E cikk írásakor, szeptember első napjaiban éppen az Alkotmánybírósághoz került az a nagy társadalmi visszhangot kiváltott kormányrendelet, amely kivételes lehetőséget ad az erdőgazdaságok számára a fakitermelésre. A lehetőség azonban egy dolog, és egy másik, hogy mi történik ezután. Talán meglepő, de maguk az erdőgazdák bánják a leginkább, hogy megszületett ez a rendelet.
Mennyi és milyen fánk van?
Bő kétmillió hektárnyi erdőterülettel rendelkezünk, amelynek aránya száz év alatt 11 százalékról 22 százalékra növekedett. Mindez tudatos erdőtelepítési programoknak köszönhető. Folyamatosan nő az erdeinkben lévő faanyag mennyisége is, mivel minden évben több fát hagyunk az erdőkben, mint amennyi termelődik. Az elmúlt 25 évben az országos fakitermelés aránya a legritkább esetben lépte át az éves növekmény 60 százalékát. Másrészt az erdők egészségi állapota romlott az utóbbi évtizedben, ami elsősorban a klímaváltozás következménye. Ma fele annyi a tünetmentes erdő, mint 10 évvel ezelőtt, a károsodott állományok dominálják erdeinket. Vagyis miközben 20 év alatt 127 ezer hektárral nőtt az erdészeti terület, a fák egészségi állapota általában véve rosszabb lett.
A lombvesztés erősödése egész Európát érinti. Az aszály Nyugat-Európában való megjelenésével Németország, Franciaország, Csehország erdeiben éppúgy romlik a helyzet, mint Skandináviában. 2020-ban az európai erdőkárok általános felmérésekor mintegy 102 ezer fát vizsgáltak meg az EU 26 országában. A fák csaknem felén legalább egy kártünetet találtak. A legkevesebb tünetet a norvég lucfenyők mutatták, míg a tölgyek szenvedték el a legnagyobb mértékű károsodást. Hazánkban az elmúlt 30 év alatt 2017-ben esett először 30 százalék alá a tünetmentes fák aránya, és azóta ez 22 százalékra csökkent. A legrosszabb állapotban a feketefenyők vannak, ezeket a kocsányos tölgyek követik, utóbbiaknak már csak pár százaléka mondható kifogástalannak. A gyertyánok viszont meglepően jól bírják a káros környezeti tényezőket, 50-60 százalékuk tökéletesen egészséges.
2020-ban a rovarok által okozott károk fordultak elő a leggyakrabban, ezek a vizsgált állományok mintegy 30 százalékát érintették. A második leggyakoribb kárforma a gombakár volt, minden negyedik fán észlelhető volt. A tölgyesekben súlyos károkat képes okozni a gyapjaslepke és a tölgy-csipkéspoloska (Corythucha arcuata), valamint a lisztharmat is. Az abiotikus stressz a károk mintegy ötödét okozza az erdőkben, ezen belül az aszálytól szenvednek leginkább a fák, de fagyhatás és szélkár is éri őket. Az abiotikus stressz leginkább a csertölgyeket, nyíreket, bükköket viseli meg. Ehhez képest az emberek vagy a vadak csak 5-6 százalékban tesznek kárt a fákban. A vékonykérgű bükköt és gyertyánt az erdészeti gépek is könnyen megsértik a fakitermelés során. Az akác Magyarország legelterjedtebb fafaja, az elmúlt évtizedekben azonban több fajspecifikus károsítója jelent meg és terjedt el. Az akáclevél-hólyagosmoly (Parectopa robiniella) 1983-ban telepedett be, az akácgubacsszúnyog (Obolodiplosis robiniae) pedig a 2000-esévek közepén. Mindkét rovar néhány év alatt általánossá vált. A gombakártevők is az állomány negyedét-ötödét érintik. Az egészséges akácok aránya ma már csak 14 százalékra tehető.
A vitatott kormányrendelet
Vagyis egyre több a fa, de egyre nehezebben jut el épen és egészségben a vágásérett korig. Hamarosan rátérünk, hogy erre miként tud reagálni egy erdőgazda, de előbb lássuk, mire hatalmazza fel őt a sokat vitatott 287/2022. (VIII. 4.) kormányrendelet.
