Hogyan (ne) gazdálkodjunk védett természeti területen?

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara több mint három évvel ezelőtti összesítése szerint Magyarország teljes, országos természetvédelmi oltalom alatt álló, illetve Natura 2000 területeinek 46%-a áll valamilyen mezőgazdasági művelés vagy halászati hasznosítás alatt. Nehezíti a helyzetet, hogy a természetvédelmi szabályok nagyon összetettek, hiszen következnek egyrészt a nemzetközi jogból (például védett, fokozottan védett állat- és növényfajok kereskedelme esetén), másrészt az európai uniós jogból (például az élőhelyvédelmi irányelv, amely a Natura 2000 hálózatot megteremtette), de a nemzeti belső jogból is. Ráadásul a természetvédelem mögött ott áll a büntetőjogi védelem is, mint egyfajta „ultima ratio”, azaz végső elrettentő eszköz. Gazdálkodj hát okosan!

Kunhalomtól a nemzeti parkig

Tavaly jelentette meg a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara azt a 166 oldalas kiadványt, amely a kurgánok (régebbi néven korhányok) megőrzését hangsúlyozza mezőgazdasági művelés alatt álló területeken. A kiadvány szerint a 19. századig – azaz az ipari forradalomig és az azzal együtt járó nagy folyószabályozásokig és tájátalakításokig – hazánkban körülbelül 25 ezer, tévesen kunhalomnak nevezett kurgán (őskori, illetve népvándorláskori halomsír), továbbá őrhalom, határhalom, középkori tömegsír végül földvár (motte) volt található. Sajnos azóta a kunhalmok száma drasztikusan lecsökkent, jelenleg mintegy 1500-ról van tudomásunk. A kunhalmok eredetileg a gazdagok, illetve törzsfők temetkezési helyei voltak, de az évszázadok alatt szolgáltak tájékozódási pontként, kálváriadombként vagy éppen vesztőhelyként. Jelenleg a kunhalmok az úgynevezett ex lege természetvédelmi területnek minősülnek – túl a kulturális jelentőségükön –, azért, mert a mezőgazdasági területekből kiemelkedve menedéket nyújtanak a természetes élővilág maradványainak, növénytársulásoknak, növény- és állatfajoknak. A hatályos jogi szabályozás szerint a természeti területek olyan erdő, gyep, nádas művelési ágú vagy művelés alól kivett területek, illetve mező- és erdőgazdálkodásra nem alkalmas földterületek, ahol az élőhelyek kialakulására az emberi beavatkozás csekély mértékben hatott, az ott lejátszódó biológiai folyamatokat alapvetően a természetes önszabályozás jellemzi, és közvetlen emberi beavatkozás nélkül is fennmaradnak. A természeti területek egy része speciális minősítésű terület, amelyek lehetnek védelem alá helyezett természeti területek, védőövezetek, Natura 2000 területek, érzékeny természeti területek.

Ez utóbbiak különleges, illetve sérülékeny természeti, környezeti értékekkel bírnak, és ezek megőrzése speciális gazdálkodási rendszer alkalmazását, rendszabályok, technológiai előírások betartását kívánja meg a gazdálkodótól. A gazdálkodó ezeknek az előírásoknak a betartása esetén normatív, földalapú, vissza nem térítendő támogatásban, a gazdálkodása kedvező környezeti teljesítményeiért nyújtott kifizetésben részesül. Adott természeti terület védelem alá helyezése történhet egyrészt ex lege, vagyis a törvény erejénél fogva, azaz külön minősítő eljárás lefolytatása nélkül. Ezek a területek országos jelentőséggel bírnak, ide tartoznak a barlangok, források, lápok, víznyelők, szikes tavak, a kunhalmok és a földvárak. A védett természeti területek másik fajtája (amelynek ugyancsak két „alfajtája” van) az eljárás nyomán védetté nyilvánított természeti területek, amelyek lehetnek országos vagy helyi jelentőségűek. A kettő között a leginkább lényeges különbség, hogy az eljárást a természetvédelemért felelős miniszter (illetve általa a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóság) vagy a helyi képviselőtestület folytatja-e le. A védett természeti területek típusai: a nemzeti parkok (nem összekeverendő a nemzeti park igazgatóságokkal), a tájvédelmi körzetek, a természetvédelmi területek és a természeti emlékek. Védett természeti területek hasznosítása kizárólag a természetvédelmi törvény rendelkezései alapján történhet. A legalapvetőbb követelmények szerint tilos a védett természeti terület állapotát, jellegét a természetvédelmi célokkal ellentétesen megváltoztatni.

