Cikkünk célja a helyes antibiotikum-választás elősegítése a baromfiágazatban, különös tekintettel a humán gyógyászat számára kiemelten fontos szerek megőrzésére. Az antibiotikum-választás során figyelemmel kell lenni a hatóanyag farmakokinetikájára (elsősorban felszívódására), az azt befolyásoló tényezőkre, a hatóanyag farmakodinámiájára (baktériumok elleni hatékonyságára), továbbá ismerni kell azokat az embergyógyászat számára kritikus hatóanyagokat, melyeknek felhasználása csupán egyéb szerek hatástalansága esetén megengedett.
Ebben sajnos az élmezőnyben járunk
Az antibiotikumok alkalmazása sajnálatos módon napjainkban is túlzott méreteket ölt hazánkban a haszonállat-gyógyászatban. A nem megfelelő tartási körülmények és állathigiénia következtében sok üzemben szükség van ezeknek az igen értékes szereknek a felhasználására. Mivel azonban a bakteriális rezisztencia előrejelezhetően jelentősen növekedni fog az elkövetkező évtizedekben, ezért az antibiotikumok felhasználását csökkenteni kell. Ez mind a humán, mind az állatorvoslásra igaz. Magyarországon a baromfi- és sertéságazatban felhasznált antibiotikumok mennyisége alapján Európában a negyedik legnagyobb felhasználók vagyunk, csak Spanyolország, Olaszország és Ciprus használ több antibiotikumot a húselőállításhoz. Hazánkban a sertéságazat a domináns felhasználó, kissé lemaradva követi a baromfiipar. Számos országban már kialakult az igény az antibiotikum felhasználása nélkül nevelt baromfira a fogyasztók körében, és ez az elv az Európai Unión belül gyorsan terjed. Emiatt a jövőben szükség lesz az antibiotikumok felhasználásának jelentős csökkentésére, illetve azok szakszerű felhasználására. Különösen igaz ez az ún. kritikusan fontos antibiotikumok, pl. a fluorokinolonok (enrofloxacin, difloxacin), illetve a kolisztin esetében.
A jó döntés négy fő szempontja
Ahhoz, hogy jó döntést hozzunk egy adott állomány kezelésekor, négy fő szempontot kell figyelembe vennünk, mint az állomány állathigiéniai helyzetét, az antibiotikum humán gyógyászati jelentőségét, az antibiotikum farmakokinetikáját (szervezetben való viselkedését), illetve az antibiotikum farmakodinámiáját (baktériumok elleni hatékonyságát).
Higiénia
Az első, állathigiéniai szempont a legkritikusabb. Ha a szülőpárok járványtanilag kifogástalanok és a baromfiistálló (beleértve az itatórendszert) megfelelően fertőtlenítve van (és ezt rendszeresen ellenőrzik is), akkor az antibiotikum-felhasználás szinte biztos, hogy jelentősen csökkenthető lesz. Komoly problémát jelenthetnek az itatórendszerekben kialakult bakteriális biofilmek (1. ábra), melyekben a kórokozók hosszútávon túlélhetnek, és fertőzhetik az állományt, továbbá az ebben élő baktériumok elbonthatnak bizonyos antibiotikumokat is. Hasonlóan fontos az állomány immunrendszerének, általános védekezőképességének a javítása is. Ezért fontosak pl. a rendszeres féregellenes kezelések is. Az ilyen folyamatokra fordított energia és pénz a baromfinevelés későbbi szakaszaiban többszörösen megtérül, különösen, ha a vevők igénye megnő az antibiotikum felhasználása nélkül nevelt baromfi iránt. A jó egészségügyi státuszú állat ugyanis jóval kisebb eséllyel betegszik meg. A fenti lehetőségek részletes tárgyalása meghaladja ennek a cikknek a kereteit.
1. ábra Pseudomonas aeruginosa biofilm – szerves anyagokból képzett mátrixba ágyazott baktériumok (Kovács Árpád szívességéből)
Humán-szempont
Második szempontunk a hatóanyag megválasztásánál annak humán gyógyászati jelentősége. Ez alapján az antibiotikumokat három „vonalba” sorolják, attól függően, hogy az embergyógyászat számára mennyire nélkülözhetetlen szerekről van szó. Az első vonalba kevésbé jelentős gyógyszerek tartoznak (pl. tetraciklinek, neomicin, florfenikol), melyeket az embergyógyászatban nem vagy alig használnak. Ezeknek az alkalmazása – a kórokozó érzékenysége esetén – előtérbe helyezendő a másik két vonallal szemben. A második vonalban fontosabb antibiotikumok találhatók (gentamicin, penicillinek, linkomicin, potenciált szulfonamidok), ezeknek az alkalmazása akkor javasolt, ha az első vonalbeli szerek nem hatékonyak. A harmadik vonalba olyan kritikus fontosságú hatóanyagok tartoznak, mint a fluorokinolonok, melyek felhasználása csak körültekintéssel történhet, azokban az esetekben, ha az első két vonalbeli szerek nem hatékonyak. Ebbe a csoportba tartozik a kolisztin is, melynek felhasználását az EU-ban csökkenteni kell élelmiszer-termelő állatokban.
