A jól művelhető, termékeny, funkcióit teljes mértékben betöltő talaj három nagyon fontos tulajdonsággal rendelkezik: megfelelő szerkezetű, van jelentős szerves anyag tartalma, és aktív talajélettel bír. E három tulajdonság szorosan összefügg egymással, egyik hiányából adódik a másik sérülése.
Az elmúlt évek vizsgálatai egyértelműen rámutattak arra, hogy a művelt talajrétegben a szerves anyag tartalom rohamosan csökken, a szerkezet erőteljesen leromlott vagy megsemmisült, ezzel együtt a talajélet is sérült.
A talaj szerves anyag készletének gyarapítására kézenfekvő lehetőség a tarlómaradványok felhasználása szerves anyag forrásként.
A szármaradványok, melléktermékek táblán történő felhasználása – hasonlóan a forgatás nélküli talajműveléshez – mind inkább a gyakorlat részévé válik, fontosságát mind több termelő belátja, érzékeli.
A szármaradványok lebomlása – függően annak lignin, hemicellulóz tartalmától, talajadottságoktól, csapadéktól, hőmérséklettől, stb. – viszonylag lassú folyamat. Megtörténik a talaj felszínén is – nagyon lassan –, szárbontó készítmények használatával és anélkül is. Hogy milyen áron, hatékonysággal és idő alatt?: ez itt a legfontosabb kérdés.
Ahogy a komplex és bonyolult rendszerekben, és általában a tudomány tekintetében ez lenni szokott, semmi sem fekete vagy fehér, jó vagy rossz, hasznos vagy haszontalan.
Láttunk véleményt arról, hogy a szárbontó készítmények használatával – akárcsak a forgatásos, ekére alapozott művelésnél – gyakorlatilag elégetjük a szerves anyagokat. Mások szerint dobjunk még a szármaradványokra némi nitrogén műtrágyát, és a helyi mikroorganizmusokra alapozzuk a bontást. Az első megközelítés bizonyosan helytelen, a másodikban is csak részigazságokat találunk.
Bár mikrobiológiai oltóanyagokat több mint száz éve használ a mezőgazdaság (elsősorban nitrogénkötés céljából), másod- és harmadgenerációs oltóanyagok jelennek meg a piacon, ám mindezek mellett is el kell fogadnunk, hogy messze nem tudunk még mindent a hatásmechanizmusok hátteréről.
Vegyük sorra, miért és mikor használjunk tehát szárbontó készítményeket!
1. Az elmúlt évtizedekben vitathatatlanul beszűkült a biodiverzitás talajainkban. 1 gramm jó minőségű talajban akár 100 millió baktériumsejt is élhet. Ez 108 telepképző egység 1 gramm talajban! A hazai talajok összcsíraszáma – hazai és külföldi laborokban végzett méréseink alapján – (baktériumok, némi gombával) általánosan 106, nem ritka a 105 sejtszám sem, de a magyarországi laborokban előfordult már nem egy 104 összcsíraszám is. Tízezer sejt a százmillióval szemben! Ugyancsak saját méréseink alapján tartamkísérletben, 7 év alatt szántásos talajműveléssel a vizsgált terület dehidrogenáz aktivitása a negyedére esett vissza! (A talaj dehidrogenáz aktivitása jól jellemzi a talaj-mikroorganizmusok általános anyagcsere aktivitását.) Amikor azt mondjuk, lebomlik az magától, vagy azt, hogy adjunk az ott lévőknek műtrágyát, jusson eszünkbe, hogy nem minden talajban van meg az elegendő lebontó közösség ahhoz, hogy csupán egy átlagos lebontási folyamat végbemenjen.
2. Számítások szerint csak a kukorica esetében 10 évente több mint 30%-kal nőtt a hibridek terméspotenciálja, mely az agrotechnika fejlődésének és a genetikai előrehaladásnak egyaránt köszönhető. A növekvő hozamok növekvő biomassza mennyiséget is előrevetítenek, vagyis a szármaradványok növekvő mennyiségével számolhatunk. Természetesen léteznek technológiák, melyek képesek (többé-kevésbé) a borzasztó nagy szármaradvány-mennyiséget kezelni, ugyanakkor lássuk be, e technológiákat használó gazdálkodók száma ma még arányaiban kevés. A ma használatban lévő talajművelő- és vetőgépek megfelelő munkájához a nagy mennyiségű szármaradványokkal kezdenünk kell valamit.
3. A talajon vagy a talajban található növényi maradványokon számos talajból fertőző gomba találja meg ideális életkörülményeit, és az évjárattól függően (csapadék, hőmérséklet, rovarkártevők) okoz akár jelentős kártételt. Amennyiben ezek szaporító képleteinek is helyt adó maradványok mennyiségét visszaszorítjuk, vagy a bontás során keletkező metabolitok olyan szintjét sikerül elérnünk, amikor az amúgy kiváló szervesanyag-bontási képességgel rendelkező fuzárium és egyéb gombák már nem tudnak nagy számban becsatlakozni a folyamatba, jelentős lépést tettünk a kórokozó ágensek visszaszorításában. Ismét saját vizsgálatainkra hivatkoznék: több éven át végzett tarlóbontási kísérletünkben a kezelt tábla talajának penészgombaszáma pontosan a harmada a kontrollénak.