• A fakitermelés tilalmi időszakára vonatkozó korlátozásokat nem kell alkalmazni. (Ezek jellemzően a vegetációs időszakban tiltották a favágást.)
• Védett természeti területen az idegenhonos fafajokból álló állomány kitermelése után az erdő felújításakor nem kell feltétlenül fafajcserés szerkezetváltást végezni, az erdőfelújítás természetes úton (saját újulatából) is elvégezhető. Ez igaz a cser és a nemes tölgy főfafajú erdőkre is.
• Az őshonos fafajokból álló és sarjeredetű megújulásra képes erdőállomány véghasználata (tarvágása) is lehetséges. A közepes vagy alacsony természetességi állapotú erdők esetében a fák akár 20 évvel a vágásérettségi kor előtt kivághatók. Az erdőgazdálkodáshoz szükséges közelítőnyom-hálózat hatósági engedély nélkül alakítható ki.
• Rendkívüli esetben a fakitermelést előzetes bejelentést követően akkor is végre lehet hajtani, ha arra az erdőterv egyébként nem biztosít lehetőséget.
• Az erdőgazdálkodó a tevékenység megkezdése előtt legalább 8 nappal bejelentést tesz az erdészeti hatóságnak, és a bejelentés elbírálása 3 napon belül meg kell, hogy történjen.
• A rendelet a háború következményeinek elhárításáról szóló 2022. évi VI. törvény hatályvesztésekor veszti hatályát. Az addig be nem fejezett fakitermelések és erdőfelújítások vélhetően befejezhetők lesznek.
Az erdőgazdálkodás kereteit olyan 10 éves tervekben rögzítik, melyeket az erdészeti hatóságtól kezdve a természetvédelmi, talajvédelmi, vízügyi és vadászati hatóságon át egészen az érintett önkormányzatok jegyzőjéig mindenki látott és jóváhagyott, csaknem egy tucatnyi érdekelt fél bólintott rá. Bármennyire is liberálisnak tűnik a fenti rendelkezés, a jogszabály csak rendkívüli és engedélyezett esetben teszi lehetővé az erdőtervtől való eltérést. Persze az elméleti lehetőség is fenyegető lehet sokak számára. Végül is az erdőgazdálkodás ugyanolyan gazdasági tevékenység, mint a mezőgazdaság, aki „belevágott”, az meg is akar élni belőle. Ugyan miért ne használná ki, ha a keresleti oldalon megugrik a fizetési hajlandóság?
Hasogatva 65 ezer forint
2019-ben és 2020-ban enyhék voltak a telek, jóval kevesebb fa fogyott a szokásosnál. De nemcsak a gyenge kereslet nyomta le a tűzrevaló árát, kihatott rá az is, hogy a kőolaj (lásd még gázolaj, műtrágya) ára 2020-ban meredek zuhanásba kezdett. Az energiahordozók értékvesztése csaknem egy éven át tartott, hogy aztán 2021 nyarától évtizedek óta nem látott raliba kezdjenek. Tavaly év végén már a tűzifa iránt is erős lett az érdeklődés, a pánikvásárlások azonban nyáron, az energiaválság kibontakozásával indultak meg igazán. A KSH adatai szerint 2018 és 2022 júliusa között 37 százalékot drágult a tüzelő. E cikk írásakor egy erdei köbméter (1×1×1,7 m3) hasogatott, vegyes tűzifaért 60-70 ezer forintot kell leszurkolni, ebből maga a faanyag nagyjából 35 ezer forintot tesz ki. Miért ne reagálna erre a kitűnő piaci helyzetre a vállalkozó? (A cikk zárásakor érkezett a hír: a lakosság 10 köbméterig közvetlenül az erdészetektől vásárolhat fát hatósági áron.)