Védett természeti területek vs. Natura 2000 területek

Legyen szó akár „közönséges” védett területekről, akár Natura 2000 területekről, a gazdálkodásnak mindkettőn teljesen más szabályai vannak, mint hagyományos esetben. A kérdés összetettségét tiszteletben tartva az a jelen írás keretei között is megemlíthető, hogy a Natura 2000 területek nem azonosak a védett területekkel, ám a fogalmi apparátus lényeges a büntetőjogi tényállás megértéséhez. Természeti területek olyan erdő, gyep, nádas művelési ágú vagy művelés alól kivett, illetve mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan földterületek, ahol a lejátszódó biológiai folyamatokat alapvetően a természetes önszabályozás jellemzi, és azok közvetlen emberi beavatkozás nélkül is fennmaradnak. A természeti területek egy része speciális minősítésű, ilyenek például a védelem alá helyezett természeti területek, a védőövezetek, az érzékeny természeti területek, valamint a Natura 2000 területek. Ez utóbbi európai uniós szintű védelmet, míg az előbbiek nemzeti szintű védelmet jelentenek. A Natura 2000 területek összefoglalóan az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló jogszabály szerinti különleges madárvédelmi területet, különleges természetmegőrzési területet vagy annak jelölt területet, illetve kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területet vagy annak jelölt területet jelentik.

További különbség, hogy az élőhelyvédelmi irányelv felsorolja a közösségi jelentőségű állat- és növényfajokat, amelyek megőrzéséhez különleges természetmegőrzési területek kijelölése szükséges. Vagyis a Natura 2000 területek esetén az élőhelyvédelmi irányelv mellékletében felsorolt állat- és növényfajok előfordulási helyét nyilvánítják védetté, míg a nemzeti védelem alá tartozó területek komplexebb képződmények. A nemzeti védelem alá eső területeken ugyanis nemcsak egy-egy, hanem számos védett állat- és növényfaj fordul elő, ráadásul a környéken élő emberek speciális kultúráját is meg kell őrizni az utókor számára. Az országos védettségnek, valamint a Natura 2000 jellegnek szerepelnie kell a tulajdoni lapon.

Natura 2000 esetében előfordulhat, hogy a földhivatal nem tudta lekövetni a telekalakításokat, illetve -megosztásokat, ilyenkor érdemes a kiindulási hrsz. alapján visszakeresni a területet a vonatkozó jogszabályban (14/2010. (V. 11.) KvVM-rendelet).

Mikor büntetőjog? Mikor szabálysértés?

Leegyszerűsítve elmondható, hogy aki védett élő szervezet egyedét és származékát megrongálja, elviszi vagy elpusztítja, az természetvédelmi szabálysértést, aki pedig a fokozottan védett vagy a jogszabályban meghatározott értékű védett élő szervezet egyedét és származékát károsítja vagy pusztítja el, esetleg cselekményét a szabálysértési összeghatár felett követi el, a természetkárosítás bűncselekményét valósítja meg. Abban a feltételezett esetben, ha magánszemély erdőben sétálva letér a kijelölt útvonalról, védett vagy fokozottan védett növényfajok (így kikeleti hóvirág vagy mocsári kockásliliom) akárcsak egy-egy egyedét leszakítja, legtöbbször természetvédelmi szabálysértést követ el. Vagyis a védett élő szervezetek egyedeinek és származékának jogellenes megrongálása, elvitele, elpusztítása mindenképpen természetvédelmi szabálysértésnek minősül. A már említett 13/2001. (V. 9.) KöM-rendelet 3. és 4. számú melléklete tartalmazza a fokozottan védett növény-, illetve állatfajokat, valamint egyedeik pénzben kifejezett értékét. Az 1. és 2. mellékletben szerepelnek a védett növény- és állatfajok, valamint egyedeik pénzben kifejezett értéke. A legalacsonyabb érték fokozottan védett növények esetén 30 000 Ft, míg fokozottan védett állatfajok tekintetében 100 000 Ft. Főszabály szerint a területi (azaz vármegyei) természetvédelmi hatóság jár el minden természetvédelmi ügyben, kivéve azokat, melyeket a természetvédelmi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 625/2022. (XII. 30.) Korm.rendelet 17. §-a az országos természetvédelmi hatóság hatáskörébe sorol a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvényben meghatározott feladatokból. Emellett az egyes nemzetipark-igazgatóságok szervezetében fegyveres természetvédelmi őrszolgálat is működik.

