Száj- és körömfájás: ahogy az állattartó és a bank látja

Április elején 21 települést vontak védőkörzetbe a száj- és körömfájás kitörése miatt Győr-Moson-Sopron vármegyében, a kereskedelmi korlátozás alá eső körzet ennél jóval nagyobb. Az érintett telepeken a napi működés éppúgy veszélybe került, mint a jövő. Így látja az állattartó és a bank a járványügyi helyzetet.

A veszteség ezer arca

2025 márciusának elején a Győr-Moson-Sopron vármegyei Kisbajcson található szarvasmarhatelepen azonosították először a betegséget. Miután híre ment annak, hogy az 1400 állatot számláló Bácsai Agrár Zrt. 46 dolgozóját akarja elbocsátani a kilátástalan helyzet miatt, Nagy István agrárminiszter bejelentette, hogy a kormány átvállalja minden érintett telep dolgozóinak fizetését egészen addig, amíg újra nem telepítik az állományt. A kártalanítás normál esetben a járványintézkedések miatt megsemmisült állatok, anyagok, eszközök forgalmi értékével lenne egyenlő. Az értékbecslést legkésőbb a járványügyi intézkedések befejezését követő tizenöt napon belül be kell fejezni. (Lásd részletesen: 74/2013. (VIII. 30.) VM rendelet).

Mennyire vigasztalhatja mindez azokat a telepeket, ahol most le kell nullázni az állományt, elesnek a bevételeiktől, ugyanakkor még cipelik a legutóbbi beruházásaik hitelterhét, vagy éppen most adták be állattartótelep-fejlesztési pályázataikat? És van-e értelme újraindítani a telepet egy ilyen hosszú reprodukciós ciklusú állatfajjal, mint a marha? Mennyit segítene ezeken az üzemeken egy hitelmoratórium vagy a dolgozói bérek időleges, ám de visszafizetendő átvállalása?

Pillanatnyilag több mint 5000 szarvasmarha vár leölésre a határ magyar oldalán, és nagyjából ugyanennyi a szlovák oldalon is. A kereskedelmi korlátozások pedig ennél is szélesebb kört érintenek. A Rábapordányi Zrt. a „További korlátozás alatt álló körzet”-be esik, a cég vezetője, Bóna Szabolcs nagyon komolyan kezeli a járványveszélyt. A gazdaságban 550-600 tehén és szaporulata, emellett 900 koca található. Évi 7 millió kiló tejet termelnek, 30–31 ezer malacot állítanak elő, ennek nagyjából ötödét továbbhizlalásra adják el, míg a többit maguk nevelik fel és viszik vágóhídra. Ez lenne a normál üzletmenet. Ehelyett a mindennapjaikat az extrém járványvédelem és annak bizonyítása tölti ki, hogy a termékeik nem fertőzöttek.

„Büszke vagyok a dolgozóinkra, mert mindenki önként költözött be a telepre, hogy csökkentsük a fertőzés esélyét. Sok fertőtlenítő pontot létesítettünk, hangágyúval riasztjuk a madarakat, és nagyon lekorlátoztuk a telepi forgalmat. Az igazság az, hogy a sertéspestis miatt egy sor intézkedés már ismerős számunkra, ezeket most a marhatelepen is alkalmazni kell. A kormányzatnak is van már tapasztalata a PRRS-mentesítés, a sertéspestis vagy a Covid kapcsán, hogy milyen biztonsági és pénzügyi beavatkozással lehet segíteni a bajba jutott termelőket. Ezekre várunk most is, de hatványozott mértékben” – hangsúlyozza Bóna.

Az ok egyszerű: míg a sertéstől egy évben 30-32 malac várható, aminek a feléből koca lesz, addig a tehéntől csak egy borjú, amiből szexált sperma esetén is csak 80% valószínűséggel lesz üsző. És míg egy kismalac egy éven belül szoptatós kocává válik, addig egy borjúból bő két év múlva lesz anyaállat. Ennek megfelelően egy 600 tehenes telepet hosszú évek alatt lehet csak felépíteni. Ha pedig ezen évek alatt bevétel sincs, csak tartozás, akkor nem sokra megy a cégvezetés a vagyonelemek után járó állami kártalanítással.

