Az agrárdiplomások munkaerő-piaci helyzete

Új agrárgazdaság és agrártársadalom kialakulásának lehettünk szemtanúi. A felsőoktatás alkalmazkodva az új idők új kihívásaihoz jelentősen bővítették az oktatási, kínálati portfóliójukat.

Az elmúlt két évtized alatt az agrárszektorhoz hasonlóan az agrár felsőoktatás is gyökeresen megváltozott.

A hajdani, szocialista mezőgazdasági nagyüzem az egész gazdasági környezetével eltűnt.

A szocialista szektorban képzést adó egyetemeken és főiskolákon átadott tudás elavulttá vált.

Új agrárgazdaság és agrártársadalom kialakulásának lehettünk szemtanúi.

A felsőoktatási intézmények alkalmazkodva az új idők új kihívásaihoz jelentősen bővítették az oktatási, kínálati portfóliójukat.

A bolognai rendszerre történő átállás és ezzel az európai oktatási piacra való belépés környezetvédelemmel, környezetiparral, vidékfejlesztéssel stb. kapcsolatos szakok megjelenését eredményezte.

A bőséges kínálat ellenére egyre kevesebb a jelentkező az agráregyetemeken, sokan elhagyják a pályát.

Sokan a 2003-as évet tartják agrárképzés szempontjából a „csúcsesztendőnek”. Azóta folyamatosan csökken az egyetemi mezőgazdasági képzésben részt vevők száma.

Nem divat az agrárium, sokan nem is az agrárszektoron belül képzelik el a jövőjük, egyszerűen végigjárják az egyetemet, és azután gondolkodnak a munkába állásról.

A hiteles képhez mindenképpen szükséges néhány gondolatot leírni az agrárosok társadalmi presztízséről.

Ami sajnálatos módon alacsony és ez sok fiatalt elriaszt az agráriumtól. Sok ember gumicsizmás szántóvetőt vizualizál maga elé, amikor mezőgazdasági szakemberről van szó.

Pedig ez hibás képalkotás, hiszen ma már a mezőgazdaságban több tízmilliót érő, a legfejlettebb technikai megoldásokat felvonultató gépeken ülnek gépkezelők és egy agrárszakember pedig széles körű – ökonómiai, ökológiai, biológiai és vállalatvezetési ismeretekkel rendelkező alkalmazott.

Az alábbiakban azt igyekszünk körbejárni, hogy napjainkban milyen az agrárdiplomások munkaerő-piaci helyzete.

Jelen cikk alapját döntően az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. által végzett „Diplomás pályakövetés 2009‐2010 kutatási program” eredményei, statisztikái képezik.

Az agrárvégzettségűeket (is) érintő felmérése során a projekt lebonyolítói 4500 fő olyan egykori hallgatóval vették fel a kapcsolatot, akik 2007‐ben diplomáztak.

Velük személyes megkeresésen alapuló kérdőíves adatfelvétel zajlott.

A reprezentatívnak ugyan több okból sem nevezhető, de a trendet mégis jól szemléltető kutatási eredményeket tekintjük át röviden az alábbiakban.

Sőt annyival túllépünk a kutatás keretein, hogy mi a másik oldalt, vagyis a munkaadók véleményét is megkérdeztük.

A hallgatói állomány „minősége”

Az agrár felsőoktatásban dolgozók szerint számos hallgató nem a szakmáért ül be a padokba, hanem csak azért, hogy legyen egy diplomája.

Ezt a meglátást támasztja alá Villányi László, a gödöllői Szent István Egyetem Gazdasági és Társadalomtudományi Karának dékánja által korábban megfogalmazott „minősítés” is: „A hallgatók 20 százalékával semmit sem lehet kezdeni, mert hiányzik az érdeklődésük”.

Ma már egyre több olyan tantárgyat vesznek föl az agrárképzésben részt vevők, amelyeknek nincsen közük a szorosan vett szakmához.

Ez önmagában nem is jelentene gondot, ha az alapvető, például növénytermesztési ismeretek magas szintűek.

Ám sajnos ritkán van így, pedig először azt a tapasztalatot kellene megszerezni, amiért a diák tanul, utána jöhetnének a szélesebb körű ismeretek.

A fentiek alapján nem meglepő, hogy a diploma után a legkülönfélébb területeken bukkannak fel az egykori hallgatók.

