A klímaválság immár egészen kézzelfogható következménye, hogy átírja a korábbi évtizedek vetési forgatókönyvét a mezőgazdaságban. Az idei tavaszi vetésben drasztikusan tovább csökken a kukorica, a zab és a burgonya vetésterülete, míg markánsan nő a napraforgóé – illetve a feltörekvő ciroké!
Ahogy változik az időjárás, úgy alakul át a hazai mezőgazdasági táj: egyre kevesebb fogjuk látni a kukoricát, s egyre többet a napraforgót, az őszi kalászosokat. Noha majdnem tartja a 100 ezer hektárt, a tavalyi 112 ezer hektáros szója-vetésterület arány is csökken, míg újabb, nagymértékű visszaesés következik be a kukoricához hasonlóan vízigényes burgonya vetésterületében.
Az alföldi gabonatermesztők egy része már korábban jelezte a Gabonatermesztők Országos Szövetsége (GOSZ) felé, hogy a kukorica vetésterületét jelentősen csökkent. Ezzel párhuzamosan nő a napraforgó, illetve a mindinkább előretörő cirok. A GOSZ úgy becsüli – és ezt az AKI áprilisi adatai is megerősítik – 750-800 ezer hektárnyi napraforgó várható. Ha ez megvalósul, az akár bőven 10% feletti növekedést jelenthet idén. A kukorica (siló és szemes összesen) vetésterülete várhatóan 880 ezer ha körül alakul, ami 16%-kal kisebb a tavalyinál. Ennél is nagyobb a zab: 20 ezer hektáros területe, ami ötödével(!) lett kisebb. A tavaszi árpa (29 ezer ha) és a burgonya (6,4 ezer ha) területe 11%-kal csökken. A cukorrépa tervezett, szűk 16 ezer hektáros vetésterülete durván megfelel a tavalyinak. A szója idén nem tudta tartani a tavalyi, európai viszonylatban is említésre méltó növekedését: idén hivatalosan 98,5 ezer hektárra tervezik vetni, ami ugyancsak 10%-ot meghaladó mértékben marad el a 2024-es 112 ezer hektártól.
Számottevő növekedés várható viszont a szemes cirok termesztésében. Tavaly 30 ezer hektárra jelentették a szezon elején, míg végül 35 ezer hektár körül takarították be a takarmánynövényt. Idén a hivatalos vetésterület eleve 35 ezer ha körül indul, vagyis valós végső mértékben vélhetően ebben is lesz egy 10% körüli növekedés. A 35 ezer hektár még nem nagykultúra, de a hazai növekedés erőteljes: öt éve még csak 7,5 ezer hektáron termesztettük.
A gyors növekedés nem véletlen: a cirkot számos előnye teszi vonzóvá vagy megkerülhetetlenné. Egyrészt legalább annyit terem, mint a kukorica, ám az előbbi jóval stabilabb, nehéz időjárási viszonyok között jobb megoldás a tengerinél. Részben emiatt takarmánygyártók – párhuzamosan az árpa és a takarmánybúza felértékelődésével – a cirok felé fordulnak. E szemesnövény beltartalmi jellemzői, összetevői olyan vonzó alapanyaggá teszik, hogy nemcsak itthon, de a környező piacokon is van rá kereslet. Termesztési stabilitását szolgálja, hogy – amint ez a tavalyi mikotoxin-anomália idején különösen megmutatkozott – a gyapottok-bagolylepke hernyója okozta rágás miatti gombásodás fenyegetés a cirkot. További előnye, hogy a kukoricával ellentétben a cirok betakarítás után is képes megújulni. A levágott bugák alatt az első őszi eső hatására bőséges oldalhajtást képez, így zöldtrágyaértékű növénnyé válik a szerény termőképességű földeken.