4. Vannak esetek, amikor a mikroorganizmusokat tartalmazó szárbontó készítmények jogosultságát azzal seprik le az asztalról, hogy a bontást a talajban amúgy is a gombák végzik, így baktériumokra egyáltalán nincs szükség. Ez a megállapítás szintén nem fedi a valóságot.
A növényi maradványok lebontása túlnyomórészt a talaj mikrobák által végzett folyamat, a különböző mikrobiális közösségek más-más funkciókért felelnek. A baktériumok nagyobb intenzitással bontják le a „labilis”, gyorsan és könnyen bontható vegyületeket, így dominálnak a bontás kezdeti fázisában. A gombák a nehezebben bontható anyagokat képesek kellő hatékonysággal bontani, és a maradványok bomlásának későbbi szakaszaiban játszanak fontos szerepet. Ugyanakkor, ha a lignin, hemicellulóz, cellulóz tartalmú fás részek bontását tekintjük, a gombákkal kezdődik a folyamat (esetleg sugárgombákkal, amik valójában baktériumok).
Szükség van ugyanis a speciális enzimeikre (5 félére is) a cellulózt beburkoló lignin és hemicellulóz szálak megbontásához, hogy aztán a baktériumok megkezdhessék saját enzimeikkel a cellulóz egyszerűbb cukorra bontását. Kevés ismerettel rendelkezünk arról, hogy csak önállóan mire mennének a baktériumok vagy a gombák. Jelenlegi tudásunk szerint azt mondhatjuk, egyformán szükség van rájuk.
5. A tarlóbontással „elégetjük” a szerves anyagot – hangzik egy újabb állítás, mely egybe cseng azzal a szintén torzított kijelentéssel, miszerint ennek hatására nem tud stabil szerves anyag (humusz) képződni, amit szintén cáfolnunk kell.
A humusz képződése a humuszkémia tudományának egyik legérdekesebb, de egyben a legkevésbé értett, legnehezebben tanulmányozható része. Ismét egy olyan terület, melyről borzasztó kevés ismeretünk van. A humuszanyagokat évtizedek óta intenzíven tanulmányozzák, pontos szerkezetük azonban még napjainkban sem ismert.
A humusz felépítéséhez szükség van gyűrűs szerkezetű aminosavakra (tirozin), a bizonyos mértékig lebomlott lignin komponensekre és baktériumok által kiválasztott anyagcseretermékekre (heterociklikus gyűrűk, amelyek egy része az elpusztult baktériumokból jön). A lignin teljes bontására ugyanakkor nagyon kevés élő szervezet képes. Néhány gomba, és a legújabb ismereteink szerint néhány sugárgomba. A mikrobiológiai készítmények döntő többségében olyan mikroszervezeteket találunk, amelyek rendelkeznek a cellulóz bontásához szükséges 3 enzimmel, illetve a sokféle hemicellulóz bontásához szükséges néhány enzimmel, de nem rendelkeznek a lignin bontásához szükséges 5 féle enzim egyikével sem. A szárbontó készítmények használatával sem tudunk minden szerves anyagot elbontani, megmarad a lehetőség a humuszanyagok felépülésére a degradációnak ellenálló struktúrákból.
Összegezve az elmondottakat: mikrobiológiai készítmények nem csodaszerek, nem várunk és nem is várhatunk tőlük szintetikus vegyi anyagokhoz hasonló hatást. Élő szervezetek, és ha alapvetően kevésbé fejlett szervezetek is, az élet minden bonyolultságával és komplexitásával bírnak. Elfogadjuk, hogy alapvetően nekünk gyártóknak, fejlesztőknek kell a legátfogóbb tudással rendelkeznünk e termékekről. Minden, a tudomány, a fejlett technika és analitika által rendelkezésünkre álló eszközzel ezen dolgozunk, ám nem esik nehezünkre elismerni azt sem, amiben még nem vagyunk teljes mértékben biztosak. A hazai készítmények Európa egyik legszigorúbb engedélyezési és ellenőrzési eljárásain esnek át, biztonságos és hatékony készítmények. Gyakran szembesítenek minket olyan mélységű kérdésekkel, melyre a tudomány mai állása szerint nem tudhatjuk a választ, és csak bízni tudunk abban, ezeket a kérdéseket más, a termésnövelők és növényvédőszerek piacán jelenlévő cégek képviselői is megkapják.
Köszönjük a bizalmat a hozzánk fordulóknak, ugyanakkor a ma még kétkedők véleményére is kíváncsiak vagyunk, hiszen ezek visznek előre minket azon az úton, melyen még hatékonyabb és elismertebb készítményeket gyárthatunk.
Varga Sándor
Biológiai talajerő-gazdálkodási szakmérnök