A természetvédelmi őr helyszíni bírságot szabhat ki, természeti terület vagy érték károsításának megelőzése, illetve megakadályozása érdekében természeti területet zárhat le. Legyen szó akár a teljesen illegális fakitermelésről, akár a gazdálkodás megkezdéséhez szükséges növényzetgyérítési feladatok ellátásáról, a cselekmény megítélésének kulcsát a terület megváltoztatása, pontosabban szólva a jelentős mértékű megváltozása jelenti. A bűncselekmény lényeges elkövetési magatartása tehát a megváltoztatás, amelynek eredménye a kárt vagy hátrányt okozó változás. A megváltoztatás a terület jellegének, használatának megváltoztatását jelenti, ami egy széles körű fogalom, ebbe beletartozik például a terület terjedelmének megváltoztatása is. A jelentős mérték megállapítása minden esetben szakértői kérdés, ám Natura 2000-területek, védett természeti területek, a védett barlang, valamint a védett élő szervezetek életközössége, azok élőhelye vonatkozásában a jelentős károsodás, valamint a megsemmisülés már minősített esetként nyer megfogalmazást.

A Fővárosi Bíróság még 2011-ben egy törvénytelen erdőirtási ügy kapcsán próbálta meg értelmezni a terület jelentős mértékű megváltoztatásának tényállási elemét. A bíróság megállapította, hogy ha adott terület növényzete úgy károsodik, hogy az a későbbiekben helyreállítható, akkor a terület jelentős mértékű megváltozásáról nem beszélhetünk. A növénytakaró elpusztítása nyomán azonban a felszínre közvetlenül ható eróziós folyamatok indulhatnak el, így jelentős mértékben megváltozhat a szóban forgó természetvédelmi terület, továbbá helyi, szigorú védettséget élvező képződmények, ezért barlangok beszivárgási viszonyai is veszélybe kerülhetnek. Ebben az esetben, az érintett terület kis mérete ellenére is jelentős mértékű változásokról beszélhetünk ugyanúgy, mint adott terület növénytakarójának helyrehozhatatlan károsodása esetén is. Vagyis a jelentős mérték meghatározásánál pusztán az egyedi kár nem lehet kiindulási pont. Amennyiben a védettséggel nem rendelkező növényzet nem jelentős területen történt kivágásával a természetben helyrehozhatatlan kár ugyan nem keletkezik, a magatartás a BTK rongálás tényállása szerint minősül.

„Elhíresült” jogesetek

Még a 2010-es év körüli igen csapadékos időszakban történt, hogy a Tisza árterében – amelyet többször elöntött a folyó – az erdőgazdálkodó számára igencsak nehéz volt a természetvédelmi hatóság által korlátozott időszakban lehetséges fakitermelés. Ráadásul amikor a folyó visszahúzódott, a területre teherautókkal, munkagépekkel nem, vagy csak korlátozottan lehetett rámenni. Végül a szabott idő leteltével a gazdálkodó akkori áron 4 millió 250 ezer forintnyi kártérítési igénnyel lépett fel a hatósággal szemben. A hatóság szerint mivel a gazdálkodó kára az időjárás és nem a hatóság mulasztása miatt következett be, továbbá az előírások – időkorlátok közé szorított véghasználat – éppen természeti károk megelőzése érdekében történtek, ezért a kártérítési igény nem volt megalapozott. Végül a Kúria adott csak igazat a gazdálkodónak, hiszen elismerte, hogy a tevékenység korlátok közé szorítása kiváltó oka volt a kárnak, vagyis a gazdálkodó oldalán felmerült többletköltségnek. Az országos jelentőségű természetvédelmi területen a hatóság engedélye szükséges például a gyepen történő legeltetéshez, kaszáláshoz, növényvédő szerek, talaj termelékenységét befolyásoló szerek használatához, erdőtörvény hatálya alá nem tartozó fa, facsoport, fasor kivágásához vagy épp telepítéséhez. Még a 2010-es évek közepén emeltek vádat az ellen a gazda ellen, aki egy szarvasmarhatartással foglalkozó cég ügyvezetőjeként bérelt földeket a 2007 óta Natura 2000 területnek minősülő földrészleten. A férfi és munkatársai környezetvédelmi hatósági engedély nélkül a réteken a gyepet nehéz munkagépekkel lesilózták, majd a más területekről idehordott silóval együtt egy gyepterületen tárolták. A szállítójárművek kerekei a területet felszabdalták, összetaposták, így a talaj összetömörödött, a gyeptakaró négyezer négyzetméteren megsemmisült vagy károsodott. A siló deponálása miatt a talaj szerkezete megváltozott, a talajban jelentős mértékű tápanyag dúsult fel, ami miatt még további 11 ezer m²-en megsemmisült a gyep. A mezőgazdasági tevékenység miatt védett madarak, rovarok és növények élőhelye részlegesen megsemmisült vagy jelentősen károsodott.

Csegődi Tibor László