Az állományszárító készítmények alkalmazásának főbb szempontjai

Az állomány szárszilárdságát a megdőlés mértékével jellemezzük. Sűrű soros kultúrák esetén a megdőlt állományban az érési folyamatok eltérően zajlanak le, a dőlt állomány nehezebben szárad.

A növényi részek nedvességtartalma kardinális tényező a betakarítás minőségét illetően.

Bizonyos növényfajok esetében a technológiai érettség fázisában az állomány betakarítható (a szem nedvességtartalma és beltartalmi paraméterei megfelelőek), ugyanakkor jelentős nedvességtartalom-különbség adódik a betakarítógépbe jutó növényi részek nedvességtartalma között.

Ez egyrészt a tisztítás hatékonyságát rontja, másrészt a betakarított szemtermés nedvességtartalmát növeli.

Legmarkánsabb különbség a napraforgó esetében adódik.

Egyes hibridek esetében előfordulhat, hogy 8% szemnedvesség-tartalomhoz 30-40% tányér nedvességtartalom párosul.

A napraforgó betakarítási technológiájában elkerülhetetlen a tányér mellett változó nagyságú szárrész kombájnba jutása is.

Ez tovább növeli a kaszatnedvességet és a hulladéktartalmat.

További problémát jelent, hogy a dob és vágószerkezet által összetört szár- és tányérdarabok mérete és fajsúlya hasonló a kaszatterméséhez, ezáltal a betakarítógép tisztító szerkezete nem képes azokat különválasztani.

Az ilyen tételek azonnali tisztítása szükséges az üzemben, ellenkező esetben a tétel befülled, jelentős mértékű minőségi romlást szenved.

Hasonló problémát jelenthet, ha mind biológiailag, mind technológiailag érett állomány gyomossága rontja a betakarítás minőségét.

Ez esetben is csökken a betakarítási teljesítmény, nő a termény szennyezettsége.

A felsorolt problémák kiküszöbölésére nyújthat megoldást a kémiai állományszárítás (desszikálás).

A desszikáló készítmények alkalmazásának az alábbi előnyei vannak:

•  a betakarítandó állomány szemnedvesség-tartalma irányítottan és gyorsan csökken
•  a szemen kívüli növényi részek nedvességtartalma is csökken, a betakarítógép tisztítási hatékonysága nő
•  a betakarított termény szeméttartalma csökken
•  gyomos táblák betakarítási vesztesége csökken

A rendelkezésre álló desszikáló készítmények azonban hatásmódjukat tekintve eltérőek, ezért ezek helyes megválasztása nagyon fontos.

Az ún. regulátor típusú desszikánsok alkalmazása esetén szem előtt kell tartani, hogy az ebbe a csoportba tartozó készítmények viszonylag lassú hatásúak, a növény párologtatását gyorsítják fel.

Kíméletes száradást idéznek elő, ugyanakkor gyomirtó hatásuk nincs, így gyomos állományban nem alkalmazhatók.

A felszívódó hatásmechanizmusú állományszárítók alkalmazása már lehetséges gyomos állományban is, hatásukat mintegy 2 hét alatt fejtik ki.

A hatáskifejtés ideje miatt a kezeléseket az optimálisnál jóval magasabb (20-25%) nedvességtartalom esetén kell elvégezni.

A permetléhez adott kis mennyiségű nitrogén műtrágya a hatást némileg gyorsítja.

A kontakt hatású készítmények esetében gyors hatással kell számolni, jellegzetes „perzseléses” szárítási tüneteket okoz. Alkalmazásánál fontos, hogy a kontakt hatás miatt a lehető legjobb fedettséget alakítsuk ki.

Ehhez egyrészt a megfelelő kijuttatás technikát kell alkalmazni.

A légi kijuttatás esetében kedvezőbb a helikopter alkalmazása, mert a rotorlapátok által keltett légmozgás nagyobb növényfelületre juttatja el a készítményt.

