Az időjárás már ilyen marad – megoldás a rotációs no-till?

Az időjárás már csak ilyen marad – szeszélyes. Míg az ország egyik fele „kiszárad”, a másikon többször villámárvizekről kaptunk hírt. A klímaváltozás egyik eredménye az extrémitások felerősödése. Egyik előrejelzés sem fog tévedni, ha nyárra majd negyven fokot jósol – mert mindig lesz. A hirtelen nagy mennyiségű lokális csapadékok is egyre nagyobb számban fognak megjelenni. Egyik sem kedvez a mezőgazdaságnak. Egyik elvisz mindent, a másiknál meg kiszárad minden! A talajainkat és a növényeket fel kell készíteni arra, hogy ha az igen extrém esetet nem is tudjuk kivédeni, de az extrém-közeliekkel meg kell birkózni.

Megtartani a vizet – három eset lehet

A legfontosabb, hogy a vizet valahogy helyben tartsuk. Igaz, erről beszélünk kb. 20 éve, s ennek alapja a szalma-menedzsment is. Minél kevesebb víz folyik el/le, annál jobb lesz később. Domboldalon, ha meg tudnánk állítani az eróziót, akkor ott maradna a termő talaj (ami még van), és a tápanyag is. Három eset létezik: a szántás, a no-till, a harmadik pedig ami közte van. Amikor a szántást kitalálták, hasonló lehetett, mint most egy sekélykultivátoros talajművelés. Csakhogy jöttek az egyre nagyobb lóerők, egyre mélyebben, egyre nagyobb sebességgel lehetett végezni. Egy előnye van – egy bizonyos szintű talajhigiénia. Világviszonylatban a no-till technológiát óriási területeken művelik, de ha közelebbről megnézzük, élesen elhatárolódik egyik vagy másik nagy régió (Brazília, Ausztrália, Kazahsztán). Egyik helyen több száz vagy ezer mm csapadék hullik egy év alatt, és ezt valahogy meg kell fogni. Sőt, a talajfelszínt kell valami borítsa, ellenben elvinné a sok víz. Ezen felül a tápanyag-kimosódást is borítónövényekkel korlátozzák, akadályozzák meg.

A másik régió, ahol néhány száz mm csapadékkal gazdálkodnak. Itt a szármaradvány jobb, ha a felszínen marad szalmakalapként. És végül vagyunk mi itt, Európában, ahol „ütköznek a vélemények”. Ennek egyik ilyen felülete, tisztább látásra való ablak nyitogatója volt a Berend Ferenc és családja által tavasszal rendezett szakmai program, fókuszban a növényvédelemmel.
Gyakran elgondolkodunk, hogy itt, nálunk, néha aszály van, máskor sok eső – mit csináljunk? Mindkettőn lehet sírni. Amikor elég csapadék hullott, azonnal elfelejtjük, hogy 2022-ben az évszázad aszályának kikiáltott évet zártuk, elő az összes ekét, és nosza rajta…!

A dunántúli régiókban a kalászosok nyár elején jól néztek ki, segített a sok tavaszi csapadék, és a hűvösebb időjárás. Aztán aratás után jött a töprengés, mit csináljunk a tarlóval? A jövőre és általánosságban azt ajánljuk, aki elkezdte a teljes no-tillt, vetés előtt egy késhenger–gereblye-kombinációjú műveletet hajtson végre, előtte pedig, aratáskor nagyon figyeljen: minél magasabb tarlót hagyjon!

Így óvja a vizet a megfelelő tarlóhántás!

Aki mulcsos technológiában van, s nem szeretne csak no-tillben dolgozni, ott alacsony tarlót hagyunk és a tarlóhántást érdemes sekélyen elvégezni. Erre jó egy késhenger–gereblye-kombináció vagy egy rövidtárcsa! Ha a talajfelszín egyenlőtlen, akkor már a tarlóhántásnál érdemes elgondolkodni a felszínegyengetésen, és ezt csakis kapás eszközzel lehet végezni.
Az egyenletes talajfelszínen az ultrasekély tarlóhántást késhengerrel, kevés energiaigénnyel, mégis nagy teljesítménnyel tudjuk végezni. A kihullott magokat a talajjal hozzuk kontaktusba, minimális mélységbe kerülnek bedolgozásra, a szalma közül kirázódnak, a gereblye pedig pluszban teríti még a szalmát. A szalmatakaró alatt kicsíráznak a magok, így igen nagy a gyomirtó hatása is! Azt is látjuk, hogy ahol ott marad az alacsonyra vágott tarló, néhány nappal az aratás után olyan a föld felszíne, mintha betonba öntötték volna! Erre később jön néhány mm csapadék, és ha akkor megyünk neki tarlót hántani, akkor azt a nedvességet azonnal elveszítettük, míg egy tarlóhántott felületen ott marad.