A felszívódás
Az antibiotikum farmakokinetikája tekintetében elsősorban a hatóanyag szervezetbe történő felszívódását emeljük ki. Gyakorlati szempontból baromfifajoknál legfontosabb a gyógyszer szájon át történő felszívódásának mértéke, illetve az azt befolyásoló tényezők. Szájon át adagolva a házityúk és pulyka esetében az antibiotikumok nagy része mérsékelten jól vagy jól felszívódik (ellentétben a sertéssel, ahol számos hatóanyag felszívódása rosszabb a madaraknál tapasztaltnál) a gyomor-bélrendszerből. Kivételt képeznek az aminoglikozidok (neomicin, gentamicin, spektinomicin) és a kolisztin, amelyeknél a biológiai hasznosulás mértéke általában 5% alatt marad. Mindezek miatt önmagukban szisztémás, pl. vérfertőzéssel járó esetekben (pl. baromfikolera) nem hatékonyak. Az egyéb, baromfinál alkalmazott antibakteriális szerek, az amoxicillin, doxiciklin és a linkomicin felszívódása jóval kedvezőbb, a 70-80%-ot is elérheti. A doxiciklin felszívódása minden körülmények között sokkal kedvezőbb a hagyományos tetraciklinekénél. Fontos megemlíteni, hogy a kemény víz jelentősen csökkenti a tetraciklinek, míg csak kismértékben a doxiciklin felszívódását. A doxiciklin felszívódása brojlereknél akár 100%-os is lehet. A fluorokinolonok, a florfenikol, a potenciált szulfonamidok és a tiamulin felszívódása csaknem teljes, gyakran a 90%-ot is meghaladja. Nem csak az állat szervezete, hanem a környezet is képes hatni a gyógyszerre. Kiemelendő a fémitatók hatása; a fémionok jelenlétében az amoxicillin stabilitása jelentősen csökken. Az amoxicillin oldódását elősegítő lúgos kémhatású oldatok pedig szintén felgyorsíthatják az antibiotikum lebomlását. Fontos hangsúlyozni továbbá a megbízható, az adott állatfajra engedélyezett állatgyógyászati készítmények használatát, mert ezek összetétele és stabilitása az EU-s normáknak megfelel.
A hatékonyság
Az antibiotikum farmakodinámiája a baktériumokkal szembeni hatékonyságot jellemzi. Nagyon kifejezett eltérések lehetnek a különböző földrajzi régiók esetében tapasztalt érzékenységi eredmények között, akár egy országon belül is. Az alább ismertetett adatok európai és hazánkban mért értékek. Fontos kiemelni, hogy mindig javasolt ún. célzott antibiotikum-terápiát végezni, amelyet egy érzékenységi vizsgálat előz meg (2. ábra). Ez a néhány napot igénylő, olcsó és megbízható módszer megmutatja, melyik kórokozó került izolálásra a beteg állatból, és az a kórokozó melyik antibiotikumra érzékeny. Így elkerülhetők a felesleges „körök”, melyek során hatástalan antibiotikumokat használnak fel, feleslegesen.