Hidas permetező alkalmazása esetén az alkalmazás lehetőségét meghatározza az adott növény magassága, a hasmagasságot jelentősen meghaladó növénymagasság esetén nagymértékű törési kár alakulhat ki.

Ugyanakkor a kijuttatott lémennyiség ennél a technológiánál rugalmasan változtatható, amivel a faji sajátosságokhoz jól tudunk alkalmazkodni.

Az ebbe a csoportba tartozó készítmények hatása kb. 1 hét, hatékonyságát azonban az időjárás jelentős mértékben befolyásolja.

A készítmények alkalmazási időpontjának megválasztása azonban nem lehet sematikus.

Sok esetben az adott évjárat jelentősen befolyásolja az állományok száradási jellemzőit.

Napraforgó esetén a csapadékos, meleg augusztusi időjárásban az egészséges állományok esetén jelentős zöld lombfelületet tartanak meg, ezáltal korábbi alkalmazás válik szükségessé.

A lombbetegségek korábbi megjelenése a lombozatot jelentős mértékben csökkenti, azonban ez nem jelenti azt, hogy a nedvesség leadása a lombozatvesztéssel arányos lenne, sőt az ilyen állományokban a desszikáló készítmények hatékonysága is romlik.

A minimális lombozattal rendelkező napraforgó desszikálására lehetőség szerint kontakt készítményt alkalmazzunk, nagyobb lémennyiséggel és kisebb cseppmérettel.

A szem nedvességtartalma utal annak biológiai érettségére.

A túl korán végzett desszikálás esetén – készítménytípustól függetlenül – jelentős mértékű minőségcsökkenést idézhetünk elő. Napraforgó esetén 40% körüli kaszat nedvességtartalomnál még az olajbeépülés folyamata zajlik, az olajsav-összetétel kialakulása szintén.

Ebből következik, hogy bármilyen desszikáló készítmény alkalmazását e kaszatnedvesség-tartalom alatt kell elkezdeni.

Egyes növényfajok esetén jellemző a hosszú virágzási idő és elhúzódó érés.

Pl. a repce esetében ez azért kedvezőtlen, mert a növény becői eltérő időben érnek, túlérés esetén viszont jelentős mértékű pergési veszteség alakulhat ki.

Ugyan már rendelkezünk olyan technológiával, ami ezt kiküszöböli, de olyan mértékű a becők közötti szemnedvesség tartalom-különbség, hogy a jó minőségű betakarítás elengedhetetlen feltétele a desszikálás.

Egyes növényfajok (pl. pohánka) esetén a természetes érés nagyon elhúzódik, így betakarítása nehézkes, így célszerű alkalmazni a desszikálást.

Egyes növények vetőmagtermesztése is indokolja a gyors és egyöntetű érést (pl. szárazborsó).

Ebben az esetben felszívódó hatásmechanizmusú készítmény alkalmazása tilos.

A kezelt állomány esetében azonban azzal számolni kell, hogy a hüvely gyorsabban szárad, nagyobb harmatot vagy esőt követő napos, meleg időjárás a hüvelyek felpattanásához vezet, ami jelentős pergési veszteséget okoz.

Heterogén kelés esetén is alkalmazhatók a gyors hatású készítmények, azonban a tétel csíraparamétereit ez nem befolyásolja, az utókelt és biológiailag nem érett magok csírázóképessége gyenge marad, rontja a tétel mutatóit.

Ezt a problémát csak a homogén növényállomány kialakításával (megfelelő magágy, egyenletes vetésmélység) lehet kiküszöbölni.

Speciális körülmények is indokolhatják desszikáló készítmények alkalmazását.

Napraforgó esetén a tányérbetegségek (elsősorban a Sclerotinia sclerotiorum) korai megjelenése esetén – kármentő jelleggel – a lehető legkorábban el kell végezni a biológiai érettség elérését követően.