Alternatív tömegtakarmányok

Hogyan mérsékeljük az aszály okozta takarmányhiányt?

A 2011. év őszi és 2012. év tavaszi csapadékszegény időjárása nyáron aszályos körülményekkel társult. Ezért az idén termelt silókukorica-szilázsok nagy része keményítő- és energiahiányos lesz, számos szarvasmarha tartó telep pedig takarmányhiánnyal fog küzdeni. Az abraktakarmányok rendkívüli áremelkedése tovább súlyosbítja a helyzetet.

A kukoricaszilázs szemhiányos állapotában előny, ha nedves roppantott kukoricát tud a telep etetni.

A nedves roppantott kukorica keményítőjének bendőbeli lebonthatósága és emészthetősége ugyanis hasonló a szilázsban található roppantott szemekhez, míg a szárított kukorica lassabban és kisebb mértékben bomlik le a bendőben.

Részmegoldást jelenthet nedves melléktermékek etetése (nedves répaszelet, nedves sörtörköly, nedves CGF, csemegekukorica-csuhé szilázs), amennyiben azok nagy mennyiségben és ár-érték arányosan beszerezhetők.

A nedves répaszelet 20%-os hemicellulóz-tartalma, a nedves sörtörköly laktagóg hatása és jelentős fehérjetartalma, a nedves CGF 24-28%-os keményítőtartalma, a csemegekukorica-csuhé szilázs kedvező táplálóanyag-emészthetősége nem csak a hiány pótlására jó, de kedvező hatással lehet a termelésre is.

Javaslom azonban annak mérlegelését, hogy alternatív tömegtakarmányokat vessenek ősszel és/vagy tavasszal.

Az alternatív tömegtakarmányok alkalmazásának célja takarmánytól függően:

• a tejtermelő állomány adagjában a silókukorica-szilázs részleges helyettesítése (csak jól emészthető, kedvező rostösszetételű alternatív takarmányok javasolhatók a termelő állatoknak).
• a növendékek adagjában a kukoricaszilázs nagy arányú helyettesítése más, alternatív tömegtakarmánnyal. A silókukorica-szilázs így nagyobb arányban és nagyobb biztonsággal etethető a termelő állatokkal.
• jó minőségben betakarított, kedvező fehérje-energiaarányú tömegtakarmányokkal a gazdasági abrak mennyisége mérsékelhető az adagban, ami a rendkívül magas takarmányárak mellett költségcsökkentő hatású lehet.
• a terület jobb kihasználása: akkor használjuk a területet, amikor nem lenne benne más gazdasági növény.
• az alternatív növények közül több kikerüli a potenciálisan aszályos időszakot: ősszel vetjük és tavasszal takarítjuk be (őszi keverékek, speciális rozs-szilázs, egyéves olaszperje).
• a takarmánybázis biztonságát növelné, de bizonyos esetekben a tejtermelést is javítaná némely, jól emészthető alternatív tömegtakarmány nagy mennyiségben való etetése a tejelő tehenekkel.

Az alternatív tömegtakarmányok szerepe

Keverék tömegtakarmányok esetében általában fűféle és pillangós összetevők együttes termesztéséről van szó, melynek előnye, hogy kedvezőbben hasznosul a talaj víz- és táplálóanyag-tartalma, a keverék fűkomponense támasznövényül szolgál a pillangósok részére, a takarmány ízletesebb lesz, ami nagyobb takarmányfelvételt eredményez, végül pedig a fűfélék energia- és a pillangósok fehérjetartalma kedvezően egészíti ki egymást.

Az őszi keverékek (nagyobb zöldtömegük és a csapadékigényük biztonságosabb kielégítése miatt) termesztése jobban elterjedt, mint a tavaszi keverékeké.

A tavaszi keverékek esetében további gondot jelent a vetésforgóba történő beillesztés, hiszen június végi- július eleji betakarítású növényállományról van szó.

Az őszi keverékek (például őszi árpa+őszi borsó+bükköny) alkalmazása is egyre gyakoribb, a nagy termésmennyiség és a kiegyenlített fehérje/energia arány miatt.

Növendékeknek kiváló takarmány, amivel a lucernaszilázs és a silókukorica-szilázs tartalékolható a termelő állománynak.

A nagy rosttartalmú, de jól emészthető takarmánykeverék-szilázsok nagy mennyiségben etetve növelik a növendékek marmagasságát és testkapacitását, ami a későbbi szárazanyag-felvételre és a tejtermelésre kedvező hatással van.

A legkorábban betakarítható szilázsalapanyag. A támasztónövény szárszerkezete miatt javasolt a szecskázás és a fóliatömlőbe vagy falközi silóba történő betárolás.

Egyedi csomagolású bálaszilázs is készíthető, de ebben az esetben nagy figyelmet kell fordítani a támasztónövény fenofázisára.

A betakarítás történhet a pillangós növény virágzásakor, vagy borsó esetében a hüvelyek fiatal állapotában (amikor a szemek még nem telítődtek).

