Az idei év azokat a termelőket is elgondolkodtatta, akik eddig megszokásból, mondhatni, rutinból gazdálkodtak. Nem is lenne feltétlenül probléma a szokásainkkal, ha közben nem változtak volna meg a gazdasági, de még az éghajlati viszonyaink is. Míg sorra dőlnek meg a tankönyvi tézisek, aközben gyakorlati példák – jelen esetben talajszelvények is – igazolják: valamit „benéztünk”, és ha nem változtatunk, akkor a legfontosabb termelőeszközünk, a talajunk fog alólunk elfogyni.
Elfújta a szél?
Alap a talaj – az Axiál Kft. és a Phylazonit Kft. ezzel a mottóval hirdette meg azt az öt helyszínes roadshow-t, amely Karcagon, Hódmezővásárhelyen, Lajoskomáromban, Andocson és Beleden várta a gazdákat. Nem új keletű a talajainkért való aggodalom, de ezúttal gyakorlati szakemberek és kutatók fogtak össze, hogy ki-ki a maga szakterületéről megközelítve bebizonyítsa a termelőnek, hogy a klímaválság ellenére sincs minden veszve, vannak eszközök, komplett technológiák a birtokunkban, viszont azokat ésszel, a saját területünk pontos ismerete mellett kell alkalmazni. Ahogy a lajoskomáromi rendezvény házigazdája, Csepregi Attila is fogalmazott: „Ideges vagyok, ha megerőszakolják a talajt. Ha nem rakjuk bele az agyunkat, bajt is tudunk csinálni”. Baj pedig már van bőven. Az idei év csapadékhiánya július végére már a fél ország kukoricatermelését ellehetetlenítette, viszont – a rendezvény talajszelvényeit látva – a probléma még ennél is nagyobb. Dr. Dobos Endre, a Miskolci Egyetem docense a talajszelvényt elemezve még a házigazdákat is meglepő, sőt, ijesztő tényeket tárt fel az érdeklődőknek.
A sokéves forgatásos művelés és az aprómorzsás vetőágyhoz való ragaszkodásunk a talaj felső „A” szintjét (a termőréteget) gyakorlatilag már eltüntette. „Mindennek az oka pedig leginkább a technológiánk kiválasztásában keresendő” – foglalható össze egy mondatban a roadshow mondanivalója. A szántás-tárcsázás-vetés sorrenddel nem is lenne baj, ha még a lónál tartanánk – hallhattuk a talajszelvény-elemzéskor –, viszont a felső 30 cm folyamatos keverése és az aprómorzsás szerkezethez való ragaszkodás, egy-egy rosszidőben hozott rossz döntés és sok munkamenet a felső termőréteg erózióját, szelesebb időben és arra érzékeny domborzati viszonyoknál a deflációját okozza. „Ezt igazolta a lajoskomáromi szelvény is, ahol a feltalajba már a meszes B-szint anyaga keveredik. A szerkezet nélküli talaj kemény rögökké áll össze, amit az összetétele is támogat. A maga 60% homok-, 15% mész- és 20% agyagtartalmával hamarabb lenne malternek nevezhető, mint eredeti csernozjomnak” – tudtuk meg Dr. Dobos Endrétől.
Az eredmény pedig egy gyenge szerkezetű, rossz tápanyagszolgáltató képességű talaj, ami az időjárási viszonyoktól függően könnyen kiszárad, illetve ellevegőtlenedik, alatta ráadásul egy eketalpréteggel, ami majd az őszi csapadékot sem tudja átengedni, valamint a denitrifikációnak ad helyet. (Megjegyzés: a jelenség nemcsak a Dunántúl domborzatára jellemző, ugyanezt tapasztaljuk az alföldi területek övzátonyain is.)
Szármaradványok mint nélkülözhetetlen erőforrásaink
Az idei rendkívüli aszály kijózanítóan, sőt ijesztően újragondolásra kényszeríti a mezőgazdaságból élőket. Azonnali megoldást követel az öntözésfejlesztés, a technológia gépesítése és nem utolsó sorban a talaj termőképességének megőrzése. A roadshow keretében Varga Sándor biológiai talajerő-gazdálkodási szakmérnök, a Phylazonit szakmai vezetője ebben a kiútkeresésben a szántóföldi melléktermékek szerepére hívta fel a termelők figyelmét.
A szármaradványok visszajuttatása egyértelműen hatással van a talaj fizikai tulajdonságaira (csökkenti a térfogatsűrűséget, növeli a talajnedvességet), hat a kémiai reakciókra is (a kationcsere-kapacitást 10–20%-kal is növelheti, de emellett növeli a szervesszéntartalmat, a felvehető tápelemtartalmat, pl. P2O5-felvételt, de még az allelopátiás vegyületek mennyiségét is befolyásolja), nem utolsósorban pedig a talaj biológiai tulajdonságaira is hatással van, hiszen a hasznos baktériumok és sugárgombák számát is növeli. Fontos kérdés az, hogy a szármaradványok milyen arányban és mennyi idő alatt bomlanak el.