Működésre lesz hitel, beruházásra nemigen

Fontos kérdés, hogyan viszonyulnak a kérdéshez a bankok, és mekkora mozgástere adódik még a kormányzatnak a pénzügyi beavatkozásra. „A napi működés finanszírozását nem fogja érinteni a járvány. Ennek az az oka, hogy egy hitelezési stop és egy emiatti cégbedőlés a többi ügyfelünket is érintené. Mindenkit a termékláncban. A takarmányos céget és a tejfeldolgozót egyaránt” – mondja egy banki szakember. Más kérdés a beadott telepfejlesztési pályázatok sorsa. A pénzintézetek hajlanak rá, hogy azt gondolják: ez a járvány is olyan lesz, mint a madárinfluenza. Vissza-visszatérő jelenség, ami kockázatossá teszi az ágazat finanszírozását.

„Talán nyár lesz, mire a telepfejlesztési pályázatokat elbírálják, nem fognak sietni vele. Addigra rendeződhet a járványhelyzet, de valószínűleg így is sokan visszaadják a pályázatot. A kormányzat most is megteheti, hogy engedélyezi a megcsúszott beruházásokat, bejelenthet hitelmoratóriumot, átvállalhatja a hitelkamatokat, vagy indíthat egy új MFB hitelprogramot a járvánnyal érintett üzemek részére. Ezek működtek a Covid idején is, persze akkor az államháztartás is jobb kondícióban volt…” A szakember egyedül annak örül, hogy nem Hajdú-Biharban vagy Bács-Kiskunban terjed a kór. Előbbiben a sok tehenészet, utóbbiban a rengeteg szabadon tartott, legelő állat miatt tudna nagyot ütni a vírus. Egy ilyen forgatókönyv az egész magyar GDP-re rányomná a bélyegét.

Hermetikus lezárás és korlátozott kereskedelem

„Mi a körülmények ellenére még mindig hiszünk abban, hogy megfogható a járvány” – folytatja Bóna Szabolcs. Szerinte ehhez a kitörési pontokat fegyveres erőkkel kell körbevonni, szigorú forgalmi rendet kialakítani, és mindent fertőtleníteni, ahogy ezt az osztrákok is csinálják, pedig ott még nincs is kitörés. Forgalmi korlátozásokat kellene bevezetni az M1-re: az átmenő teherforgalmat alternatív útvonalakra célszerű terelni.

A telepek napi túlélését pedig az segítené, ha a járványügyi korlátozás alá eső körzeten belül az állati termékek csak a feldolgozóüzemig, vágóhídig mozoghatnának, és ezek csak a körzeten belülről végezhetnének felvásárlást/begyűjtést. A fogyasztóknak pedig el kell magyarázni, hogy az élelmiszerpályára nem kerülhet be beteg, ellenőrizetlen állati termék, hiszen minden egyes tételt megvizsgálnak – javasolja a szakember.

Bóna Szabolcs szerint egy szigorúbb termékpálya-ellenőrzéssel könnyebb elfogadtatni a kereskedelemmel is a kisebb regionális lehatárolásokat (regionalizáció), és akkor a vevők nem veszik egy kalap alá a teljes Dunántúlt, vagy egész Magyarországot, amikor arról döntenek, honnan vásároljanak állati terméket „Ha a felvásárló bizonytalan, akkor a hízóink a túltartás miatt költségesek, de értéktelenek lesznek, a megszületendő malacoknak pedig egyre fogy a férőhely….” És ez még semmi ahhoz képest, hogy a tejet mindennap el kell szállítani. Muszáj, hogy a vásárlók elhiggyék, a korlátozás alá eső zónából is érkezhet biztonságos termék.

A legszomorúbb nyilvánvalóan azon üzemek sorsa, amelyeknél fel kellett számolni a tehenészetet. Nehezen hihető, hogy egy több száz tehenes telep valaha is visszaépíthető. Az embereket el fogják bocsátani, a hiteleiket pedig moratórium mellett is csak évek múlva, egy másik tevékenységből tudják majd visszafizetni ezek a gazdaságok. A feladat tehát az, hogy minél kevesebb üzem jusson erre a sorsra, a többiek napi működését pedig ne fojtsa meg a korlátozott kereskedelem. A hitelkamatok átvállalása is sokat segítene az érintett üzemeken.

A járvány belpiaci hatásait ebben a cikkben érintettük: Hullik az állat, érintheti a tej árát a száj- és körömfájás