A magyar parlagi szamár jövője

Nyugodt és sokoldalú természetüknek köszönhetően a szamarak a legváltozatosabb szerepet töltik be az emberek életében.

Két és fél ezer éve van jelen a Kárpát-medencében

A ló megerősítette helyét a történelemben mint társállat, sport-, szállítási feladatoknál, a vonóereje révén és még sok más szerepben. Sokszor figyelmen kívül hagyják, azonban a szamárnak is megvan a maga egyedi és színes története, amely elmondja, hogyan fejlődött az emberek mellett. A szamarak hosszú utat jártak be a háziasításig, és sokszor kulcsszerepet játszottak a mindennapi ember életében. A szamár háziasítási története nagyban különbözik a lóétól. A lovakat kétszer háziasították, miután az első kísérlet kudarcot vallott. A szamarakat egyszer háziasították, és gyorsan elterjedtek.

Egy Párizstól 280 kilométerre keletre fekvő francia faluban, Boinville-en-Woëvre-ben a régészek olyan felfedezést tettek, amely segít átírni sok mindent, amit ezekről az alulértékelt teherhordókról tudunk.

Egy, az említett faluban található egykori római villa helyén a régészek több olyan szamár maradványait tárták fel, amelyek mellett méretben eltörpül a ma ismert fajok többsége. A Toulouse-i Antropobiológiai és Genomikai Központ beszámolója szerint ezek a példányok, amelyek genetikailag afrikai szamarakból eredeztethetőek, nagyobbak voltak, mint egy átlagos mai ló. A római villában talált maradványok alapján az ottani szamarak marmagassága 155 cm-es volt, szemben a mai szamarak átlagos 130 cm-ével.

A kutatások szerint a szamarakat valószínűleg először vadszamarakból háziasították a pásztorok – mintegy 7000 évvel ezelőtt Afrikában. Bár ez valamivel korábban történt, mint azt előtte gondolták, ami talán még meglepőbb, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a ma élő összes modern szamár ebből az egyetlen háziasítási eseményből származik.

Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) 2022-es adatai szerint a lófélék állománya világszinten 115,4 millió egyed (ebből 50,5 millió szamár és 7,9 millió öszvér). A szubszaharai Afrika, Észak-India és Latin-Amerika trópusi felföldjei voltak a szamárpopuláció növekedésének fő területei az elmúlt három évtizedben, miközben a mediterrán térségben hanyatlás tapasztalható, és az általános tendencia csak mérsékelt növekedés volt.

Kis magyar szamártörténelem

A házi szamár, amely a Kárpát-medencében 2500 éve ismert, hazánkba vélhetően a Balkán felől érkezett. A szamarak gazdaságban betöltött szerepe nem volt igazán jelentős a Kárpát-medencében. Hajdan a szamarat a szegény emberek teherhordójának nevezték. A szamár használata a juhászatban a mezőgazdasági krónikánkban a 1718. századtól követhető nyomon. A juhászok körében nagy népszerűségnek örvendett hátas, málhás és igás állatként. A II. világháborút követően főleg a kisebb gazdaságok igavonója lett. Napjainkban elsősorban hobbiállat és a vadasparkok kedvelt lakója. A magyar parlagi szamarak életében a legújabb időszámítás 2004-ben kezdődött meg, ekkor ismerték el ezt külön fajtaként. Egyébként maga a fajtaelnevezés is új, hiszen előtte nem volt általános, egységes fajtaelnevezése a hazánkban már régóta élő szürke patásoknak. A hazai állomány meghatározó hányada közepes termetű (110–130 cm marmagasság) egyedekből áll, de ezeknél kisebb és nagyobb példányokkal is találkozhatunk.

Hazánkban hivatalosan, állami szinten szervezett szamártenyésztés nem volt. Üdítő kivételnek csak Mezőhegyes számított. Az Állami Ménesbirtokon a múlt század hatvanas éveit megelőző időszakban öszvér előállítására alkalmas, nagy testű szamárméneket szerettek volna kitenyészteni. A tenyészcél elérése érdekében olasz import szamárméneket vontak be a folyamatba. Ezek a kísérletek 1961-ig tartottak.