2. ábra Antibiotikum-érzékenységi vizsgálat. A hatásos antibiotikum körül ún. gátlási zóna alakul ki, a hatástalanok körül a baktériumok szaporodni képesek
A baromfitartók számára a kórokozó baktériumok közül a legnagyobb problémát talán az Escherichia coli jelenti. A baktérium minden állat bélrendszerében megtalálható, gyakran multirezisztens, és képes a rezisztencia-géneket horizontálisan, plazmidok által gyorsan átadni. Igen elterjedt E. coli esetében a béta-laktamáz enzim termelése, amely ampicillinnel és amoxicillinnel szembeni rezisztencia kialakulásához vezet. Mindezek miatt a kórokozó amoxicillin-rezisztenciája gyakori, általában 40-70%. Ugyanakkor, ha az amoxicillin-klavulánsavat vizsgáljuk, a rezisztencia 10% alatt marad a laktamázgátló jelenléte miatt. Az aminoglikozidok csak a bélben hatnak, ott viszont feldúsulnak, és nagyon hatékonyak. A per os adott neomicin képes csökkenteni E. coli okozta vérfertőzés esetében az elhullást, annak ellenére, hogy nincs szisztémás hatása. A spektinomicin bakteriosztatikus, az ellene kialakult rezisztencia aránya hazánkban gyakori, 30-40%. A neomicin és gentamicin esetében ezek az arányok 20-30% és 10-20%. A gentamicin tehát a leginkább hatékony aminoglikozid E. coli okozta kórképek kezelésében. Kolisztin esetében az érzékenység szintén nagyon nagy, a rezisztencia aránya néhány százalék. Humán szempontból azonban igen fontos antibiotikumról van szó (kórházi Gram-negatív fertőzések kezelésére használatos humán vonalon), a korábban említettek miatt használatát csökkentenünk kell. A tetraciklinek hatékonysága az E. coli ellen igen alacsony, a rezisztencia nagyon gyakori. A doxiciklin hatékonysága kissé jobb, de nem kielégítő. Potenciált szulfonamidok esetében a rezisztencia arány 25-40%, ezek fontos alternatívák lehetnek a fluorokinolonok alkalmazásával szemben. Ugyanez mondható el a florfenikolról, mely esetében a rezisztencia gyakorisága 10% alatt marad, és humángyógyászati fontossága elmarad a kinolonokétól. A fluorokinolon-rezisztencia aránya 5-10% , de a túlhasználat miatt folyamatosan nő, ezért fontos lenne ezeknek az igen értékes hatóanyagoknak a megőrzése a jövő számára. A Pasteurella multocida érzékenysége jóval kedvezőbb. Tetraciklinekre és makrolidokra gyakran rezisztens, ezek nem javasoltak elsődleges választásként a kórokozó által okozott kórképek megjelenése esetében. Igen hatékonyak azonban az amoxicillin, a florfenikol, a potenciált szulfonamidok, illetve a fluorokinolonok. Az Ornithobacterium rhinotracheale érzékenysége nagyon változó, általában kiszámíthatatlan. Nagyon gyakran fordul elő rezisztencia fluorokinolonokra és potenciált szulfonamidokra. Gyakran hatékonyak az amoxicillin, a tetraciklinek, a tilvalozin és a florfenikol. A tilozin és a tilmikozin hatékonysága mérsékelt a kórokozóval szemben. A Clostridium perfringens súlyos, elhalásos bélgyulladást okoz nagyfokú mortalitással. A leghatékonyabb hatóanyag, amely jelenleg forgalomban van a kórokozóval szemben, a szűk spektrumú penicillinek közé tartozó fenoximetil-penicillin. Kevésbé hatékonyak, de klinikailag gyakran aktívak az amoxicillin, a linkomicin és a tilozin. Ugyanezek a hatóanyagok javasoltak Erysipelothrix rhusiopathiae okozta vérfertőzés esetén is. A Staphylococcus aureus okozta ízületgyulladások igen gyakoriak. A kórokozó penicillináz enzimet termel, mellyel a penicillint, amoxicillint elbontja. Ha a kórokozó érzékeny is ezekre a hatóanyagokra, abban az esetben is számítani kell arra, hogy napokon belül rezisztenssé válik. Mindezek miatt javasolt hatóanyagok a linkomicin vagy a tetraciklinek.
Dr. Jerzsele Ákos, Ph.D., egyetemi docens, ÁTE Gyógyszertani és Méregtani Tanszék
Irodalomjegyzék
European Medicines Agency (EMA). Sales of veterinary antimicrobial agents in 26 EU/EEA countries in 2012. 2012.
ECDC/EFSA/EMA first joint report on the integrated analysis of the consumption of antimicrobial agents and occurrence of antimicrobial resistance in bacteria from humans and food-producing animals. Joint Interagency Antimicrobial Consumption and Resistance Analysis (JIACRA) Report. 2015
Giguere et al. (2013). Antimicrobial Therapy in Veterinary Medicine. 5th Edition. Wiley Blackwell
Jerzsele et al. (2009). The stability of amoxicillin trihydrate and potassium clavulanate combination in aqueous solutions. Acta Vet Hung. 57. 485–493.
Jones, K.H. et al. (2013). A 5-year retrospective report of Gallibacterium anatis and Pasteurella multocida isolates from chickens in Mississippi. Poultry Science. 92. 3166-3171.
Marin, C. et al. (2009). Biofilm development capacity of Salmonella strains isolated in poultry risk factors and their resistance against disinfectants. Poultry Science, 88. 424-431.
Marrett, L.E. et al. (2000). Efficacy of Neomycin Sulfate Water Medication on the Control of Mortality Associated with Colibacillosis in Growing Turkeys. Poultry Science. 79. 12-17.