Csapadék és talajnedvesség nélkül nem bomlanak, ezt leszögezhetjük. De az őszi csapadék érkezésével (és megőrzésével!), megfelelő támogatással, pl. szárbontó alkalmazásával egy év alatt kb. 75-80%uk is hasznosulhat, ami nyáron 6 hónap alatt 60%-ot, télen 40%-ot jelenthet. De ha csak a 40%-os téli lebomlással számolunk, akkor is ősztől tavaszig búzánál – a jelenlegi műtrágyaárakkal számolva – 45 000, kukoricánál 75 000, napraforgónál 105 000 Ft-nyi hatóanyag marad(na), azaz jelen esetben táródna fel a talajunkban, hektáronként.
Már nem lóval és fogasboronával
A rendezvényen elhangzott egy összehasonlítás, miszerint hajdanán a lovas ekézés és boronálás még nem viselte meg ennyire a talajainkat. A nosztalgiázás mellett olyan – már sokkal aktuálisabb – kérdések is felmerültek, miszerint hol van a tarlóhántás ideje csapadék nélkül, vagy van-e a lazítónak létjogosultsága ilyen száraz körülmények között. A válaszokhoz és az elengedhetetlen szemléletváltáshoz a HORSCH talajművelő gépeit sorakoztatta fel a roadshow-n az Axiál Kft., melyek technológiába illesztését Szász Zoltán HORSCH-termékfelelős és Dr. Kovács Gergő Péter egyetemi docens (Magyar Agrár- és Élettudomány Egyetem) mutatta be a jelenlévőknek.
A talajművelés a kombájn mögött kezdődik, fontos, hogy minél alacsonyabb tarló maradjon mögötte, illetve a szecskázási hossz ne legyen 5 cm-nél nagyobb, hiszen ezt a méretet lehet még optimálisan visszajuttatni – tudtuk meg többek között ezt az alaptézist is a roadshow-n. Ugyanilyen alapvető tény volna a tarlóhántás is, ami sok kérdéssel járt a gazdák részéről ebben az aszályos évben. Ha tudjuk, hogy sok csapadék jön, akkor művelés nélkül lehetne hagyni a tarlót, de ebben az esetben tényleg „le kell borotválni a földet” a kombájnnal, illetve a pelyvaterítőnek is jól kell működnie. Az eső hatására majd kicsírázn(án)ak a kihullott magvak, és így megspórolnánk egy munkamenetet. Legfeljebb egy nagyon sekély talajművelést, egy rugósboronát használva kirázzuk a magokat a szalma közül (így a magok az enyhén megkaristolt föld felszínére kerülnek, és a szalmatakaró alatt kicsíráznak). Ezután pedig jöhet majd a talajművelés. Nagyobb szármaradványnál persze jól jöhet egy HORSCH Cultro 5 TC (front) száraprító henger alkalmazása is, ami a mulcsos technológiában például a kukoricatarlón áthúzva felhasítja a tarlót, így a kukoricamoly lárvája kevésbé tud megbújni, és kiszárad. Ha a hagyományos tarlóhántásra van lehetőségünk, akkor az közvetlenül az aratás után történjen.
Erre alkalmas eszköz például a HORSCH Joker 5 RT rövidtárcsa, amely sekélyen átdolgozza a felszínt, intenzíven keveri a szalmát a földdel, egyenletesen jár és lezár. A száraz időben végzett talajművelés következtében porózus lesz a talaj, a későbbi csapadékok az aprómorzsás szerkezetet lemossák, és ez egy záró réteget képez (ugyanezt látjuk tavasszal, mikor a nagyon elművelt, elporosított felületekre érkező gyors zápor hirtelen megáll a talajfelszínen). Egy HORSCH Tiger 4 MT szántóföldi kultivátorral ilyenkor a talaj szerkezetét kevésbé romboljuk, és a lezáróhengerekkel a légüres tereket megszüntetjük. A felszínen maradt szármaradvány pedig véd a felmelegedéstől, eső esetén pedig az eliszapolódástól.
Az intenzív vagy kevésbé intenzív talajművelést egy HORSCH Tiger AS-szel is elvégezhetjük, amin szalmabedolgozáshoz a MulchMix kaparendszert használjuk, de ha nem akarjuk bedolgozni, akkor az LD vagy ULD kapákkal kevesebb földet mozgatunk meg, és a szalmatakaró is fent marad. Amennyiben nehezebben kezelhető, nedvesebb talajunk van, a HORSCH Terrano 4.4 GX nehéz szántóföldi kultivátort kell választanunk egy Winter Packer hengerrel (a dupla hengerek közül a mellső nélkül), így a talajunk majd könnyen be tudja venni a téli csapadékot, az nem folyik el, és tavaszra sem tömörödik össze.
És ha mindent jól előkészítettünk, jöhet a következő szezon, indulhat a vetés: a StripTill technológiájú HORSCH Focus gabonavetőgép LD kapái például kevés földet mozgatnak, az ULD kapák pedig csak lazítanak. A kapamező mögött elhelyezkedő rögtörő kerekek az aprómorzsás szerkezet kialakításáért felelnek, a gumikerekes hengerek pedig visszatömörítik a talajt, és utat képeznek a vetőcsoroszlyának.
Tovább részletezhetnénk a technológia gépeit, a tartalék hengertől egészen az optimálisan megválasztott lazítókésig. Tény, hogy az aszály és a megemelkedett input- és energiaárak végképp elgondolkodtatják a termelőket, ami önmagában még nem lesz elég. Ehelyett a talajszerkezet és talajbiológia fókuszba helyezése kell, hogy a legelső lépés legyen!
Sándor Ildikó
