Az állattenyésztés sajátosságai az ökológiai gazdálkodásban

A Tanács 834/2007/EK rendelete és a Bizottság 889/2008/EK rendelete magában foglalja a szarvasmarhafélék, a lófélék, a sertés, juh és kecske, a baromfifélék és a méhek, valamint az akvakultúrában tartott állatok ökológiai tartásának követelményeit. A Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. saját feltételrendszere részeként kidolgozta az EU bio rendeletekben részletesen nem szabályozott ökológiai halastavi haltartás, a vadaskerti vadtartás és a nyúltartás előírásait.

Cikksorozatunkban ezúttal az EU jogszabályokban is részletesen szabályozott emlősökre és a baromfira vonatkozó követelményeket ismertetjük. Az ökológiai állattartásban előnyben kell részesíteni az őshonos fajtákat és vonalakat, figyelembe kell venni a helyi körülményekhez való alkalmazkodóképességet, a vitalitást és a betegségekkel szembeni ellenálló-képességet.

Az állatoknak ökológiai gazdaságban kell születniük és nevelkedniük. Szokványos (nem ökológiai) állatok csak tenyésztési célból vonhatók az ökogazdálkodásba akkor, ha ökológiai állatok nem beszerezhetők, és ez a jogszabályban foglalt esetek valamelyikével indokolható. Az állomány frissítésére is beszerezhetők szokványos állatok, azonban ezek aránya korlátozott, és ettől csak különleges esetben (pl. veszélyeztetett állatfajtánál) lehet eltérni, és persze az átálló gazdaság állatállománya is átállítható.

Átállási időszak Az ökológiai állattartásban is van átállási időszak, melynek kezdete az a nap, amikor az állattartó bejelenti tevékenységét az ellenőrző szervezethez és előzőleg már bejelentkezett, vagy új állományát bejelenti az ellenőrzési rendszerbe. Ha a gazdaságban már átállt és átállás alatt lévő terület és állatállomány is van egyidejűleg, a gazdának gondoskodnia kell a kétféle termelésből származó termékek és az állatok elkülönítéséről, és erről pontos nyilvántartást kell vezetnie.

Bizonyos szigorú feltételekkel szokványos állatok is bevonhatók a biogazdálkodásba, és ha az ezektől származó termékeket bioként kívánják értékesíteni, akkor az állattartásra vonatkozó ökológiai előírásokat az egyes állatcsoportokra meghatározott időn keresztül be kell tartani. Ez alatt az átállási időszak alatt az állatok és állati termékek nem viselhetnek sem bio, sem átállási jelölést. Azonos állatfajok egy gazdaságban párhuzamosan nem tarthatók.

Ettől MgSzH engedély birtokában kutatást vagy oktatást végző gazdaságok eltérhetnek, amennyiben egyeztetett intézkedésekkel biztosítják az állományok elkülönítését, pontos nyilvántartást vezetnek a termelt mennyiségekről, és előzetesen értesítik az ellenőrző szervezetet az állatok, illetve a termékek értékesítéséről.

Szigorú feltételek mellett lehetséges ökológiai és szokványos állatokat közös legelőn, illetve szokványos állatokat ökológiai legelőn legeltetni. Szokványos állatállomány csak akkor tartható a gazdaságban, ha külön, elkülönített termelési egységben tartják, és a kétféle egységben tartott állatok nem egy fajhoz tartoznak. Szokványos állatok az év egy részében legeltethetők ökológiai legelőn, ha fenntartható mezőgazdasági gazdálkodási egységből származnak, és ha abban az időszakban a területen nincsenek bio állatok.

Ökológiai állatokat közös legelőn legeltetni csak azzal a feltétellel lehet, ha a területet az előző 3 évben tiltott szerrel nem kezelték, a területet használó szokványos állatok fenntartható mezőgazdasági gazdálkodási rendszerből származnak. A terület közös használata során a bio állatoktól származó egyetlen termék sem értékesíthető ökológiaiként, csak abban az esetben, ha igazolható a nem ökológiai állatoktól való megfelelő elkülönítés.

Az állatok elhelyezése során az állatjólléti szempontok elsőbbséget élveznek Az ökológiai gazdálkodásban az állatok tarthatók szabadon, épület nélkül, amennyiben az éghajlat megfelelő. A tartás gyakorlatának és a körülményeknek meg kell felelniük az állatok fejlődési, élettani és viselkedési igényeinek, és ez az állománysűrűségre is vonatkozik.

Az állattartó épületeket megfelelően kell kialakítani, hogy biztosítani lehessen a természetes szellőzést és fényt, és a szálló por koncentrációja, a hőmérséklet, a páratartalom az állatok számára ártalmas szint alatt maradjon. Az épületeken belül az állománysűrűséget úgy kell alakítani, hogy az biztosítsa az állatok kényelmét, jóllétét, jó közérzetét (kényelmes mozgás, tisztálkodás, stb.), továbbá figyelembe kell venni az állatok viselkedésének jellegzetességeit is.