Az 1993. CXIV. állattenyésztési törvénnyel összhangban, a jogszabályban megfogalmazott tenyésztési feladatok szervezésére, a faj fenntartásának elősegítésére, Veres Imre és Ernst József kezdeményezésére 2002-ben megalakult a Magyarországi Szamártenyésztők Egyesülete (MSZE). A fajta 2004-ben történt elismertetése után kezdhette meg az egyesület a törzskönyvezési munkát. E tevékenység alapját az egyedi azonosítással ellátott egyedek tenyészbírálata adja, ami évente 3-4 alkalommal kerül megszervezésre. Az egyesület adatai alapján több mint 120 tenyésztői közösség tevékenykedik hazánkban.

Az egyesület célja a heterogén állomány egységesítése. Ennek érdekében – legutóbb 2021-ben – módosításra került a fajrekonstrukciós tenyésztési program, valamint elkészült az egységes tenyésztési sztenderd. Ménvizsgák kerülnek lebonyolításra. Csak olyan egyedek kerülhetnek törzskönyvbe, amelyek megfelelnek a méretre, marmagasságra és színre vonatkozó előírásoknak. Ezután jogosult a tenyésztő az éves támogatásra, ami megmentheti a magyar parlagi szamarat.

Sokféle hasznosíthatóság

Mivel a hivatalos adatbázisok nem számolnak be a különböző gazdaságok, illetve szervezetek specializációjáról (pl. hús, tej, terápiás célok, vadaspark stb.), szinte lehetetlen pontosan meghatározni, hogy hány szamarat tartanak különböző célokra. A Központi Statisztikai Hivatal a hazai állatállományról szóló kimutatása szerint (2023. december 31.) a szamárállományunk 2900 egyedből állt.

A hazai szamártartók között nem jellemző a tejcélú tartás. Érdemes tudni, hogy csikózás után napi öt-nyolc deciliter tejet ad egy kanca, ezt is mindössze négy-hat hónapig, utána egy évet kell várni, mire újra pároztathatják a jószágokat. A szamártejnek sok gyógyhatása ismert, az élelmiszeripar és a kozmetikai ipar is használja.

Egyébként a tejre vonatkozó specializáció még európai szinten is ritka. A legismertebb a Montebaducco Farm, amelyik az olaszországi Quattro Castella településen működik. A 800 egyedes szamárállománnyal gazdálkodó farm túlnyomórészt porított szamártejet állít elő, fagyasztva, szárítva.

Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy a szamártej globális piacának értéke 2019-ben 26 180 ezer dollár volt, és az előrejelzések szerint 2027-re eléri a 78 139 ezer dollárt, ami 2021 és 2027 között 9,4%-os éves átlagos növekedést jelent.

A szamárhús mindenképpen egyszerűbb áru, mint a tej. Ezért több hazai termelő is foglalkozik vele. Igaz, hogy szűkebb terjesztői körben, de elérhető sonka és tőkehús is. Néhány helyen megvásárolhatók olyan feldolgozott termékek is, mint a szalámi vagy a kolbász. Ezekben a termékekben jelentős arányban kevernek szamárhúst marhával, disznóval vegyesen. Az elterjedésnek két nagy gátja van. Egyik az, hogy ebből nem lehetséges heti több tonnányi mennyiséget a kereskedelem rendelkezésére bocsátani (mint a sertésből vagy a marhából). A másik egy pszichés gát a fogyasztók fejében van, ami a lóhúsfogyasztással kapcsolatban is megfigyelhető.

A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a hagyományos legeltető állattartásban fontos szerep juthat a parlagi szamárnak. Erre jó példa a bőszénfai szarvasfarm gazdálkodása is. A vadgazdálkodási tájközpont elsősorban gímszarvastenyésztéssel foglalkozik. A 800 hektáros gyepterülettel rendelkező tájközpont munkatársai rájöttek, hogy a terület jobb hasznosítása érdekében a gímszarvas mellett találniuk kell egy jól társítható másik fajt. Olyan fajt kellett találni, amelyiknél nem áll fenn a keresztfertőződések kockázata. A választás a lófélékre, azon belül a magyar hidegvérűre és a parlagi szamárra esett. Néhány parlagi szamár korábban is élt Bőszénfán, napjainkban az állomány nagysága félszáz egyed körül alakul.

