A tavaszi vetésű növények sor(ba)vető gépei

Az időjárás jelenlegi – február eleji – állása szerint idén, az előző évekhez viszonyítottan negatív hőmérsékleti rekordokat is hozó, csapadékosabb, és hóval is jobban „ellátott” téli időjárási viszonyok miatt nedvesebb tavaszra kell felkészülni, amely ismét próbára teheti a keskeny sortávolságú növények tavaszi vetéseinek elvégzésére hívatott gabonavető gépeket-gépkonstrukciókat, illetve akár késleltetheti a tavaszi vetések optimális időn belüli elvégzését.

KRM (Sola) Trisem-2110 hagyományos építésű, mechanikus vetőszerkezetű, csúszó csoroszlyás  gabonavető gép

A tavaszi kalászosok (tavaszi búza/árpa, durumbúzák, zab), a mag-/zöldborsó, a lucerna és az apróbb magvú növények tavaszi vetéseire az általánosan használt, ún. gabona sor(ba)vető gépek alkalmasak, illetve a hazai vetéstechnológiában ezeket a különböző szerkezeti felépítésű gabonavető gépeket vagy gépkapcsolásokat használják. A tavaszi vetésű, keskeny sortávolságú növények hazai vetésterülete – az előző őszvégi-tél eleji időszak talajművelési eljárásainak elvégezhetőségétől és a gazdaságok vetésszerkezetétől függően – évente ~300 ezer hektárt tesz ki, ami érdemben az idén sem változik, mivel nincs olyan haszonnövény, amivel ki lehetne váltani az alacsony felvásárlási árú gabonaféléket. A gazdaságokban széles körben rendelkezésre álló, különböző konstrukciós kialakítású gabonavető gépek vagy a talajművelő-gabonavető gépkapcsolások az optimális vetési időn belül képesek a tavaszi vetési műveletek elvégzésére, hiszen az előző ősszel ezekkel a gépekkel elvégzett vetési munkák több mint 1,4 millió hektár kalászos gabona és repce elvetéséhez biztosítottak megfelelő gépkapacitást.

Vontatott vetőkocsis, hagyományos építésű, pneumatikus vetőszerkezetű nagyteljesítményű  gabonavető gép (Amazone Citan 12001)

A gabonavetőgép-konstrukciók csoportosítása

A gazdaságokban jelenleg rendelkezésre álló gabonavető-eszközállomány konstrukciós kialakítása, felépítéseik alapján, valamint a megművelt talajfelületen való alkalmazhatóságuk vonatkozásában jelenleg öt nagyobb gabonavető gépcsoport különböztethető meg:

– a hagyományos (klasszikus) felépítésű gabonavető gépek, amelyeket a forgatásos, teljes felületű alapművelések utáni területeken alkalmazhatnak. A forgatásos (szántásos) alapművelésre ágy-/váltva forgató ekék használata a jellemző, amikor a tarlómaradványoktól mentes, ún. tiszta talajfelszín marad vissza, amely az általános vetési eljárások zavartalan elvégzésének alapvető feltétele;

– a talajművelő/talaj-előkészítő és gabonavető gépkapcsolások vagy gépösszeépítések, az ún. magágykészítő és gabonavető gépkombinációk, amelyekkel a forgatás nélküli, lazításos alapművelések után pl. rövid tárcsával, rotációs boronával vagy kultivátor-kapatagokkal sekélyen művelt, majd tömörítőhengerekkel lezárt, (<30 %) mulccsal „telített” magágyba is biztonságosan kivethetők a vetőmagvak;

– a gabona direktvető gépek, amelyeket az erősebb váz- és keretszerkezet, a soronként nyomórugóval vagy hidraulikusan (~150-500 kg nyomóerővel) terhelt speciális szárvágó tárcsa és a vésőkéses/tárcsás vetőcsoroszlya-kialakítás jellemzi. Ezekkel a gépekkel az előkészítés nélküli (bolygatatlan) területeken, a „megműveletlen” talajba (a tarlóba) is megfelelő minőségben lehelyezhetők a vetőmagvak;

– a vetőkultivátorok, amelyek a vontatott vetőmag- és/vagy műtrágya-kijuttató vetőkocsiból, valamint a vázkeretbe foglalt szántóföldi kultivátortagokból épülnek fel, és speciális kialakítású (ékes, lúdtalp vagy szárnyas) kultivátorkapák által művelt sávokban juttatják a magvakat (+műtrágyát) a talajba;

– az újonnan megjelent sávművelő-gabonavető (Strip Till Drill) gépek, amelyek a sávos talajművelést tápanyag (szilárd-/folyékony műtrágya vagy hígtrágya) kijuttatással kiegészítve egy menetben végezik el a magvak sorba vetését.