A keverékeket lehet fonnyasztás nélkül (speciális gabonaadapterrrel szerelt) járvaszecskázóval ’lábról’ betakarítani.

Ekkor későbbi fenofázisú betakarítás javasolt, a minimum 30% szárazanyag-tartalom elérése érdekében (a csurgléklé-képződés és ecetesedés megelőzése céljából).

A kaszálás és az ezt követő fonnyasztás szintén egyik módja a betakarításnak.

Ebben az esetben a fiatalabb fenofázisban történő kaszálás előnyt jelent, a rendkezelés nehézségei és a talajszennyeződés azonban hátrányt.

A betakarítás időpontja és fenofázisa meghatározó a keverék táplálóértéke szempontjából és az egyik kritikus pontja a jó minőségű keverék-szilázs készítésének.

A tavaszi takarmánykeverékek (például zabos borsó bükkönnyel) a legtöbb talajon sikeresen termeszthetőek közepes nitrogén, jó foszfor és kálium ellátottság mellett.

A termesztési cél jelentősen befolyásolja csíraszám és csíraarány megválasztását.

Ha nagyobb energiatartalmú szenázst szeretnénk, a keverékben a gabona komponens legyen túlsúlyban, ha fehérjében gazdagabb keverékre van szükség, csökkentsük a gabona komponens csíraszámát, minimálisan emelve a pillangósét.

Zabos bükköny termesztésénél a zab könnyen kiszoríthatja a bükkönyt a keverékből.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy 1,2 millió csíra/ha zab és 1,6 millió csíra/ha bükköny vetésével évjárattól függően 20-35 t/ha zöldhozamra számíthatunk.

Betakarítását a pillangóshoz/hüvelyeshez igazítjuk. A borsónak betakarításkor virágzásban kell lennie, egyes szárrészeken lehet már hüvely, de csak szemkezdeményekkel.

Betakarításuk nehézkes. Egymenetes betakarításkor törekedni kell a 30% szárazanyag-tartalom elérésére.

Ebben az esetben a járvaszecskázó berendezést szántóföldi adapterrel kell működtetni.

Kétmenetes betakarítás esetében a keveréket lehet korai fenofázisban kaszálni, mert a fonnyasztással be tudjuk állítani a szárazanyagtartalmat.

Ekkor azonban a rendterítés és a szársértés nehézkes (nagy tömeget adó zöld alapanyagról van szó), továbbá taposási veszteségre és földszennyeződésre kell számítani.

A tisztavetésű őszi és tavaszi gabonafélék (rozs, tritikálé, búza, zab, árpa,) szintén alkalmas szilázs készítésére.

A tavaszi gabonafélék talaját úgy készítsük elő mintha zabot vagy árpát vetnénk.

A jó termés érdekében lehetőleg március 20-ig vessük el, a legtöbb gazdaságban megtalálható sorvető gépekkel.

A sortávolság gabonasortáv-, esetleg dupla gabonasortáv lehet. A betakarításra július elején kerülhet sor.

Az őszi keverékek betakarítása korábban történik meg, május-júniusban.

Gabonaszilázsok esetében a tejesérés végét, kora viaszérés fenofázisát javasolja a szakirodalom, az emészthetőség-keményítőtartalom-hozam ésszerű kompromisszumaként.

Napjainkban azonban más nézetek is terjednek (nagyon korai betakarítás alacsony keményítőtartalommal), amit a rozs-szilázs leírásában olvashat.

Ahogy öregszik a növény, úgy épül be a keményítő, de romlik a táplálóanyagok emészthetősége.

Ezért korai betakarításkor az alacsony keményítőtartalmat kompenzálhatja a kedvező emészthetőség.

A gabonát lehet fonnyasztás nélkül (speciális gabonaadapterrel szerelt) járvaszecskázóval ’lábról’ betakarítani, de lehet kaszálni és fonnyasztani is.

Utóbbi esetben a fiatalabb fenofázisban történő kaszálás előnyt jelent, a rendkezelés nehézségei és a talajszennyeződés azonban hátrányt.

A gabonaszilázsok közül a szeptemberi vetésű és nagyon kora tavaszi (április 20-25) betakarítású, speciális vetőmagot igénylő rozs-szilázs kiváló eredményeket adott Észak-Nyugat Magyarországon (csapadékszegény ősz és tavasz, gyenge talajminőség mellett) 2012-ben.

A betakarítás akkor történt meg, amikor a kalász még hasban volt!

A mért táplálóanyag-tartalom az alábbiak szerint alakult: 19-20% kiindulási nyersfehérje-tartalom, 14-16% nyersfehérje-tartalom a szilázsban, 27-30% ADF-tartalom, 1,5-2% ADL-tartalom (lignin), kiváló emészthetőség és 13 tonna szilázs/ha termésmennyiség.

Élettanilag rendkívül kedvező az összetétele!

További előnye, hogy nem ’fut össze’ a lucerna betakarításával és utána még vethető silókukorica (rövidebb FAO-számmal, mérsékelt termésmennyiség várható).

