A tarlóbontás jelentősége
Ilyenkor, nyár elején a kalászosok aratásával kezdetét veszi a betakarítás várva várt időszaka. A munka sikerét jelentő termés és a hasznosítható melléktermékek mellett a látszólag haszontalannak tűnő tarlómaradványok jelentős potenciált hordoznak magukban: számottevő tápanyag lehetőségét a következő kultúra számára. Ezek hektáronként akár 80–100 kg N, 30–50 kg P és 50–100 kg K hatóanyaggal egyenértékű hasznosítható tápanyagforrást is biztosíthatnak. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a tarló, illetve a szármaradványok jelentette agrotechnikai és növényvédelmi problémákról sem!
A termőföldön hagyott növényi maradványok főleg cellulózból, hemicellulózból, keményítőből, pektinből és ligninből állnak. Megfelelő hasznosulásuk és az egyéb problémaforrások (pl. agrotechnikai akadályok a talajművelésben, patogén gombák és egyéb kártevők elterjedése) kiküszöbölése érdekében gondoskodni kell hatékony lebontásukról.
Magyarországon már több mint 20 éve forgalmaznak cellulózbontó baktériumokat is tartalmazó ún. szárbontó készítményeket. Ezek közös jellemzője, hogy a szármaradványok bontása mellett a talajéletet is serkentik, egyben elveszik a patogén gombák (pl. fuzárium) elől az életteret. (A fuzárium az egyik legjobb cellulózbontó képességgel rendelkezik.)
A növényi maradványok átalakulása bonyolult lebontó és építő mikrobiális folyamatok és biokémiai reakciók összessége. A szármaradványokat alkotó nagy molekulájú vegyületeket a talajban élő mikroorganizmusok kisebb egységekre szabdalják, tápanyagaikat felszabadítják, egy részüket nagyobb humuszegységekké formálják, más részükből víz és széndioxid keletkezik. A lignin biológiai lebontása általában sokkal lassabban történik, mint a cellulózé. A folyamat intenzifikálására is van megoldás: melynek során egyes baktérium- és különböző mikrogombafajok végzik a bontást nagy hatékonysággal.
A lebontási folyamatban résztvevő különböző mikrobáknak saját testük felépítéséhez is megfelelő mennyiségű, hasznosítható N-re van szükségük. Ezzel áll összefüggésben, hogy a szerves anyagok bonthatósága és az összetételükben szereplő C és N aránya között szoros összefüggés van. A nagy N-tartalmú, de alacsony C-tartalmú szerves anyagok (a C/N arány kisebb, mint 30 : 1, pl. lucerna) gyorsan bomlanak, míg fordított esetben (pl. búza-, rozsszalma 80 : 1) lassabban. Utóbbi esetben az elhúzódó szárbontás miatt az új vetés kelése, szárba szökése idején a még intenzíven tevékenykedő lebontószervezetek a testük felépítéséhez szükséges nitrogént az új növény elől vonják el, fékezve annak fejlődését. Ezt nevezzük pentozánhatásnak. A szárbontó készítmények többségében lévő nitrogénkötő baktériumtörzsek kivédhetik a pentozánhatást azzal, hogy nem a gyökérhez kötötten, hanem szabadon a talajban képesek a levegő nitrogénjét megkötni. Így nem lép fel a nitrogénhiány, vagyis a pentozánhatás.
A baktériumkészítményekben található mikroorganizmusok a cellulóz és egyéb szerves anyagok lebontásával természetes trágyát, azaz tápanyagot biztosítanak a növényi kultúrák és a talajélet számára, így csökkentik a növénytermesztés műtrágyaigényét, ezáltal a gazda több profitra tehet szert, miközben lépést tett a fenntartható talajállapot biztosítása felé. A talajélet serkentésével az egészséges humuszosodás, valamint a mikrobák által termelt enzimek és „ragasztóanyagok” révén morzsás talajszerkezet alakul ki, ami megkönnyíti a talajművelést, ez pedig a termelés agrotechnikai költségeit csökkenti, miközben egészséges, levegőzött talajkörnyezetet nyerünk.
A mikrobák a gyökérnövekedés serkentésével növelik a tápanyagfelvételt, enzimhatásuk révén pedig közvetetten fokozzák a tápanyagok feltáródását, mobilitását. Így a műtrágyázás során kijuttatott P- és K-tartalom jobban hasznosul, mivel a gyorsan megkötődő frakciójuk, de a talajban eleve kötött formában jelen levő foszfor és kálium egy része is felvehetővé válik a növény számára. Így a baktérium oltóanyagok használatával csökkenthető a felhasznált műtrágya mennyisége.
A hasznos talajbaktériumok segítségével felgyorsított szárbontás előnyei szinte azonnal érvényesülnek, de a rövid távú előnyökön messze túlmutatva, a humuszképződés útján, azaz a talaj termőerejének fenntartása révén hosszú távon unokáink érdekeit is szolgálják. A humuszképződés a természet egyik legfontosabb anyagáramának, a szén körforgásának kiemelt állomása. Ennek során ezek a parányi élőlények – a talajélet más szereplőivel együttműködve – lebontják a növények gyökereit, szármaradványait, közben ragadós-géles váladékokat termelnek, amelyek befoglalják az elhalt baktériumsejtek anyagát és azok átalakulási termékeit, a növényi szövetroncsok töredékeivel együtt. Mára bebizonyosodott, hogy a talaj termékenységét adó humuszanyagok képződésében – további mikrobiológiai és kolloidérési folyamatok útján – ennek a sajátos szervesanyag-keveréknek van vezető szerepe.
Versenyképes termelés viszonyai között a mikrobiológiai talajoltással célirányosan pótoljuk azokat a mikrobákat, amelyek hatást gyakorolnak a humuszképződésre, a gyors és intenzív szárbontásra, valamint a talajban található lekötött tápanyagok növények számára felvehető formára történő átalakítására.
Magyar Talajvédelmi Baktérium -gyártók és -forgalmazók Szakmai Szövetsége
