Az intenzív nagyüzemi állattartás egyik súlyos problémája a fertőző betegségekkel szembeni védekezés, nagy létszámú állatállományokban ezek ugyanis komoly kiesést, gazdasági károkat okozhatnak.
A prevenció komoly veszélye
Napjainkban számos fertőző betegség ellen rendelkezésre állnak már célzott, akár telep-specifikus vakcinák, amelyekkel, szakszerű használat esetén, a problémák nagy része megelőzhető. Vannak azonban olyan, elsősorban a bélcsatornát károsító baktériumok, amelyek ellen hatékony vakcinázási program jelenleg még nem áll rendelkezésre, így ebben az esetben továbbra is az antibakteriális készítmények alkalmazása lehet indokolt. Ezeket a telepeken preventív céllal, azaz a takarmányhoz keverve, folyamatosan alkalmazzák, így igyekezve megelőzni a potenciálisan patogén baktériumok elszaporodását a bélcsatornában.
A preventív céllal alkalmazott antibakteriális készítmények alkalmazásának azonban komoly veszélye, hogy tartós használatuk során a baktériumok egy része velük szemben rezisztenssé válhat, azaz rezisztencia alakul ki. A rezisztencia kialakulása az állatállomány számára állategészségügyi probléma, de a rezisztens baktériumok az állatokkal dolgozókat is megfertőzve már humán egészségügyi problémákat is felvet.
Az antibakteriális készítmények ellen a baktériumok négy fő stratégiát alakítottak ki.
- Csökkentik a membránok permeabilitását, ezzel az adott készítmény bejutásának mértékét.
- Olyan enzimeket termelnek, amelyek hatástalanítják az antibakteriális készítményeket.
- Megváltozik s sejtek membránján lévő receptorok szerkezete, így csökken az antibiotikum-megkötő helyek száma és azok affinitása az egyes antibiotikumok iránt, amelynek révén azonos dózisban alkalmazva azokat, hatékonyságuk csökken.
- A sejtekben olyan mechanizmusok aktiválódnak, amelyek fokozzák a toxikus vegyületek, így például az antibakteriális szerek, kiválasztásának mértékét a sejtekből.
Belátható és beláthatatlan következmények
A legtöbb esetben azonban nem pontosan ismert, hogy egy adott baktérium az antibakteriális készítmény ellen melyik stratégiát alkalmazza, továbbá az sem, hogy az így kialakult rezisztencia milyen hatékonyan adódhat át egyik baktériumfajból a másikba. Abban az esetben, ha bekövetkezik a rezisztenciagének átadása, úgy az adott antibakteriális készítmény elleni rezisztencia más baktérium fajokban is megjelenik, amelynek állat-, de akár humán-egészségügyi szempontból is beláthatatlan következményei lehetnek.
Abban az esetben, ha egy antibakteriális készítmény ellen rezisztencia alakul ki, akkor állategészségügyi szempontból ez azt jelenti, hogy az állományban azok a baktérium törzsek szaporodnak el jelentős mértékben, amelyek hordozzák az adott antibakteriális készítmény ellen ható rezisztencia géneket. Emiatt azt is tekintetbe kell venni, egy felismert és azonosított rezisztencia esetén a rezisztens törzsek még az adott antibakteriális készítmény használatának beszüntetése után sem tűnnek el azonnal a telepről, hanem azt követően még hosszú ideig jelen lesznek úgy az állatokban, mint a környezetben. Rezisztens baktérium törzseket azonban nem csupán az állatok, de a telepen dolgozók is hordozhatnak. Ez utóbbi azért különösen nagy probléma, mert a dolgozók által bevitt rezisztens baktériumok az adott sertésállományban olyan további antibakteriális készítményekkel is rezisztensek lehetnek, amelyeket az adott telepen korábban még egyáltalán nem alkalmaztak. Amennyiben tehát rezisztenciagyanú esetén valamely antibakteriális készítmény kiváltására kerül sor, akkor ennek bevezetése előtt indokolt az adott telepről származó mintákból célirányos rezisztencia vizsgálatok elvégzése. Ez ugyan kétségtelenül többlet költség, de még így is kevesebb, mint egy hatástalan készítmény bevezetése.
