Nem kizárt, hogy több gazdaságban a jelenlegi piaci pillanat arra csábít, rövid távon döntsenek a szója „sorsáról”. A fehérjenövény felvásárlási ára 140–150 ezer Ft/tonna körül jár, miközben a magas olajsavas napraforgó tételei 200 ezer Ft/tonna fölött cserélnek gazdát. Aki azonban most kizárólag az aktuális árcímkét nézi, könnyen évekre mond le a sokéves tapasztalatok alapján egy stabilabb fehérjenövényről. Bene Zoltán, a Karintia Kft. cégvezetője szerint a szóját stratégiai kultúraként kell kezelni: nem szabad, hogy a döntéseinket kizárólag a mostani árak befolyásolják. A szója jövője a talajról, a vetésforgóról, a fehérje-önellátásról és a kiszámíthatóságról is kell, hogy szóljon.
Ár vs. ellenálló-képesség: miért csalóka a pillanat?
Az idei eddigi országos átlagok visszafogottak: szója ~2,2 t/ha, napraforgó ~2,3 t/ha, kukorica ~4,3 t/ha. A számok önmagukban nem tragikusak, de összességében elmaradnak a várttól. A napraforgó most a piaci oldalról áll sokkal erősebben, de a termésbiztonság kérdésében már nem fekete-fehér a kép. Az elmúlt négy év tanulsága, hogy nem egyértelmű, ki volt a klímaváltozás egyértelmű nyertese: volt két év (2022–2023), amikor országosan a szójának magasabb volt némileg az átlaghozama, és két év (2024–2025), amikor a napraforgó mutatott jobb értékeket. – A napraforgó jelenlegi előnyének döntő része a piaci ciklus, mintsem agronómiai törvényszerűség. A szója az aszályos és a szélsőséges években is stabilabb tud lenni, ezt 2022-ben már bizonyította. Ha körültekintően választunk termőhelyet, minőségi vetőmaggal, jó fajtával és megfelelő technológiával vetünk, továbbá segítséget kapunk az értékesítésben, eredményesek lehetünk – mondja Bene Zoltán.
Erős piac Európában
A szója európai piaca strukturálisan erős: az EU fehérje-önellátása alacsony, a szójadara pedig nem helyettesíthető teljes értékűen napraforgódarával. Ez tartós keresleti alapot ad, függetlenül a rövid távú ármozgásoktól. A logisztika mosta hullámait (fuvardíj, deviza, geopolitika) egy-egy szezonban egyaránt megérzi kukorica, napraforgó és szója is, de a takarmány- és élelmiszeripari fehérjeigény kifutása hosszabb trend. – A szója piacán az alapkereslet folyamatos. Ezért mondjuk, hogy stratégiai kultúra: nem kifutó divat, hanem szerkezeti igény áll mögötte – mutat rá a cégvezető, hozzátéve: rövid távú árimpulzusokra hosszú távú döntést hozni nagy hiba.
Talajjavító elővetemény, ami pénzt termel
A szója a magyar vetésforgó egyik értékes előveteménye. A gyökérgümők nitrogénkötése javítja a N-háztartást, az utóvetemény (kalászos, kukorica) indulását és költségszintjét is. – A szója hozzáadott N-nélkül is termeszthető, a pótló N sok üzemben tényleg csak finomhangolás. A műtrágyaárak-energiaárak billegésénél ez óriási kockázatcsökkentő tényező – hangsúlyozza Bene Zoltán. Emellett a szója jellemzően 25–30%-kal alacsonyabb vegetációs vízigényű egy napraforgóhoz képest, és kevésbé zsarolja a talajt P- és K-oldalon. Az eredmény: jobb talajállapot, kisebb „talajfárasztás”, mérsékeltebb inputfüggés. Mindez, ha számolunk, forintban is megjelenik – nemcsak az idei, hanem a következő évek költségsorain.
