A magyarországi szántóterületek termőtalajainak humusztartalma jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben. Az ideális 5-6% helyett ez az érték már csak 2-3%.
A humusz a talaj egy sajátos és igen fontos alkotórésze. Nem egy vegyület, hanem vegyületek összessége. A humuszvegyületek talajspecifikusak, azaz 85–90%-ban csak a talajban fordulnak elő. Tulajdonképpen a talajba jutott szerves anyagok azon része, amely már átesett a humifikáció folyamatán. Ehhez a folyamathoz viszont elengedhetetlen a talajlakó mikroorganizmusok tevékenysége.
A humusznak jelentős szerepe van a talaj termőképességének fenntartásában: hatással van a talaj szerkezetére, víz-, levegő- és hőgazdálkodására.
A humusz a Föld termőköpenye
A humusz szó latin eredetű, a humus jelentése talaj, földfelszín. Tulajdonképpen szerves kolloid, amely töltéssel rendelkezik, így képes megkötni a vizet és a tápanyagot. A talaj a Föld legkülső szilárd rétegének mállása következtében, az élő szervezetek közreműködésével jön létre, a klimatikus viszonyoktól függően. A szervesanyag-csökkenéssel az a probléma, hogy számos talajfunkció romlik. Többek között romlik a víz- és tápanyagmegkötő képesség, nem épül megfelelően a talajszerkezet, és változik a biodiverzitás is. Az erózió sajnálatos módon felgyorsítja a talaj termőképességének elvesztését. Ha ugyanis a humuszanyag elmosódik a feltalajról, akkor az eltárolt víz és tápanyag is elvész, onnantól kezdve pedig a talaj termőképessége gyors mértékben romlik.
A humuszképződés egyik legnagyobb jelentőségű szereplői a talajbaktériumok, amelyek akár természetes (növényi), akár mesterséges eredetű (laborban kristálycukor) cukrokból képesek ún. EPS (exopoliszacharidok) (1. kép) (pl. alginát, levan, β-poliszacharidok) (2-3. kép) kiválasztására. Mindez a talajszerkezet kialakítását és optimális javulását teszi lehetővé. Talajoltó baktériumokkal célzottan ez a folyamat jelentősen gyorsítható.
C. Kallenbach (2016) szerint „a humusz a megfelelő összetételű mikrobiológiai életközösség életfolyamatai eredményeként jön létre, amely jelentős mennyiségben keletkezhet, ha nagy változatosságú növényi élet képes változatos tápanyagokkal ellátni minél változatosabb humuszképző mikrobiális életközösséget.”
S mindehhez a talaj széntartalma a KULCS – ami akár duplája is lehet a légkör széntartalmának –, ezért ezt nagyon FONTOS őrizni, növelni!
A humuszosodás fokozatait a nemzetközi szaknyelv a mor, moder és a mull kifejezésekkel illeti. A mor szerkezetében élesen elválik a holt szerves anyag és az alatta lévő talaj. A moder esetén a holt szerves anyag bomlása és szerkezeti anyaggá alakulása előrehaladott, a határvonal a holt szerves anyag és a talaj között kezd eltűnni, de a növényi maradványok még felismerhetőek. A mullnál a humuszosodás előrehaladott, a növényi szerkezetek már nem ismerhetők fel.
A humusz ellenálló, nehezen bomló, vízben csak meghatározott körülmények között oldódó vegyületek összessége. A felhalmozódása nagyobb mennyiségben csak ritkán játszódik le. A lebomlása lassú folyamat, végterméke az egyszerű vegyületek. Ez a lassú bomlás teszi lehetővé, hogy a humusz hosszú időn át tudjon tápanyagot, főleg nitrogént biztosítani a növényeknek. A humusz mennyisége pedig elsődlegesen meghatározza a talaj legfontosabb tulajdonságát: a termékenységet!
Magyar Talajvédelmi Baktérium -gyártók és -forgalmazók Szakmai Szövetsége