Jellemző trend, hogy sok mezőgazdasági diplomát sokan csak ugródeszkának használják és képzéseket kapcsolva hozzá új képzettséget szereznek.

Ezért abban már szinte semmi meglepő nincs, hogy pénzintézeteknél, pályázatíró cégeknél vagy éppen könyvelő irodában találunk olyan fiatal szakembereket, akik az agrár-felsőoktatásban szereztek oklevelet.

Természetesen a fentiek korán sem azt jelentik, hogy ne lennének szép számmal az agrárium irányába „elkötelezett” hallgatók.

Akik megfelelő mennyiségű és minőségű szakember utánpótlást jelentenek a szektor számára.

Kiderült az is, hogy a megkérdezettek mennyire érzik fontosnak további tanulmányok folytatását.

A válaszadók több mint fele nyilatkozott a diploma megszerzése utáni továbbtanulási szándékról. A gazdaság egyre szélesebb látókörű szakembereket igényel.

Elhelyezkedés a diploma megszerzése után

A felmérés tanúsága szerint az agrárképzési területen végzettek többsége sikeresen elhelyezkedett a munkaerő‐piacon.

Több mint egyharmaduk (37,9%) már a tanulmányi éveik alatt rátaláltak a megfelelő munkahelyre és ott dolgoztak is.

A végzettek 55,2%-a az államvizsgát követően keresett és talált is magának munkáltatót.

Szükséges azonban megjegyeznünk, hogy a kutatási adatokból nem derül ki az agrárszektoron belül munkát találók aránya.

Így nem tudni, hogy a 93,1%-os rátán belül mekkora a tanult szakmát művelők nagysága.

A „nem találtam megfelelő munkahelyet” problémáról a válaszadók mindössze 2,2 %-a számolt be.

Fentiekből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a szakma friss diplomásai gyakorlatilag a teljes diplomás‐csoporthoz hasonló arányban tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon.

Amikor a diploma megszerzése és az első munkába állás között eltelt időtartam kerül a kutatás fókuszába, akkor már korán sem olyan örömteli a helyzet a fiatal agrárszakemberek számára.

Ugyanis az agrárképzési területen végzettek átlagosan 22%-kal több időt töltenek el a „pályakezdő munkanélküli” státuszban más képzési területek végzettjeihez képest.

Ez naptári időre lefordítva annyit jelent, hogy amíg egy agrárdiplomás átlagosan 4,32 hónap alatt talál magának munkát, addig a teljes minta 3,54 hónapos átlagot mutat.

Nyugodt szívvel nevezhetjük sikeresnek a felsőoktatási intézmények képzési kínálatát. Hiszen a kutatás tanúsága szerint a 2007-ben végzettek közül 2010-ben alig volt munkanélküli.

(Ilyen jellegű adatok sajnos az idei év vonatkozásában nem állnak rendelkezésre.)

A karrier tanácsadó cégek egyöntetűen azt javasolják a jövő szakembereinek, hogy már a tanulmányi évek alatt igyekezzenek kiépíteni maguknak a munkaerő piacra vezető utat.

Törekedjenek szakmai tapasztalatok és gyakorlat megszerzésére.

A fiatal agrárszakemberek számára egy új lehetőség látszik körvonalazódni.

Egyre több az olyan – a szakmán kívülről érkező – kis- és közepes befektető az agráriumban, akik nem rendelkeznek megfelelő szakmai jártassággal.

Ezért számukra szintén nélkülözhetetlen a mezőgazdasági szakemberek, szaktanácsadók tudása.

Munkaerő-piaci státusz az első három éves terminus végén

A felmérés készítői a 2007-ben diplomázottak 2010-es munkaerő-piaci státuszár is kíváncsiak voltak.

A számadatok azt mutatják, hogy 2010-ben – három évvel a diploma után – az agrár képzési területen végzettek 70,83%-a alkalmazotti munkaviszonyban áll (ez közel 10%-kal alacsonyabb a teljes minta átlagához viszonyítva).

7,2%-uk vezet saját vállalkozást, ami közel háromszorosa a teljes minta átlagának.

A sok önfoglalkoztatói, egyéni vállalkozói státus az agrárképzési terület egyik sajátosságának mondható.

