Megszűntünk víz-nagyhatalom lenni, gyorsan apad a talajvíz

Jóval több víz távozik az országból, mint amennyi érkezik és amennyit képesek vagyunk „megfogni”, megtartani. Emiatt ijesztő gyorsasággal, évente 3-5 centimétert süllyed a talajvíz, ami aláássa a mezőgazdaság jövőjét.

Több megy, mint jön

Szeptember végén az Országos Erdészeti Egyesület konferenciáján erdészek és vízügyi szakemberek együtt beszéltek arról, mi történik a vízzel Magyarországon a klímaváltozás idején. Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője rámutatott: ma már több víz hagyja el az országot, mint amennyi beérkezik vagy megmarad. Évente nagyjából 98 köbkilométer víz érkezik (eső, határon túlról befolyó vizek), miközben akár 105 köbkilométer is eltávozhat folyókon keresztül vagy elpárologhat a melegedő, szárazabb időjárás miatt. Az esők hoznak ugyan kb. 59 köbkilométert, de ebből 51 köbkilométer elpárolog vagy a növények használják el. A saját, „hazai” vízkészletünk kicsi: évente körülbelül 7,1 köbkilométer, amelyből 4,2 a felszíni lefolyás (patakok, kisebb folyók), 2,9 pedig a föld alatti utánpótlás. A vége az, hogy a talajvízből minden évben hiány támad (kb. 0,6 köbkilométer), ez pedig 3–5 centiméteres talajvízszint-csökkenést jelent. Ez már most látszik a kutak vízén, a termőföld állapotán és a növénytermesztésben.

Érdemes elolvasni idevágó cikkünket: Itt tartunk, román vizet veszünk az Alföld vízpótlására

Így előbb-utóbb kevés víz marad gazdálkodásra

Nem minden térség érintett egyformán: vannak megyék és tájak, ahol nagyobb a baj, máshol kisebb. Ezért a megoldás sem lehet mindenhol ugyanaz. Dombvidéken a cél, hogy legyen elegendő víz a folyóknak és az élővilágnak, ezért a vizet tározókban kell „megfogni” úgy, hogy közben ne ártsunk a természetnek (ez a DNSH-elv). Az Alföldön az a fontos, hogy a víz újra kapcsolatba kerüljön a tájjal: irányítottan vezessünk vizet a szárazabb területekre, terjesszük ki a vízpótlást, engedjünk meg ellenőrzött, időszakos elárasztásokat, pótoljuk a talajvizet és „támasszuk meg” hidraulikailag, hogy ne tudjon gyorsan elszökni. Ha csökken a talajvíz, a gazdáknak külön módszerekkel kell a talajt nedvesen tartaniuk; a vizes élőhelyek eltűnnek, az élővilág szegényedik, és összességében kevesebb víz marad a gazdálkodásra.

A tájban kell tartani

A szárazodást ma már országos aszályfigyelő térképek mutatják, ezek friss adatok alapján jelzik, hol mennyire szomjas a talaj. Közben az elmúlt 30 évben a föld alatti víztároló képesség körülbelül 7,1 köbkilométerrel csökkent, ezért a kulcs a víz visszatartása: nem elengedni, hanem a tájban tartani. Ezt mérnöki és természet-közeli megoldásokkal lehet elérni: kisebb vízlépcsők és fenékküszöbök építésével, medermagasítással, a víz átvezetésével magasabb vezetésű medrekbe, szakaszos duzzasztással (hogy az árhullám lassabban fusson le, és közben töltse a talajt), mederszakaszok saját üledékkel történő feltöltésével, illetve természetesebb, kanyargósabb folyóformák visszaállításával, ahol lehet. Ezt a filozófiát sűríti a „Vizet a tájba!” program: ahol a táj elbírja, oda visszaengedjük a vizet—ellenőrzötten elárasztunk elönthető területeket, a belvizek egy részét nem azonnal vezetjük le, hanem meghosszabbítjuk jelenlétüket, térségi (nagyobb, összehangolt) elárasztásokat indítunk, és a kisebb csatornákat is ellátjuk vízzel, hogy az öntözés és a talajvíz-utánpótlás működjön. Ehhez kapcsolódik az irányított felszín alatti vízpótlás (MAR): amikor többletvizet – például nagy esők vagy árhullámok idején – szándékosan bejuttatunk a föld alá, hogy később, aszályban felhasználhassuk. Az ELTE kutatói ennek természetalapú változatát, a NaBa-MAR®-t fejlesztik: a cél, hogy a vízpótlás ne csak helyben, hanem táji léptékben működjön, és összhangban legyen a talajjal, az élőhelyekkel és a felszíni vizekkel. A lényeg egyszerű: lassítani kell a víz távozását, minél többet bent tartani a tájban, visszatölteni a talajvizet, és minden térségben a helyi viszonyokhoz igazítani a vízkezelést. Ehhez mérnöki eszközök, okos tájhasználat és fegyelmezett üzemeltetés kell – olvasható a rendezvényt összegző NAK-tudósításban.

Agrárágazat Tudástár: Talajvíz-apadás – Magyarország vízmérlege negatív: több víz távozik, mint amennyi beérkezik, emiatt évente 3–5 cm-t süllyed a talajvíz. A „Vizet a tájba” program célja, hogy a víz visszatartásával és irányított pótlásával megmentsük a mezőgazdaság vízellátását.