„A jogszabály csak egyetlen pontban befolyásolja a tevékenységünket: lényegesen rövidült a fakitermelés engedélyeztetésének folyamata. Egyébként ugyanúgy októbertől kezdjük a vágást, ahogy máskor, és ez már nagyon rá is fog férni az erdeinkre. A nyomott árak miatt két éven át hanyagoltuk a kitermelést, holott a tisztítás, gyérítés az erdő javára válik, nagyobb teret kapnak az egészséges fák. Így most csaknem kétévi plusz növedékkel rendelkezünk, de megnehezíti a dolgunkat a munkaerőhiány. Attól is tartok, hogy év végére túlkínálat lesz tűzifából” – mondja egy Bács-Kiskun, Baranya, Tolna és Somogy megye területén 1500 hektárt gondozó gazdaság. Területei kizárólag magánerdők, döntően nem természetvédelmi területek. Mint kiderül, augusztusig köbméterenként 8–9 ezer forintot kértek el a favágók, szeptembertől viszont már 12–14 ezer forintot. Közben a lakosság teherviselési képessége is a határára ért.
Támogatott magánerdők
Az ország keleti fele idén nem sok bevételt lát a mezőgazdaságból, az erdészet azonban most is hozza a biztos jövedelmet. „De senki ne gondolja, hogy most halálra keressük magunkat a fával, a munkavállalóimat és a gázolajat is ki kell fizetnem” – mutat rá a költségoldali emelkedésre Bálint Imre. Az erdészeti szakirányító több erdőterülettel rendelkezik, mint szántóval, 340 hektárt gondoz Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Állandó alkalmazottakkal működik, ami a szakmában nem magától értetődő, és a megfizetésük idén májusra már lehetetlen küldetésnek tűnt: az építőipar egyszerre szívta el öt emberét.
Augusztusra azonban fordult a kocka, az építőipar lelassult, ahogy az egész gazdaság is, nyakunkon a tél, kell a munka, visszaszállingóznak az emberek a mezőgazdaságba, erdészetekbe.
„A tavalyi fakészleteink augusztusra teljesen elfogytak, azóta vágjuk a fát, de nem olyan intenzitással, ahogy kellene. Egy akácos teljes letermelését végezzük éppen, ez a fafaj nyersen is jó hőértékkel ég. Ezenkívül az előhasználatokból, azaz a tisztításokból, gyérítésekből származó, száraz faanyag alkalmas még tüzelésre. A nyers, kemény lombos fafajok csak jövőre adnak igazán meleget” – mondja a szakember.
A borsodi gazdálkodó úgy jutott erdőkhöz, ahogy a kollégái többsége is: a rendszerváltást követő kárpótlás és privatizáció során magántulajdonba került erdők felvásárlásával. Erdőterületeinek többsége nem védett, de akad Natura 2000 minősítésű, halászsas-fészkelőhelyet rejtő erdőrészlete is. Erre sokkal szigorúbb időbeli és térbeli erdőhasználati szabályok vonatkoznak, mint a nem védett területekre. A haszonvételek korlátozását vagy akárcsak az erdőgazdálkodási terven túlmutató önkorlátozásokat egy sor támogatással kompenzálja az állam, illetve az EU. Ilyen lehet a természetkímélő anyagmozgatás megvalósítása, vagy a védett erdők genetikai potenciáljának javítása megfelelő ápolási munkával, az erdőkárok megelőzése vagy a károk helyreállítása.
Külön támogatott az erdőtelepítés akkor is, ha az ipari célú, illetve agrár-erdészeti rendszert alkot. A telepítésen kívül az ápolás 5–11 éves időtartama alatt ápolási támogatásra jogosult az erdőgazda, ami még egy akácos esetében is mintegy 600 ezer forintra rúg hektáronként, kemény lombos fafajok esetében pedig mintegy 2,7 millió forint hektáronként. A Natura-besorolású erdőkben az állomány természetessége és a fák korösszetétele alapján adnak ápolási támogatást. Aki egy 25 éves állományt kivág, az az erdő minőségétől függően hektáronként 50–100 ezer forintot veszít, az idősebb, értékesebb állományok esetében értelemszerűen jóval többet.