Egy kicsivel intenzívebb a rövidtárcsás tarlóhántás, a tárcsák akkor is biztonságosan, dugulásmentesen dolgoznak, ha megdőlt állomány tarlójával van gondunk. Ha nagyon száraz a talaj és a kapás vagy tárcsás eszköz között kell dönteni, akkor a tárcsást vegyük elő. Ez kevesebb rögöt fog képezni, amúgy is sekélyen dolgozunk, még ha nem is lesz teljes átfedésű a tarlóhántás (mert esetleg egyenlőtlen a felszín – keréknyomok stb.), a kihullott magokat földdel betakarjuk, és azok ki fognak csírázni. A kisebb rögképződés segíti, ha a rövidtárcsát (Joker) késhengerrel szereltük. A késhenger a tárcsában segít a magas tarló (repce, napraforgó) zúzásában. A keresztben és hosszában vágás apróbb maradványokat biztosít.

Talajkímélő egyengetés, vetéselőkészítés

A felszínegyengetésre csakis kapás eszközt tudunk használni. A tarlóhántás után, amikor kijött az árvakelés, akkor ezt be kell dolgozni, ki kell vágni vagy éppen le is lehet „fújni”. A sekély talajműveléssel a talajfelszínt is tudjuk egyengetni.

Néhány cm mélyen járatva egy sokgerendelyes kultivátort, kivágjuk az árvakelést, és elegyengetjük a felszínt, jóval kevesebb energiaszükséglettel. Aki pedig a talajaira szeretne odafigyelni, így ér el minimális szerkezetrombolás mellett felszínegyengetést, és még mindig van szármaradvány a felszínen, ami védi a földet! A nyári betakarítás után, az őszi vetések előtt lehet mélyítő műveletet végezni, de ekkor többször a kultivátorkapákról érdemes levenni a széles elemeket és csak keskeny kopókkal dolgozni. Ezek kevés földet mozgatnak a felszín felé, inkább csak lazítanak, és esetleg műtrágya megy a kapák mögött a talajba.

Az őszi betakarítás után, ha még őszön akarunk vetni, akkor általában a tárcsás eszközöket használjuk, a hosszú szármaradványt könnyebben ledolgozzák. A napraforgó után a Joker rövidtárcsa–késhenger-kombinációban nagyon szép felszínt hagy maga mögött, a legtöbbször vethető minőségben! Az átállás, vagy beállás időszakában, a technológiát úgy is össze lehet rakni, hogy van olyan vetésforgó, ahol nem lazítunk, minimális talajművelést vagy éppen no-tilles vetést végzünk. Másik évben amikor a talaj állapota vagy a forgó úgy adja, akkor mélyen lazítunk! – Íme, ez tehát a rotációs no-till.

A technológia kitalálása mellett jó lenne, ha a termelőknek arra is lenne idejük, hogy minden évben minden parcella mellé egy csemetét ültessenek!

Szász Zoltán
+36-30/743-0302

_{Fotók forrása: Horsch}

Agrárágazat Tudástár

Rotációs no-till – A rotációs no-till technológia a szántás és a teljes talajművelés nélküli rendszer közötti átmenet, amely a vízmegőrzés és talajvédelem hatékony kombinációját kínálja. Lényege, hogy a vetésforgóhoz igazodva váltogatja a minimális bolygatású, mulcsos művelést és a mélylazítást, így csökkenti a szerkezetrombolást, fokozza a vízvisszatartást és javítja a talajéletet. A cél: stabil termőképesség szélsőséges időjárási körülmények között is.