A ko-rezisztencia megjelenése
A rezisztencia kapcsán ma már jól ismert, hogy egy adott baktérium két- vagy több antibakteriális készítmény ellen is rezisztens lehet. Gyakorlati tapasztalatok szerint ilyen problémák főképp akkor fordulnak elő, ha az antibiotikumokat egyes mikroelemek, így például cink vagy réz, nagy mennyiségben való egyidejű adagolása mellett alkalmazzák. A kettős, vagy ko-rezisztencia, jelenségét a mikroelemek és antibiotikumok között eddig már mindkét fém esetében kimutatták. A cink például rezisztencia kapcsolatot mutatott a meticillin-rezisztenciával Staphylococcus aureus baktériumban, a réz pedig a makrolid és glükopeptid antibiotikumokkal mutatott rezisztencia kapcsolatot az Enterococcus faecium baktériumban. A kettős rezisztencia gyakorlati szempontból azt jelenti, hogy azonos antibakteriális hatás eléréséhez úgy a mikroelemekből, vagy az antibiotikumból is nagyobb mennyiségre van szükség azonos hatás eléréséhez. A rezisztencia ugyanis nem jelent teljes mértékű védelmet az adott baktérium törzs számára, de az antibakteriális hatás csak nagyobb dózisok esetén érvényesül. A mikroelemek és antibiotikumok ellen kialakuló ko-rezisztencia kapcsán azt is megállapították, hogy az elsősorban azokban a sertésállományokban fordul elő, ahol korábban hosszú időn át nagy mennyiségben adagolták a cinket vagy a rezet. A problémát tovább súlyosbítja, hogy a fertőzött állatok bélsarával a ko-rezisztens baktériumok a környezetbe is kijutnak, ahonnan, nem megfelelő higiéniás viszonyok mellett, visszafertőzhetik az adott állományt, de megjelenhetnek a környékbeli állományokban is, ami jelentősen megnehezíti az ellenük való védekezést.
Ez érinteni fogja a sertéstartókat!
Az egyre jelentősebb rezisztencia probléma miatt napjainkban már számos országban, így az Európai Unióban is szigorú intézkedéseket vezettek be az antibakteriális készítmények alkalmazásának csökkentése érdekében. A sertéstartásban a legjelentősebb szigorítást, a hozamfokozó antibiotikumok 2006. január 1-től történő teljes körű betiltását követően, a kolisztin mint preventív antibiotikum felhasználásának csökkentése érdekében hozták, amely ellen egyes Enterobacterium törzsekben nagyfokú rezisztencia alakult ki állatokban és emberben egyaránt. A rezisztencia pontos mértékéről azonban csak megközelítő információkkal rendelkezünk, mert a kolisztin elleni rezisztenciavizsgálat jelenleg még nem része a rutin vizsgálati protokolloknak. A hazai sertéstartásban viszont a kolisztin a legfontosabb antibakteriális készítmény, amelyet főképp választott malacoknál alkalmaznak, ezért a tervezett szigorítás komolyan érinteni fogja a hazai sertéstartókat. Az EU állatorvosi hatósága (CVMP) állásfoglalása szerint a kolisztin felhasználását 5 mg/állategységre kell csökkenteni. Hazánkban a jelenlegi felhasználás mértéke körülbelül 10-11 mg/állategység, ami azt jelenti, hogy a jelenleg felhasznált mennyiséget a felére kell csökkenteni. Ez viszont, tekintetbe véve a rezisztencia problémákat, azaz a hatékony dózis növelésének igényét, különösen az első időszakban komoly kieséseket idézhet elő. Az EU országokban, az antibiotikumok mellett, a cink felhasználást is folyamatosan csökkenteni javasolják, amely jelenleg ugyan még nem terjed ki az antibakteriális céllal alkalmazott cink-oxidra, de várhatóan a közeljövőben ez is bekövetkezik.
Két komoly probléma
A valódi problémát azonban nem önmagában a csökkentés jelenti, hanem az, hogy jelenleg még nem áll rendelkezésre valódi hatékony alternatíva ezeknek a készítményeknek a kiváltására. Számos „csodaszert” javasolnak ugyan a termelőknek, de ezek hatékonysága elmarad a régóta sikeresen alkalmazott antibakteriális készítményekétől. Az új, alternatív készítmények kiválasztása során azt is célszerű figyelembe venni, hogy azok aktív hatóanyagai ellen lehetőleg ne alakuljon ki rezisztencia.
A szigorú csökkentési javaslatok mellett azonban a hatóságok még javaslatot sem fogalmaztak meg az alternatív megoldásokra vonatkozóan, ami különösen azért vet fel jelentős problémákat a sertéstartás gyakorlatában, mert hazánkban a sertéstartásban alkalmazott készítményekkel szemben kialakuló rezisztencia felmérésre vonatkozóan nincs hatékonyan működő rendszer.
Dr. Mézes Miklós
