Alapművelés és magágy-készítés őszi káposztarepcének

A repce jó előveteményei közé tartoznak azok a nyár közepéig lekerülő növények, amelyek betakarítása után elegendő idő marad a talaj előkészítésére. Fontos megemlítenem, hogy az elővetemény ne legyen a repcével közös betegségekre fogékony vagy ezt hordozó növényfaj (pl. napraforgó).

Az őszi káposztarepce gyomirtását már az előveteményben el kell kezdeni. Olyan hatóanyag kombinációkat kell alkalmazni, amelyek már az elővetemény gabonában jelentősen gyérítik a repcében nehezen irtható gyomokat. Ezzel költségmegtakarítást és termésnövekedést lehet elérni. Az elővetemény lekerülése után folytatni kell a gyomok elleni védekezést. Sekély tarlóhántással kell elősegíteni a gyomok kelését, majd azokat az intenzív növekedési szakaszukban totális gyomirtással leperzselni. Kémiai védekezés helyett az újbóli sekély tárcsás művelés is megoldást jelenthet. Hengert minden esetben kapcsoljunk a tárcsához.

A gondos tarlóhántás és tarlóápolás hatására beéredett talaj alapművelése történhet forgatásos vagy forgatás nélküli eljárásokkal. Ezek előnyeit és hátrányait a későbbiekben ismertetem. A repce sikeres termesztéséhez biológiailag érett, ülepedett, ám kellően lazult gyökérágy, apró magjának pedig morzsás, de nem elporosított magágy szükséges. A morzsás magágy ezen kívül az eredményes preemergens gyomirtás előfeltétele is. Magágy-készítéskor körülbelül 3 cm mélységben magágy-alapot célszerű kialakítani, amely réteg kissé nedvesebb és tömöttebb, mint az átmunkált magágy. Ezzel elő lehet segíteni a mag gyors csírázását és kezdeti fejlődését. Az egyenetlen, vagy túl mély magágy-készítésből származó hibák a vegetáció során már nem javíthatóak, jelentős termésveszteséggel járnak. A lépcsőzetes kelés hatására az állomány egy része lemarad a fejlődésben. A gyengén fejlett növények gyomelnyomó képessége gyenge, növényvédő szer tűrése pedig rossz.

A neonikotinoid hatóanyag-tartalmú növényvédő-szerek betiltásával a repce csírakori kártevői ellen nincs alternatív csávázási megoldás. A csávázást helyettesítő növényvédelmi eljárások nagyobb környezetterheléssel járnak és drágábbak is. A csávázószerrel a vetőmagra felvitt kis mennyiségű hatóanyag helyett akár többszöri állomány permetezés alkalmazására is szükség lehet, amely többszörös dózisokat jelent. A kártevők megjelenését és kártételét tehát fokozott figyelemmel kell kísérni. A jó kultúrállapotú talaj és a morzsás magágy elősegíti a növény gyors kezdeti fejlődését, ezáltal csökken annak a kritikus periódusnak a hossza, amikor a növényállomány ki van szolgáltatva a károsítók kártételének.

Forgatásos alapművelés

A nyári szántás megkezdésével több időt kell várni a tarlóhántás után azért, hogy a talaj beéredésnek induljon. Ekkor többnyire csökkent energiaigénnyel, mérsékeltebb eszközkopással és kevesebb talajszerkezet károsítással művelhető a talaj. Kivételt tehetünk csapadékhullást követően, ha a szántás tervezett mélységéig beázik a talaj. A beázott, beérett réteg mélységéig járassuk az ekét, így csökkentve a rögösödés mértékét. Az alapműveléssel rögösített talajt a további művelések porosítják. A szántás felszínét azonnal el kell munkálni, és mellette tömöríteni is érdemes, akár egy, akár külön menetes eljárással. A tömörítéssel szabályozható a talaj biológia élete. A szántással egy menetben végzett elmunkálás csökkenti a nedvesség- és szénvesztést. Őszi káposztarepce esetében kiemelt jelentőségű a szántás azonnali elmunkálása, mivel ez a morzsás magágy kialakításnak alapfeltétele. Egymenetes elmunkálással továbbá kevesebb lesz a taposási kár: akár egy munkamenet elegendő lehet a vetésig.