A munkahelyi ranglétrán elfoglalt pozíciót tekintve az agrárdiplomások közül az alkalmazásban állók megközelítőleg 59%-a beosztottként dolgozik.

Ez a ráta számottevően alacsonyabb az átlagosnál.

Az agrárvégzettség láthatóan az átlagosnál gyorsabb karrierépítést biztosít a szakemberek számára, a felső‐ és középvezetők aránya ugyanis nagymértékben meghaladja az alappopulációnál mért százalékokat.

Ha a munkaadókat vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy a fiatal agrárszakemberek számára a legnagyobb felvevő piacnak a társas vállalkozások számítanak (48,0%), majd őket az állami és önkormányzati munkáltatók követik (összesen 31,0%).

Jelentősnek mondható az egyéni vállalkozók aránya is, hiszen a 10,1%-os ráta a vállalkozási forma átlagosnál nagyobb népszerűséget mutatja.

Viszont itt egy sajátos kettősséget lehet megfigyelni. Ugyanis a magánvállalkozási forma a jelentős vonzereje ellenére a legalacsonyabb presztízzsel párosul.

A presztízs szempontjából „csúcskategóriának” a kutatóintézeteknél, mezőgazdasági hivataloknál betöltött pozíciók számítanak.

Az alkalmazás körülményeinek értékelése munkavállalói szemszögből

A felmérés során – az iskolai osztályzatokhoz hasonlóan – 1-től 5-ig skálán kellett értékelniük az agrárdiplomásoknak, azt hogy mennyire elégedettek a munkával.

A fiatal szakemberek több területet is osztályoztak. Pl. elégedettség „a munka személyi körülményeivel”, „a szakmai presztízzsel”, „szakmai előmenetellel, karrierépítéssel” stb.

Az elégedettségi mutatókat áttekintve az derül ki, hogy az agrárszakemberek a legtöbb részszempontot hasonlóan osztályozták, mint a más területeken végzettek.

Jelentősebbnek nevezhető eltérés annál a kérdésnél mutatkozott, amely arra volt kíváncsi, hogy mennyire elégedettek „a munka szakmai, tartalmi részével”.

Amíg a teljes minta átlaga 4,04-et mutatott addig az „agráros oldalon” ez az érték 3,88.

Vállalatvezetői tapasztalatok

Az eddigiekben az egykori hallgatók szemszögéből vizsgálódtunk. De, nem lenne teljes a kép, ha nem szólalna meg a másik oldal is.

Az agrárágazatban dolgozó nagyvállalkozások vezetői mondták el véleményüket arról, hogy ők hogyan látják a szektor friss és a néhány évvel ezelőtt diplomázott szakembereinek a helyzetét.

A vélemények összegzése után az derült ki, hogy számos vállalatvezetőnek az a szomorú tapasztalata, hogy a társaságuknál a friss diplomásokból „kinevelt” szakemberek – szinte szabályszerűen – 2-4 év után elhagyják a pályát.

Ennek kapcsán sokat egyből arra gondolnak, hogy az ok anyagi természetű. Vagyis a mezőgazdasági szektorban „nincs elég pénz”.

Pedig úgy néz ki, hogy közel sem erről van szó.

A vállalati vezetők szerint a fiatal szakemberek nehezen barátkoznak meg a mezőgazdaságban – főként a szezonban – megszokottnak tekinthető, a hétvégéket is magában foglaló „non-stop” munkarenddel és nem mindig gördülékeny az együttműködés a fizikai dolgozói állománnyal sem.

Ezért még a jelenlegi munkabérüknél alacsonyabb fizetésért is hajlandóak munkahelyet váltani a kiszámíthatóbb munkaidőért és a jobb körülményekért (céges autó stb.) cserébe.

Nagy népszerűségnek örvendenek – a megkérdezett vezetők véleménye szerint- a pályaelhagyók körében a területi képviselői állások.

Ahogy ezt a dolgot szakmán belül emlegetni szokták: a munkásruhát öltönyre (vagy a hölgyek kosztümre) cserélik.

Egyes cégképviselői pozíciók még kapcsolódnak a szektorhoz (pl. a növény védőszer gyártók vagy éppen a mezőgazdasági gép gyártók tanácsadói stb.).

De, számos területen már nem érhetőek tetten az „agráros alapok”.

Czékus Mihály