Stabil tavaszi kapás – ha jól választunk
Bene Zoltán nem kertel: a szója stabilitása feltételekhez kötött. Két gyakori hiba: a rossz termőhely-választás és a vetőmag-minőség alá becslése. Az egyre gyorsuló negatív éghajlati hatások, egyre kevesebb hibát engednek meg a gazdálkodás során. – Ez az a kultúra, ami különösen érzékeny a vetőmag-feldolgozásra – emlékeztet. A Karintia sikerrel vezette be a CsíraMAX kettős módszertani alapú, szigorúbb, (duális) csíráztatási ellenőrzését. Ez a rendkívül kíméletes SafeMAX feldolgozási és lényegesen szélesebb körű ProtokollMAX ellenőrzési folyamatokkal együtt garantálja együttesen a prémium szója vetőmagjaik minőségét. – A 2025-ös szezonban számos, eredetileg vetőmagnak szánt tétel forgalomba hozatalát sikerült megakadályozni. Az egyedi, általunk alkalmazott 3-as vetőmag minőségi rendszerünkkel tudjuk fenntartani a magas minőséget. Inkább kevesebb, de az prémium legyen – mondja a szakember. – A magas színvonalon gyártott és minősített vetőmaggal nem csupán a támogatási feltételnek való megfelelést érjük el, hanem – és ez kell, hogy a lényeg legyen – kisebb kockázattal, eredményesebben gazdálkodhatunk.
Vetésszerkezet: hol a határ?
Aki most a napraforgó magasabb árát látva vált, az könnyen „19-re húz lapot”. Jó összevetés a román példa: az EU legnagyobb napraforgó-termelőjénél jelenleg ~9% a napraforgó aránya az összterület arányában; Magyarországon már most 17% feletti az az arány, és jövőre akár ~20% közelébe csúszhatnánk. Ez monokultúra irányába mutató kockázatot, kórtani nyomást, vetésforgó-kiüresedést és végső soron költségemelkedést hoz. – Nem a napraforgó ellen beszélünk, hiszen pillanatnyilag ez segíti jövedelemhez a gazdákat. De a szója esetleges mellőzése a rotációból talaj- és kockázatkezelési hiba lehet – hangsúlyozza a szakember.
Hol tart a hazai szójaterület?
A 2024-es rekord után 2025-re mérséklődött a vetésterület, de a különböző hivatalos források (AM, NAK) eltérő számai ellenére ~80 ezer hektár környékén áll – ez modern kori második csúcs. – A cél, hogy újra és tartósan 100 ezer hektár fölé emeljük – alkalmas táblákon, jó fajtákkal, jó értékesítési csatornákkal. Ehhez következetes minőségi szemlélet kell, és az, hogy ne kizárólag egy aktuális ár döntse el a vetést.
Gazdaságossági realitás: árak, felvásárlás, logisztika
A jelenlegi árszinteken országos átlagos hozamon a szója – különösen a kapcsolt (szemesfehérje-)támogatással – pozitív tartományban tartható. A döntésnél érdemes figyelembe venni, hogy a szója vetésével N-t és a talaj mélyebb rétegeiben vizet spórolunk, a talajt kevésbé „zsaroljuk” P, K és nedvesség oldalról, jobb utóvetemény-hatást kapunk, és egy szerkezetileg stabilabb piacon maradunk jelen.
A termesztési kedv ott törik meg, ahol az alacsony termésátlag és felvásárlási ár a kistérségi átvétel hiányával párosul. – Dolgozunk azon, hogy sűrűbb legyen az átvételi háló, és a gazdának ne logisztikáznia kelljen, hanem termelnie. A szójánál a teljes körű kiszolgálás: fajta, mag, technológia, felvásárlás ma már versenyelőny és bizalomkérdés is – mondja Bene Zoltán.
Konklúzió: emeljük fel a tekintetet a horizontig
A vetésforgó, a talaj, a műtrágya- és vízkitettség, a fehérjepiaci igények és az éveken átívelő statisztika igazolta termésbiztonság összképében a szója stratégiai kultúra marad. – A nehézségek láttán néhányan hátrébb lépnek, de aki messzebbre tekint, az tudja, hogy érdemes velünk tartani – foglalja össze Bene Zoltán.
Kohout Zoltán
Agrárágazat Tudástár
Szója, mint stratégiai kultúra – A szója rövid távon árban alulmaradhat a napraforgóval szemben, de hosszú távon stabilabb és fenntarthatóbb választás. Nitrogénmegkötő képessége javítja a talaj állapotát, csökkenti a műtrágya- és vízfelhasználást, valamint növeli az utóvetemények jövedelmezőségét. Az európai fehérjehiány tartós keresletet biztosít, miközben a túlzott napraforgó-terület kórtani és vetésforgó-kockázatokat hordoz. A Karintia Kft. szerint a szója stratégiai jelentősége nem a pillanatnyi ártól, hanem a talaj, a rotáció és a fehérje-önellátás jövőjétől függ.