A gímek a gyepen nem mindenevők, válogatva legelnek. A tájközpont számára két lehetőség volt: vagy gépi kaszálással tartják karban a gyepet, vagy pedig olyan állatokat is ráengednek, amelyek mindenevők. A szamár tökéletes választásnak bizonyult.

A gyep szempontjából két fontos gyakorlati tapasztalatot hozott a „szamaras” megoldás. Egyrészt a gyepek állapota sokkal jobb lett legeltetve, mint kaszálva. Másrészt, a gyep növényösszetétele gazdagodott azáltal, hogy több állatfaj legelt rajta.

Az egyéb tapasztalatokból fakadóan kijelenthető, hogy a szamarak nagyon alkalmasak elvadult, cserjés területek karbantartására és rekultivációjára. Nyugodt vérmérsékletük folytán a szamarak hippoterápiás célokra is eredményesen alkalmazhatók. A hippoterápia a fizikoterápia egyik formája gyermekeknek és felnőtteknek, amely egy sétáló ló mozgását használja fel terápiás célokra. Attól függetlenül, hogy ez a terápia lovakra van kitalálva, jól működik szamarakkal is. Mivel maguk a szamarak is profitálnak a stimulációból és a kontaktusból – ez tökéletes párosítás.

A fentieken túl a falusi turizmusban az őshonos udvarokban és a vadasparkokban juthat szerep a 2004 óta önálló fajtának és 2005-től védett őshonos háziállatnak számító parlagi szamaraknak.

Aki szamarat szeretne, annak tudnia kell

A nagy gyakorlattal rendelkező szamártartók azt javasolják, hogy a kezdő állattartók első szamárnak kifejlett egyedet vásároljanak. Egyrészt azért, mert a felnőtt példány könnyebben beilleszkedik. Másrészt egy kifejlett egyednél gyorsabban kiderülnek az állat tulajdonságai, később pedig tanulhat is tőlük az elsőszamaras gazda. A szamarak erős kötelékeket alakítanak ki emberekkel és más állatokkal. Hazánkban a szamarak ára nagyságrendileg 100 és 250 ezer forint között mozog. Egy csikó ára alig éri el egy átlagos kennelből származó, törzskönyvezett kutyakölyök árát. A felnőtt példányok piaci értéke koránt sincs arányban a felnevelési költségükkel. A nagyobb állományok esetén a haszon nem az utódok eladásából származik, hanem abból, hogy a területet környezetkímélő módon tartják karban. Egy kis odafigyeléssel és minden nap némi idővel a szamarak az általuk okozott örömmel sokszorosan megtérítik a befektetés. Továbbá a terület-karbantartó tevékenységük hasznáról már korábban beszéltünk.

A szamarak jövője

Kontinensünkön a szamarak tartásának célja folyamatosan változik. Európa egyes részein még mindig munkaállatként vannak jelen, máshol háziállatként vagy szabadidős tevékenységekhez, terápiához használják. Előbbieken túl van, ahol a tejéért és húsáért tartják a szamarakat. Az EU állatjóléti platformja 35 oldalas útmutatót készített abból a célból, hogy segítsék az állatok helyes tartását és használatát. Ennek eredményeként vélhetően javul a szamarak általános jóléti helyzete uniószerte és Magyarországon is.

A magyar parlagi szamár jövője szempontjából nagy jelentőséggel bír az MSZE által kitűzött célok megvalósulása. A megfogalmazott célok nemcsak a parlagira vonatkoznak, hanem az egyéb, régóta hazánkban élő, külhoni eredetű szamárfajtákra is. Mindkét említett csoportba tartozó egyedek esetén cél a tenyészérték megőrzése és fejlesztése, továbbá a szamarak lehető legszélesebb körben történő hasznosításának elősegítése.

Azok az érdeklődők, akik el szeretnének indulni a „szamaras úton”, minden szakmai segítséget megkapnak ehhez az egyesülettől.

Czékus Mihály