Az állatok elhelyezésére szolgáló létesítményeknek sima, nem csúszós padozattal kell rendelkezniük, a beltéri padozat legalább fele tömör kell, hogy legyen. Az istállókban biztosítani kell az állatok számára a kényelmes, almozott, száraz, tiszta, tömör fekvő- vagy pihenőhelyet. A borjak egyedi ketreces tartása egyhetes koruk után tilos.

Sertések esetében a kocákat a vemhesség utolsó szakasza és a szoptatási időszak kivételével csoportosan kell tartani, és lehetővé kell tenni számukra a szabadban turkálást. A baromfi ketreces tartása tilos, biztosítani kell a kifutóhoz, illetve a víziszárnyasok számára a szabad víztükörhöz való hozzáférést. Előírás az almozott padozat, a megfelelő mennyiségű ülőrúd, a ki- és bejárónyílások biztosítása, továbbá fajonként meghatározott az egy épületben tartható egyedek száma is.

Amennyiben az időjárás és a talaj állapota azt lehetővé teszi, folyamatosan biztosítani kell az állatok számára a szabadtéri területekhez való hozzáférést. Az állatsűrűség megállapításakor ügyelni kell arra, hogy a terület ne károsodjon a túllegeltetés, a taposási kár, az erózió, vagy az állatok trágyája miatt. A trágyaterhelés a gazdaság területére számítva nem haladhatja meg a 170 kg/ha/év nitrogén határértéket.

Az állatokat teljes életük során úgy kell kezelni, hogy a lehető legkevesebb szenvedésben legyen részük Bizonyos szigorúan szabályozott esetektől eltekintve tilos az állatok kötött és elkülönített tartása. Az állatszállítás idejét a lehető legrövidebbre kell korlátozni, a fel- és lehajtás során elektromos ösztöke, és a szállítás ideje alatt allopátiás nyugtatószerek nem használhatók.

Az állatok csonkítása rutinszerűen nem végezhető, és a fizikai kasztráció is csak bizonyos esetekben alkalmazható, képesített személyzet közreműködésével. A tenyésztés során a mesterséges termékenyítés engedélyezett, de a szaporodást hormonokkal nem lehet befolyásolni.

Az ökológiai gazdálkodásban a növényevő állatok esetében a takarmánynak legalább felét a saját gazdaságból, vagy ha ez nem megoldható, akkor lehetőleg régióban lévő más ökológiai gazdaságokkal való együttműködés révén kell biztosítani. Az állatok szükségletét azok minden fejlődési szakaszában maximálisan ki kell elégíteni, és folyamatosan biztosítani kell számukra a legelőt vagy a szálastakarmányt.

A fiatal emlősöket lehetőleg anyatejjel kell táplálni, adott időn át. Az ökológiai és átállási státuszú takarmányok aránya állatcsoportonként részletesen szabályozott, csakúgy, mint az etethető szokványos takarmány mennyisége. Az állati eredetű ökológiai, az ásványi eredetű takarmányanyagok, a takarmány adalékanyagok, technológiai segédanyagok és a takarmányozásban használt egyéb anyagok csak akkor alkalmazhatók, ha szerepelnek az EU bio rendeletek pozitív listáin.

Növekedésserkentőket és szintetikus aminosavakat tilos használni. Az ökológiai állattartásban a betegség megelőzésének kiemelkedően fontos szerepe van Ezt elősegíti a helyes fajta- és vonalválasztás, tartási gyakorlat, jó minőségű takarmány és az állatok mozgásának biztosítása, továbbá a megfelelő állatsűrűség. Megelőző kezelésként tilos kémiai úton előállított, szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítmények vagy antibiotikumok használata.

Nem megengedett a növekedés- és termelésfokozó anyagok és a hormonok alkalmazása sem. Nagy figyelmet kell fordítani az állattartó épületek tisztántartására, fertőtlenítésére, amely csak az EU bio rendeletek pozitív listáján szereplő anyagokkal történhet.

Ha az említett intézkedések ellenére az állatok mégis megbetegedtek, el kell őket különíteni, és haladéktalanul meg kell kezdeni kezelésüket, lehetőleg homeopátiás és fitoterápiás készítményekkel, illetve engedélyezett ásványi anyagokat, vitaminokat és nyomelemeket is lehet alkalmazni.

Amennyiben ezek nem bizonyulnak hatékonynak, és az állat szenvedését, kimerülését más módon nem lehet megszüntetni, a beteg állatok kezelhetők szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítményekkel, vagy antibiotikummal, azonban ha egy állat 12 hónapon belül 3-nál többször kap ilyen kezelést, akkor az állat, vagy a belőle származó termék ökológiaiként nem értékesíthető, csak újabb átállási idő eltelte után.

Az allopátiás állatgyógyászati készítmények alkalmazása után az állatokból származó élelmiszerek esetében az előírt várakozási idő kétszeresét kell betartani, vagy ha nincs ilyen, akkor 48 órát. A kötelező állatorvosi kezelések, vakcinázás elvégezhető az ökológiai állományban is következmény nélkül. Amennyiben kérdése van a témával kapcsolatban, keresse a Biokontroll munkatársait!