Magágy-készítés esetén is fontos az időzítés, mivel korszerű magágy-készítő kompaktorral is kialakítható a kellőnél tömörebb magágy-talp, amikor túlságosan nedves körülmények között járatják. Nehéz tömörítő-henger nedves talajban vastag (és tömör) magágy-talpat képez, így a növények gyökerei nagyrészt oldalirányba indulnak el (1. ábra).

1. ábra: A káros magágy-talp a főgyökérzetű őszi káposztarepce gyökérzetét is eldeformálta, 2012 (Fotó: Zsár Ernő Tamás)

1. ábra: A káros magágy-talp a főgyökérzetű őszi káposztarepce gyökérzetét is eldeformálta, 2012 (Fotó: Zsár Ernő Tamás)

A vastag és tömör magágy-talpat a növény nehezen töri át, így lemarad a fejlődésben. Saját tapasztalatok alapján emiatt akár 15% termésveszteség is kimutatható.

Kompaktor hiányában elő lehet venni a hagyományos rugós kapás kombinátort is, de hengert minden esetben kapcsoljunk hozzá a nedvességvesztés csökkentése érdekében. Amennyiben vetéskor nagyobb rögfrakciók vannak a felszínen, a vetést is hengerrel kell lezárni (2. ábra)

2. ábra: Szántott, kompaktorozott magágyba vetett repce hengerezése, 2013 (Fotó: Zsár Ernő Tamás)

2. ábra: Szántott, kompaktorozott magágyba vetett repce hengerezése, 2013 (Fotó: Zsár Ernő Tamás)

A már fentebb említett csávázószer-hatóanyag tilalom miatt az őszi káposztarepcében kétségtelenül a jó minőségű, elmunkált szántás bizonyul a leghatékonyabb preventív agrotechnikai védekezésnek növényvédelmi szempontból. A szármaradványokat a talajban forgatva megakadályozható a károsítók elszaporodása a területen. Ám fontos, hogy ügyeljünk az eke megfelelő beállítására, a lehető legtökéletesebb fordítás elérésére. A termőhelyre alkalmatlan vagy hibásan beállított eszköz nyomán a szármaradványok egy része a felszínen maradhat. A felszínen maradt szalma pedig elősegíti a károsítók elszaporodását. Amennyiben a gazda nem tud jó minőségű, elmunkált szántást végezni, alkalmazzon inkább valamilyen lazító eljárást.

Forgatás nélküli alapművelési módok

Két fő forgatás nélküli alapművelési eljárás előnyeit és hátrányait érdemes továbbá számba venni, így a kultivátorozást, valamint a közép-mélylazítást.

Kedvező nyári csapadékviszonyok esetén a kultivátor igen hasznos alapművelő eszköznek tekinthető. A tarlómaradványokat, az árvakelést és a gyomokat egyenletesen bekeveri a megművelt rétegbe; a mulcs egy része viszont a felszínen maradva védelmet ad a talajnak. Az őszi káposztarepce karógyökérzete révén mély és lazult gyökérágyat igényel. A kultivátorok alkalmazásával ugyanakkor nem lehet elérni a közép-mélylazítás munkamélységét. A kultivátor kapák után felszerelt egyengető-tárcsák munkája pedig extrém száraz körülmények között nem kielégítő, így nagyobb a rögös felszín kialakulásának esélye. Az alapműveléssel rögösített, egyenetlen felszín a káposztarepce magágy-készítése szempontjából pedig hátrányt jelenthet.

A másik forgatás nélküli eljárás a közép-mélylazítás. Napjainkban tudjuk, hogy az ésszerűen alkalmazott lazítás akár évente szükséges. Csak megfelelő tömörítő elemmel ellátott lazító használata javasolt. Régebbi konstrukció alkalmazása esetén kapcsolt Cambridge vagy gyűrűs henger is kielégítő munkát végezhet. A lazítást akkor is kívánatos elvégezni, ha a későbbiekben szántás mellett döntünk. Ez az eljárás megszünteti a művelés és taposás eredetű tömörödést, jótékony hatással van a talaj biológiai életére, és a lazult talaj könnyen be tudja fogadni a csapadékvizet. A szármaradványok felszínen hagyott része védelmet nyújt a napsugárzás szárító, valamint a hirtelen lezúduló csapadékvíz szerkezet-romboló hatása ellen (3. ábra)

3. ábra: Közép-mélylazított gabonatarló. A gondosan aprított és elterített szalma a talaj védelmét szolgálja, 2012 (Fotó: Zsár Ernő Tamás)

3. ábra: Közép-mélylazított gabonatarló. A gondosan aprított és elterített szalma a talaj védelmét szolgálja, 2012 (Fotó: Zsár Ernő Tamás)

Az optimális talaj-nedvességtartomány értékek a szántás és a lazítás esetében különbözőek. A lazítás száraz, de nem kiszáradt talajon a leghatékonyabb.

