Többségükben tömődöttek, gyakran aszály sújtotta, ezáltal a biológiai szerveztek számára kevésbé kedvezőek talajaink – jellemezte az öröklött, hazai talajokat Michéli Erika, a MATE Talajtani Tanszék, tanszékvezető egyetemi tanára a „VI. Pest megyei Szakmai Nap a Tápanyag-gazdálkodásról” című rendezvényen tartott előadásában.
A növénytáplálás talajtani összefüggései
A tanszékvezető átfogó előadásával közelítette meg a növénytáplálás kérdéskörét. Meghatározta a talaj fogalmát, min a Föld legkülső, mállott, szilárd burka, mely fontos tulajdonsága a termékenység. Ez azt jelenti, hogy képes a növények számára a kellő időpontban és mennyiségben tápanyagot és nedvességet szolgáltatni. Ismertette a talaj szerepeit, melyek közül a szénmegkötést hangsúlyozta ki.
A talajok növénytáplálási képességét elsősorban annak felépítése, összetétele, valamint fizikai -, biológiai állapota és nedvességtartalma határozza meg. Lényeges az ásványi részek összetétele, melyek málláskor szabadulnak ki, majd megkötődnek vagy új ásványokat hoznak létre, esetleg kimosódnak. Befolyásolják a vízgazdálkodást, a talaj fizikai és kémiai viselkedését, a biodiverzitást, nem utolsó sorban, a tápanyag-gazdálkodást.
A talaj általában 95%-ban ásványi és 5%-ban szerves alkotóelemekből tevődik össze – tudtuk mez az előadásból. Ezeknek a szervesanyagoknak fontos tulajdonsága, hogy kolloid természetűek, töltésük van és képesek a megkötésre.
Az optimális talajkémhatás segíti a talajban a kémiai reakciókat és a mikrobiológiai tevékenységeket, ezáltal nagy szerepe van a tápanyagok felvehetőségében. A legtöbb növény számára a semleges kémhatás az optimális tartomány.
Az örökölt hazai talajaink jellemzése:
- jelentős a löszön kialakult, mezőségi talajok;
- a lösz a legkiválóbb talajképző kőzete;
- szervesanyagokban gazdag;
- a kémhatás általában megfelelő, vagy könnyen javítható;
- kiváló élettér a biológiai szervezetek számára;
- azonban többségük tömődött, erózióval vagy belvízzel érintett, ezáltal aszály sújtotta, vagyis a biológiai szervezetek számára kevésbé kedvezőek.
A fentiek alapján az előttünk álló feladatok
A szervesanyag egyensúly és a biodiverzitás fenntartása érdekében vissza kell adni, amit a termelés során elvettünk a talajtól.
Meg kell szüntetni a tömődött állapotokat; megfelelő műveléssel, szerves anyag kijuttatásával, pihentetéssel, biológia készítmények alkalmazásával van erre lehetőség.
Intenzív gazdálkodás jobban megterheli a talajt, mint amit a legkiválóbb is elbírna, ezért ilyenkor elkerülhetetlen a tápanyag utánpótlás.
A kevésbé kedvező, művelt talajok (homokos és szikes) olyan speciális igénnyel rendelkeznek, mely egy külön feldolgozandó téma lehet.
Az előadás teljes anyaga elérhető a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara Pest Megyei Szervezete honlapján.
Forrás: Michéli Erika, tanszékvezető előadása
Összeállította: Barna Ferenc