Az előzőekben felvázolt gépek/gépkombinációk felépítése, illetve kialakítása olyan, hogy azok nagy többsége a vetéssel egy menetben tápanyag-visszapótlásra – szilárd műtrágyák (célirányos) kijuttatására – is alkalmas. Ezek a gépkonstrukciók – kialakítástól függően teljesen automatizált/félautomata működtető-ellenőrző és kijelző rendszerekkel felszerelve – a művelőnyomos technológiákban is alkalmazhatóak. A különböző gabonavetőgép-konstrukciók közül a tavaszi sorba vetésekre célszerű a már meglévő, hagyományos (ún. klasszikus) felépítésű vetőgépek vagy a talajművelő+gabonavető gépkombinációk alkalmazása.

Sulky Burel Xeos HD talajművelő+gabonavető gépkapcsolás Startec starterműtrágya kijuttatóval

A tavaszi sor(ba)vetések jellemzői

A sorba vető gépek alapvető feladata az adott fajtájú vetőmag – tág határok közötti – változtatható mennyiségben történő kivetése, az előírt vetési mélységben és egyenletesen, az adott növényre jellemző, optimális tenyészterület biztosítása mellett. A sorba vető gépekkel végezhető vetések – más szántóföldi vetésekhez hasonló – főbb jellemzői: a sor- és tőtávolságok, a vetési mélység, valamint a kivetendő magmennyiség, mindezekhez még a különböző növényfajok vetőmagjainak értékmérő tulajdonságai is párosulnak. A „tavasziak” vetési jellemzői közül a legfontosabbakat kiemelve:

– a tavaszi vetésű, különböző növényfajok (kis-, közepes- vagy nagyméretű) vetőmagjainak ezermagtömege a ~2 grammtól ~350 grammig terjed (pl. lucerna 2,0-2,5 g/1000 mag vagy a mag-/zöldborsó 220-350 g/1000 mag);

– a vetőmagvak (MSZ szerinti) tisztasága 98-99%, átlagos csírázóképességük 80-90% között változik, így a használati értékük, H_é = ~78-89% közötti;

– a különböző gabonavető gépek sortávolságai igen változóak, ez ~7,0 cm-től 18 cm-ig is terjedhet, ami a hektáronként kivetendő csíraszám függvényében a vetőmagvak tőtávolságát (ezáltal a növényegyedek tenyészterületét) is meghatározza;

– a kivetendő magvak mennyisége (pl. kg/ha, csíra/ha, db mag/folyóméter) igen eltérő, az ún. vetőmagnorma akár ~10,0-250,0 kg/ha (~1-5 millió csíra/ha) közötti is lehet;

– az egyes növényfajoknál a soros, keskeny vagy széles sávú vetések is ismertek;

– az agronómiailag indokolt vetési mélységek, a növényfajtól függően ~1,5 cm-től egészen ~8,0 cm mélységig is változhatnak.

A tavaszi vetési időszakok március-április hónapokra való eltolódása (széthúzása), a gépekhez rendelkezésre álló kiegészítő részegységek (pl. vetőhenger/cellás kerék sorozatok) lehetőséget nyújtanak arra, hogy a tavaszi vetésű növényfajok magvait egyetlen sorba vető géppel is ki lehet vetni.

A gabonavető gépek általános vetéstechnikai részegységei

A különböző gabonavető gépek általános és legfontosabb vetéstechnikai részegységeinek tekinthetők a vetőmag kiadagoló-továbbító szerkezetek és a vetőcsoroszlyák. A gépek vetőszerkezetei mechanikus vagy pneumatikus rendszerűek lehetnek. A már évtizedek óta jól bevált mechanikus rendszerű adagolószerkezetek toló-/bütyköshengeres megoldásúak. Hátrányuk, hogy a magkiadagolás soronként történik meg és a gravitációs magtovábbítás csak a magláda szélességi méretéhez igazodóan (~4 méterig) lehetséges, valamint az ilyen adagolószerkezetekkel rendelkező gépek csak kisebb (8-10 km/h) vetési sebességgel üzemeltethetők. A pneumatikus vetési rendszerű, központi adagolást végző gépek adagoló eleme egy központi cellás kerék (cellás henger), és a magvak a cellákból a ventilátor nyomóágának légáramába, majd onnan az elosztófej(ek) segítségével sorokra bontva, külön magvezető csöveken keresztül – pneumatikus továbbítással – kerülnek a vetőcsoroszlyák által nyitott barázdákba. Ezeket a pneumatikus vetőmag-adagolórendszereket az évek során folyamatosan fejlesztették, így megbízható üzemeltetést és a gyakorlat által elfogadott, kedvező vetési pontosságot, adagolás-egyenletességet biztosítanak. Több gépen a – szabadalmaztatott – pneumatikus Accord-System megoldást alkalmazzák, de egyes gyártóknak saját fejlesztésű pneumatikus vetőrendszerei is vannak (Väderstad Fenix; Mascio-Gaspardo By-Pass Turbo Air stb.). A magadagoló szerkezetek – különböző cella számú és méretű cellás hengerei – az eltérő alakú (kis-, közepes- és nagyméretű) vetőmagvak ~1-400 kg/ha tömegű magmennyiségek, a szabvány szerint előírt agrotechnikai követelményeknek megfelelő kijuttatására alkalmasak. A korszerűbb gépeken már hidraulikus ventilátor meghajtást és elektromos motoros, magadagoló szerkezeti hajtást alkalmaznak.

