagok vagy hevederek felülete bordázott vagy recézett (10. kép).

A hevederektől, szalagoktól – a nagy tömegű szár átvételének elősegítésére – egyes konstrukcióknál az anyagtovábbító csiga teljes hosszán vezérelt pályán működő ujjak kerültek elhelyezésre.

A középre hordó hevederes vágóasztaloknál – a konstrukcióból adódóan – a vágóasztal a jobbról és balról középre hordó hevederek szélességével szintén meghosszabbodik, vagyis a kipergett magok ebben az esetben is a középre hordó hevederekre hullanak. Középen pedig egy keskeny bordás heveder és terménytovábbító csiga szállítja az anyagot a ferdefelhordóra. A kipergett szemek biztonságos továbbítására a hevedereken, szalagokon keresztben léceket helyeztek el. A ferdefelhordóra történő biztonságos anyagátadás érdekében az átadónyílás fölé középre hordó rövid csigát építettek. A középre hordó hevederek, illetve szállítószalagok hajtása elektromotorokkal vagy hidromotorokkal, hidrosztatikusan történik. Ez a hajtásátvitel lehetővé teszi a hevederek, szalagok – terheléstől függő –behordási sebességének 0,1–3,0 m/min közötti fokozatmentes szabályozását. Abban az esetben, ha más, nehezen betakarítható, pergésre hajlamos növényeket, például szóját is termesztenek, ahol emellett fontos a tökéletes talajkövetés, az alacsony tarló tartása, ott feltétlenül előnyös ezeknek az adaptereknek a használata (11. kép).

Kedvező időjárás esetén a homogén, egyenletesen érő és gyommentes állományok az előzőekben ismertetett eszközökkel szárítás nélkül is egy menetben betakaríthatók. Az állomány szárítás nélküli, egy menetes betakarítása esetén azonban különösen gondosan kell az üzemeltetési paramétereket – munkasebesség max. 5–6 km/h, motollafordulat kerületi sebessége 1,2-1,3-szorosa a munkasebességnek – betartani. Az újabban egyre szélesebb körben terjedő széles sortávolságú technológiák ebből a szempontból is előnyösek lehetnek.

Az arató-cséplő gépekkel kicsépelt repcemagot betárolásra a tárolótelepre kell beszállítani. A beszállított „kombájntiszta” repcemagot a biztonságos tárolás érdekében tisztítani és szárítani szükséges. A „kombájntiszta” repcemag különböző szennyeződéseket – növényi szár, levél-, gyom-, szármaradványokat – tartalmaz. A tárolás során ezek a szennyezőanyagok visszanedvesedést, különböző károsodást és a feldolgozás során olajveszteséget okoznak, ezért az anyagot tisztítani kell. A repcemag szennyeződései, mivel azok a repce apró magjainak a méretéhez hasonlóak, tűszerű formájúak, ezért nehezen eltávolíthatók, különösen a hengerrostáknál. A síkrosták rostafrekvenciáját lehetőleg intenzívre kell beállítani (12. kép), és a repcemag méreteinek megfelelő perforációjú rostalemezeket kell alkalmazni.

A megfelelő teljesítményű ventilátor által szállított tisztítólevegő vagy rosta-előszelelő levegő biztosítja a hatékony tisztítást. Az előtisztító berendezéseken túl a gyártók egyéb utó- és kombi tisztítókat is ajánlanak, például az alábbi (tisztításiteljesítmény-, áteresztőképesség-, rostafelület-, tisztítólevegő-) paraméterekkel.

Tárolás és tisztítás

Az előtisztított repcemag betakarítási nedvességtartalma 9% fölötti, akár 11% is lehet, de az állományban a szemtermés nedvességtartalma akár 5–6% eltérést is mutathat. Ez azt jelenti, hogy előtisztítás után a repcemagot szárítani szükséges. A repce szárításánál figyelembe kell venni, hogy a magas olajtartalma miatt tűzveszélyes anyag.

Ezért a szárítás különös gonddal, alacsony, 50 ^oC hőmérsékleten, a tűzrendészeti előírások, szabályok fokozott betartása mellett végezhető. A 9%-nál nagyobb nedvességtartalom esetén a repcemag, károsodás nélkül csak rövid ideig tárolható. A tartós tárolás előtt utótisztítás is szükséges. A tartós tárolás során az optimális nedvességtartalom 8–9%.

Dr. Kelemen Zsolt
műszaki szakértő