„Ez az egyik oka annak, hogy bár a rendelet lehetővé teszi, hogy kivételes esetekben akár a védett erdőkben is tarvágást végezzenek, ezt senki nem fogja megtenni. Nem vágjuk le az aranytojást tojó tyúkot. A másik a szakmai becsület, felelősségvállalás. A szájhagyomány szerint ez a szektor még az átkosban sem volt hajlandó 110 százalékra teljesíteni a sztahanovista tervet.” Bálint Imre szerint a kormányrendelet adta tarvágási lehetőséggel valójában senki nem fog élni a természetes erdőkben. Az ő akácosa más, gyorsan megújul, ha felújításra szorul, akkor is csak akácos kerül bele. Az őshonos, kemény lombos állományokban azonban szigorúan szálaló vágást végez, a felújítás pedig tölggyel történik.
Az erdőgazda azt tapasztalja, hogy vészesen fogy a víz, és változik a klíma, a tölgyek gyökere már sem az Alföldön, sem a hegyekben nem tud felvenni elegendő folyadékot, az erdők állapotromlását ez okozza a leginkább. A víz fogyásának megakadályozása azonban túlmutat az erdőgazda feladatán. A faállomány összetétele – bármennyit is küzdünk egyes fajokért – meg fog változni. Ehhez képest a mostani energiakrízis egy pillanatnyi hatás, nem befolyásolja az erdők sorsát, hiszen azokban hosszú évtizedek óta minden egyes évben megőriztük a növedék 40-50 százalékát, tovább gyarapítva az erdők faanyagkészletét. Ezért Bálint Imre szerint a jogalkotók teljesen feleslegesen fordították egymással szembe a társadalom természetért aggódó rétegét az erdészekkel. Inkább a 2021 végén megszüntetett megbízásos erdőgazdálkodói jogviszonyt kellene visszaállítani, hogy az elaprózódott tulajdonviszonyú, rendezetlen erdők visszakerülhessenek a szakmai alapú gazdálkodás vérkeringésébe. Ahogy mondja, nem a szénerőművek újranyitásával és cseppfolyósított palagáz importjával védjük a környezetet, hanem a helyben termelődő megújuló energia okos hasznosításával.
Állami erdők
A magánkezelésben lévő erdők a kétmillió hektárnyi terület 44 százalékát teszik ki, a többi 21 állami tulajdonban lévő, de teljesen üzleti alapon működő erdőgazdaság kezelésében áll. Ezek a működésükhöz akkor kapnak állami vagy akár önkormányzati forrást, ha a tulajdonos számára prioritást élvező ökoturisztikai vagy szakmai-technológiai fejlesztéseket hajtanak végre. Ilyenek például az Országos Kék túraútvonalon történt beruházások, turistaház-felújítások, erdőtelepítések vagy egy önkormányzatot érintő parkerdőben végzett csemetetelepítés, állománygondozás. Egyebekben abból kell gazdálkodniuk, amit az erdő nyújt: a faanyagból és a vadállományból. Mindezt úgy, hogy a területük jelentős átfedésben lehet védett vagy Natura 2000 besorolású területekkel, ahol a természetvédelmi szempontok élveznek elsőbbséget. A tarvágást így ezeken a területeken csak kivételes esetekben, például növényegészségügyi okokból vagy az erdőszerkezet átalakítása során alkalmazzák. Vannak továbbá olyan, kifejezetten gazdasági célokat szolgáló akácosok, nyárasok, melyekben a tarvágás és a mesterséges csemeteültetés teljesen elfogadott gazdálkodási módszer.