A lazító alapművelési eljárások után célszerű rövidtárcsás magágy-készítést végezni. A szántással szemben a lazítás és a kultivátorozás esetén a talaj nedvesség- és szerves-anyag tartalma megkímélhető. Ám a forgatás nélküli eljárásoknak vannak hátrányai is. A már tavasszal kezdődő aszályos periódus során előfordulhat, hogy az elővetemény tarlóján egyáltalán nem kell gyom- és árvakelés problémával számolni a nyár folyamán. Ennek veszélye abban rejlik, hogy az augusztus végén várható csapadékhullást követően az összes felszínhez közeli gyommag egyszerre kel ki az elővetemény árvakelésével együtt. Mivel ez időben egybe eshet az őszi káposztarepce magágy-készítésével, – amellyel ismét elősegítjük a gyomok csírázást – a forgatás nélküli alapművelés alkalmazása gondot okozhat az állományban (4. ábra). A gyom- és árvakelés kémiai irtásának időzítése tehát kulcsfontosságú vetés után, mivel tér- és tápanyag-konkurenciát jelentenek a repcének. Sikertelen őszi gyomirtás esetén sok veszélyes gyom tavasszal már nem irtható hatékonyan. A gyomos repce felnyurgul, kifagyási kockázata nagyobb, a szárazságot kevésbé tolerálja, és a gyomok megnehezítik a betakarítást is.

4. ábra: Az elővetemény betakarításakor a kombájn rostáiról lehulló törtszemek a repcével együtt keltek ki és hátráltatták a kezdeti fejlődésben, 2013 (Fotó: Zsár Ernő Tamás)

4. ábra: Az elővetemény betakarításakor a kombájn rostáiról lehulló törtszemek a repcével együtt keltek ki és hátráltatták a kezdeti fejlődésben, 2013 (Fotó: Zsár Ernő Tamás)

A betakarítógép által hátrahagyott csökkent értékű szemek másik kellemetlenség forrásához is vezethetnek. A vadak ugyanis keresik a talajba kevert törtszemeket, közben túrási kárukkal jelentősen gyéríthetik az elvetett repce állományát.

Mindkét hátrány kiküszöbölésére megoldást nyújthat a pelyvaterítő alkalmazása a betakarítógépen, amely a kombájn adapterének munkaszélességében egyenletesen elteríti a kombájn rostáiról kikerülő hulladékot. Így a vadak sem találnak rá a maradványokra és az árvakelés sem a rosták utáni keskeny sávban fog kelni.

A mulcsos műveléssel továbbá a szármaradványok egy része a felszínen marad, amely kedvező életteret biztosít a repce kártevőinek. Amennyiben a gazda nem kíván szántani repce előtt, úgy az elővetemény tarlóhántásakor célszerű nitrogén műtrágyát és biológiai talajkondicionáló permetszert a talajba dolgozni. Ezek a pentozán hatás fokozása révén elősegítik a szalma bomlását, így csökkentve a károsítók elszaporodásának mértékét.

Összegzés

A szántás előnye repce vetése előtt az, hogy az elővetemény szalmáját leforgatva csökkenthető a károsítók elszaporodásának mértéke. Hátránya a talajrétegek cseréjéből adódó nedvességvesztés, bár ez gondos elmunkálással minimalizálható. A lazító eljárások alkalmazásával a talaj nedvességtartalma megkímélhető, ám a felszínen hagyott szármaradvány kedvező életfeltételeket biztosít a repce károsítóinak.

Mindezek alapján elmondható, hogy az őszi káposztarepce színvonalas termesztéstechnológiát igénylő kultúrnövény. A talajmunkák és növényvédelmi védekezések jó időzítése nélkül nem érhetünk el jövedelmező termést. Ezek okán adott gazdaság területének csak akkora hányadát érdemes repcével elvetni, amelyen minden szükséges művelési és ápolási munka időben elvégezhető. Ezen kívül gondot kell fordítani a növény 3-4 éves visszavethetőségére is.

Zsár Ernő Tamás, egyetemi hallgató

Szent István Egyetem,

Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar,

Mezőgazdasági mérnöki szak,

Gödöllő