A magvak pontos és egyenletes, megfelelő mélységű talajba helyezése – a vetési mélységegyenletesség – szempontjából legnagyobb jelentősége a gépek vetőcsoroszlyáinak, vetőcsoroszlya rendszereinek van, ami egyben a különböző talaj-előkészítések utáni (vagy az előkészítés nélküli területeken való) alkalmazhatóságaikat is meghatározza. A vetőegységeken alkalmazott vetőcsoroszlyák többfélék lehetnek: egy-/ikertárcsás megoldások (ezek biztosítják a legjobb hatásfokú technológiai üzembiztosságot); csúszó csoroszlyás kivitelek (ezek a legolcsóbbak, azonban alkalmazásuk csak könnyebb talajokon és a forgatásos alapművelések után lehetséges); illetve egyes gépeken (és a kötöttebb talajokon) késes csoroszlyákat is alkalmazhatnak. A gépek vetőcsoroszlyái különböző (~20-250 kg) nyomással terhelhetők le a talajba hatolás, illetve a megfelelő vetési mélységegyenletesség biztosítása céljából. A vetőcsoroszlyák terhelése központilag mechanikus/hidraulikus úton állítható (szabályozható), de vannak automatikus csoroszlyanyomás-szabályozású rendszerek, amelyeknél a vetőcsoroszlyák terhelése – a vetési mélységtől, a talajviszonyoktól és a haladási sebességtől függetlenül – állandó marad. Ma már olyan vetőcsoroszlya-rendszerek is kialakításra kerültek, amelyek még extrém körülmények között is biztosítják a vetőmagvak pontos, egyenletes mélységű talajba helyezését (Amazone TwinTeC+; Kverneland Accord CD-mulch; Horsch TurboDisc stb.).

1.táblázat Hagyományos építésű gabonavető gépek és magágykészítő+gabonavető   gépkombinációk jellemző paraméterei és főbb műszaki megoldásai Mutatók megnevezése Mutatók értékei/lehetséges műszaki megoldások hagyományos építésű gabonavető gépek magágykészítő + gabonavető gépkombinációk Jellemző paraméterek Munkaszélesség 1,8 – 15,0 m 3,0 – 12,0 m Sortávolság 7,5-18,1 cm 12,5 – 16,7 cm Vetőcsoroszlyák száma 14 –120db 20 – 72 db Mag-/műtrágyatartály űrtartalma 300 – 6000 dm3 2000 – 7000 dm3 A gép tömege 250 –10500kg 3500 – 10000 kg Teljesítményigény 22 – 210 kW 75 – 370 kW Üzemeltetési sebesség 8 – 12 km/h 10 – 15 km/h Átlagos üzemi teljesítmény ~ 0,8 – 15 ha/h ~ 2,0 – 15 ha/h Jellemző műszaki megoldások Traktorkapcsolat függesztett, félig függesztett vagy vontatott Vetési módok soros vagy sávos Csoroszlya típusok csúszó, tárcsás, ikertárcsás tárcsás, ikertárcsás késes, véső alakú Magadagolás rendszere mechanikus Magtovábbítás módjai gravitációs vagy pneumatikus pneumatikus Adagolási és elosztási módok soronkénti adagolás és elosztás vagy központi adagolás és soronkénti elosztás központi adagolás és soronkénti elosztás Magtartály kialakítás (elhelyezés) vetőgépen a teljes gépszélességben vagy a vetőgépen központosítva gépkereten vagy külön kocsin központosítva Vetőszerkezet meghajtása talajkerékről v. küllős-kerékről hidraulikus/elektromos motorral Elmunkálás/ talajlezárás módja rugós fogú v. villás magtakaró, gumiabroncsos tömörítő hengersor

Előnyösek a műveleteket összevonó gépkapcsolások

A talaj-előkészítés és gabonavetés egymenetes technológiái, illetve azok gépi megoldásai vonatkozásában napjainkban már széleskörű és a gyakorlatban is jól használható, több alternatívát is kínáló (kapcsolt és összeépített, vagy osztott konstrukciójú) gépválaszték áll a hazai felhasználók rendelkezésére. A különböző technikai megoldásokat megvalósító gépek – agrotechnikai és műszaki szempontból – a hazai gyakorlati igényeknek megfelelnek, az egyes géptípusok kiválasztását a felhasználói (termeléstechnológiai, területi, gazdaságossági stb.) lehetőségek határozzák meg. Az egy menetben a magágykészítést és a tavasziak sorba vetését is elvégző gépkombinációkkal munkaműveleteket (ezáltal munkaidőt), munkaeszközöket (erő- és munkagépeket), valamint energiát (üzemanyagot) lehet megtakarítani, a talaj szerkezete és nedvessége is megőrizhető, a talajszerkezet kímélésével pedig az intenzív gazdálkodás már hosszútávon fenntartható.

Dr. Fűzy József