Míg a magánerdőgazdát támogatással ösztönzik a Natura-terület fenntartására, addig az állami erdőgazdaságok nem kapnak ilyet, illetve gépbeszerzési pályázatokon sem indulhatnak. A jelenlegi struktúrában a fakitermelést végző vállalkozások azok, akik saját nevükben pályázhatnak a beruházási forrásokra. E támogatások az állami szektornak is jól jönnének. „A munkaerőpiacon tapasztalható helyzet miatt már elindult egy visszaszervezési folyamat: ismét van egy pár fős favágó brigádunk és saját gépeink a legsürgősebb erdőgazdálkodási feladatok elvégzésére” – jegyzi meg Reinitz Gábor, a Pilisi Parkerdő Zrt. vezérigazgatója. A társaság 65 ezer hektáron gazdálkodik a főváros és tágabb térségében, és összesen 221 embert foglalkoztat. Évente átlagosan 170–190 ezer köbméternyi faanyagot hasznosítanak, melynek több mint a fele a lakossági tűzifa, a többi alapvetően faipari célokat szolgál. Ez az éves növedék mintegy 70 százaléka.
Az idei évre készülve 20-30 százalékkal több fa kitermelését tervezték már tavaly novemberben. Egyrészt mostanra fogytak el a lakosság 2020-ban vásárolt készletei, másrészt az energiaválság egy olyan pánikot indított el, amire senki nem számított. „Azt hiszem, hogy részben a fa vésztartalékolásáról lehet szó, nem feltétlenül fogják a megrendelt mennyiséget az idén elfűteni az emberek. Ez azt is jelentheti, hogy jövőre kisebb kereslettel kell majd számolnunk” – mutat rá az igazgató a múlandó piaci helyzetre. Felkészültek arra is, hogy ha a lakossági igények megkövetelik, akkor még 10-15 ezer köbméterrel növeljék a kitermelést, jellemzően a nem védett akácosok kitermelésével. A megrendeléseket egy-két hónap alatt tudják teljesíteni. Az erdőgazdaság egyébként 15-20 százalékkal növelte a kínálati árait, amivel elsősorban a termelési költségek emelkedését követik. (A hatósági ár bevezetésére úgy reagáltak az erdőgazdaságok, hogy a fát kevésbé feldolgozva, például ötméteres szálakban lehet elvinni a területükről – a szerző.)
Az aszály miatt most idejekorán vonult nyugalmi állapotba az erdő, a vízhiány a jövő évi ellenálló képességére is hatással lehet. A legnagyobb kárt azonban az újulatban és az ültetett csemetékben tette az aszály. Ahol telepíteni kellett, ott tízmilliós veszteséget okozott az időjárás. „Megfelelő erdőkezelési módszerekkel segíteni tudjuk az erdők alkalmazkodását a klímaváltozáshoz. A Pilisi Parkerdő mintegy 20 ezer hektáron végez örökerdő-gazdálkodást, amelynek lényege, hogy változatos fafaj- és korösszetétellel biztosítjuk a folyamatos erdőborítást. Az ilyen erdő sokkal jobban ellenáll a szélsőséges időjárásnak, viharnak, kedvezőbb a belső klímája is. Ez a jó irány. A célt alátelepítéssel, szerkezetváltással lehet fokozatosan elérni, illetve a természetes folyamatok állandó figyelésével és segítésével. Például a kopárokra korábban telepített, idegenhonos fenyvesekbe már ültethetünk őshonos, lombos fafajokat, melyek jobban ellenállnak a klímaváltozásnak” – magyarázza Reinitz Gábor, aki a többi erdőgazdához hasonlóan nem 5, hanem 50–100 évben gondolkodik. Fontosnak tartja, hogy a társadalom is értse, lássa: a faanyag egy hosszú távon fenntartható erőforrás, és nem az erdésztől kell félteni az erdőt.
Gönczi Krisztina
Öt ok, amiért nem kell félni a kormányrendelettől:
1. A vágás továbbra is az erdőtervtől és a természetvédelmi hatóság engedélyétől függ.
2. Egy tarvágással a magánerdőgazda hosszú évekre jelentős összegű hektáralapú támogatást veszít.
3. Az erdőfelújítás legolcsóbb módja a természetes újulat, egy tarvágás viszont nem úszható meg csemeték telepítése nélkül.
4. Nincs annyi ember és gép, amennyivel a lakossági igényeket ki lehetne elégíteni.
5. Az erdőgazdaság 50 év múlva is ugyanezen a területen akar rentábilisan működni, „nem vágja maga alatt a fát”.