Egyéb esetben másodszor is megkaszálható. Ekkor azonban a második növény már nem lehet silókukorica.

Betakarítása kétmenetes (kaszálás és fonnyasztás), mert a fiatal növény kiindulási szárazanyag-tartalma csak kb. 20%, amivel nem célszerű silózni. Aszályos területeken az olaszperje alternatívája lehet!

A nagy hozamú új szántóföldi füvek (elsősorban olaszperje) a tehén számára könnyen emészthető, mégis strukturális rostforrást biztosítanak (egészséges bendőműködés, intenzív kérődzés, fokozott nyáltermelés, könnyen hozzáférhető energia, hőstressz idején kisebb hőtermeléssel járó rostbontás).

Emellett a nagy szárazanyag-tartalmú olaszperje szenázsok egy részét jelentős cukortartalom jellemzi, ami a kritikus nyári időszakban az étvágy fenntartását segíti, mérsékli a hőstressz káros hatásait, továbbá bendőben oldódó, könnyen hozzáférhető szénhidrátforrást biztosít a mikrobiális fehérje szintéziséhez (az 1-1,7 kg/nap mikrobiális fehérje képződéséhez).

Az olaszperje szilázsoknak jelentős az összkarotin-tartalmuk (átlagosan 100-150 mg/kg sza), aminek kedvező szaporodásbiológiai hatása van.

Az olaszperje szilázst 8-9 kg napi adagban etetve (35% sza tartalom mellett) biztosítja a tehén teljes napi karotinszükségletét.

Nem véletlenül említjük az olaszperje szilázsok kimagasló fehérjetartalmát a felsorolás végén.

A potenciálisan akár 20%-ot is megközelítő fehérjetartalom a korábbi fűszilázsok esetében szinte elképzelhetetlen volt.

A lucernával vetekedő nyersfehérje-tartalom azonban nem elsődleges jó tulajdonsága az olaszperjének, és hiba lenne az esetenként gyengébb fehérje-tartalmú szilázsokat csupán ez alapján megítélni.

A nyersfehérje-tartalom a kielégítő mértékű és egyenletes nitrogén-ellátás (130-150 kg N/ha hatóanyag, háromszori kijuttatással: egyszer ősszel és tavasszal kétszer), valamint a csapadék függvénye.

Tekintettel a gyakran előforduló csapadékszegény időszakra, javasolható a hígtrágya vagy az öntözés alkalmazása.

Az olaszperje „meghálálja” a gondoskodást és szigorúan gyengébb eredményekkel reagál az agrotechnikai/technológiai hiányosságokra.

Az olaszperje fajták között a legnépszerűbb a Suxyl nevű, vetésforgóba illeszthető fajta volt.

A Suxyl sikerének egyik oka, hogy termesztésével (vetésforgóba illesztve) lehetővé válik a terület optimális kihasználása, így az adott területen két év alatt (minimum) három kultúrát lehet betakarítani.

A Suxylt ősszel kalászos vagy silókukorica után telepítjük, az április végén-május elején történő betakarítását követően pedig újra kukoricát lehet vetni a területen.

Lazább talajokon lehetséges egy második kaszálás is, ami nagyjából 3 hét múlva követi az elsőt, ezután pedig – május második felében- lehet utána cirkót/silókukoricát vetni.

A Suxyl másik nagy előnye, hogy az első kaszálásra 15-25 tonna/ha termésmennyiséget (szenázs értékben) biztosítva lehetővé teszi, hogy ősszel kevesebb kukoricát silózzunk, így több szemes kukoricát értékesíthetünk.

Az olaszperje igen tápanyag- (főleg nitrogén-) igényes növény, a termés mennyisége, valamint annak táplálóanyag-tartalma, a kijuttatott nitrogénmennyiség függvénye!

Ha kevés nitrogént kap a növény, akkor vagy nem nő meg és/vagy alacsony lesz a fehérje tartalma.

Az olaszperje-szilázs önköltsége azonban csapadékszegény időszakban magas lehet az alacsony termésmennyiség miatt.

A csapadék mennyisége kritikus pontja az olaszperje termesztésének, ezért öntözött vagy hígtrágyával kezelhető területekre ajánljuk az egyéves változatot, amely kikerüli a potenciálisan legszárazabb nyári időszakot.

Az alternatív tömegtakarmányok nem helyettesítői a silókukorica- vagy a lucernaszilázsnak, de növelik a termésbiztonságot és az egy hektárról lehozható takarmány mennyiségét, mérsékelhetik a napi takarmányadag árát, továbbá korai betakarítású alapanyagok esetében javíthatják a tehén rostellátását is (emészthető rost).

Ezért megalapozottnak látszik, hogy a tejelő tehén adagjában a silókukorica- és a lucernaszilázst kiegészítve valamilyen (jelenleg még) alternatívként kezelt gabona-, keverék- vagy fűszilázs is folyamatosan szerepeljen időjárástól és régiótól függően.

Dr. Orosz Szilvia

egyetemi docens

Szent István Egyetem