fbpx

Van-e egyáltalán ’tovább’ a sertéságazatban?

Írta: Kohout Zoltán - 2018 május 17.

Jelenlegi állapotában a magyar sertéstartás sem jó genetikai, sem más adottságokat nem tud versenyképes szinten kamatoztatni. Még ha meg is valósulna a régóta dédelgetett állatszám-növekedés, a drágán, nem hatékonyan előállított árut akkor sem tudnánk maradéktalanul jövedelmezően piacra juttatni. Az ágazat lejtmenete, úgy tűnik, egyelőre megállíthatatlan, s a kibontakozás és a versenyképesség útjában nem elsősorban a sokat emlegetett oroszpiaci embargó áll. Inkább – egyszerűen megfogalmazva – az eredményesebb munka: a termelésben dolgozók képzése és méltányosabb megfizetése, a hatékony termelés és piac-szegmentálás hiánya. Ahol ma Magyarországon a focival példálóznak, ott a mondatnak jó vége nem lehet, márpedig ez történt a legutóbbi sertéságazati konferencián: 30 éve a ma vezető európai sertésexportáló országok hazánkba jöttek tanulni – azóta Magyarország e téren leküzdötte magát a középmezőnybe.

Hol is tart és merre menne a sertéságazat?

E kérdéskört elemezte az Agrármarketing Centrum (AMC) március végi budapesti konferenciája, amely pontos és egyben lehangoló képét adta az ágazat helyzetének. Egyben arra törekedett, hogy válaszokat, legalábbis támpontokat adjon a jövőbeni kilábaláshoz. Ezt erősítette meg az AMC ügyvezető igazgatója is. Daróczi László felidézte: több éve folytatnak – többek közt média-megjelenések, bel- és külhoni konferenciák, bemutatók révén – kampányt a szakminisztériummal és a kamarával együtt annak érdekében, hogy elmozdulás történjen.

Az elmozdulás szükségességét a szaktárca államtitkárának előadása is kimutatta. Czerván György szerint bár a hazai mezőgazdaság az utóbbi években a kibocsátás, a foglalkoztatás, a beruházások és az export terén is impozáns növekedést produkált, a sertéságazatról legjobb esetben is annyi mondható el, hogy hanyatlása a jelek szerint megállt. Az állománynagyság (az anyakocákat is ideértve) két éve 2,8 milliós mélyponton van; a sertéshizlalás élősúly/kilogrammos önköltsége a spanyol, dán, német, holland és cseh konkurensekéhez mérten nálunk a legnagyobb; az élősertés-külkermérleg a 2009-es évhez hasonlóan mélyen negatív. Mindent összevéve: ez az ágazat ma a leginkább veszteséges a honi állattenyésztés egészét tekintve. Ellentmondásos pozitívum, hogy bár nőtt a vágások száma: a levágott 4,8 millió állatnak csak a felét adja a hazai termelés, a többi import. Csökkent az élősertés importja, igaz: a sertéshús-termékek kivitele szerényen (3,4%-kal) nőtt, közben viszont az import itt is gyorsabban (7,6%-kal) nőtt. A kormányzati eredmények – derült ki Czerván György előadásából – mindebből fakadóan egyelőre adminisztratív, proaktív és közvetett jellegűek: a sertésmarketing-program és az AKI-val közös ágazati információs rendszer mellett a szakma üdvözölte a bevezetett Kiváló Minőségű Sertéshús (KMS) védjegyrendszert (ehhez immár 104 termelő és csaknem 500 kereskedő csatlakozott), és idesorolhatók a fejlesztési, tenyésztési programok támogatásai.

Öncélúság helyett célravezetően

Ugyanakkor szükség van a fejlesztések átgondoltabb irányítására is – derült ki a szakmai előadók sorában elsőként megszólaló Kiss György szavaiból. A Magyar Fajtatiszta Sertést Tenyésztők Egyesületének (MFSE) elnöke szerint nem öncélúan, hanem a piaci igényeket szegmentáltan célzó szelekció és genetikai fejlesztés a célravezető. – Nincs minden célra egyformán alkalmas sertés – hangoztatta, rámutatva, hogy vágóhídi, feldolgozói, kereskedelmi és fogyasztói szempontból más és más típusú állati és hústermék termelhető gazdaságosan, nem is szólva a betegség-ellenállóság és az állattartási követelmények által diktált szempontokból. Kiss György szerint azonban nemcsak ettől, hanem attól is távol vagyunk egyelőre, hogy a genetikai potenciálból kihozzuk a lehetséges maximumot.

Integráció: a privátszféra már a jövő felé tart

Hogy mégis léteznek reális kitörési pontok, annak – ma már szerencsére országszerte méltán ismert – példáját adta a Bonafarm Zrt. ágazati igazgatója. Nagy Tibor bemutatta a legnagyobb hazai agrár- és élelmiszeripari integráció sertéstenyésztési és -hizlalási rendszerét. A ma csaknem félmilliós, de 2021-re összesen 900 ezer példánnyal számoló szisztémában a partnerek döntő szakmai, logisztikai és alapanyag-támogatást kapnak a Bonafarmtól, amely mindemellett, az együttműködés révén stabil likviditáshoz, biztos piachoz, pályázati-tervezési és pénzintézeti kapcsolathoz segítheti a termelőket. Mindez számokban azt is jelenti, hogy a két éve megkezdett integrációs partnerségben 2021re a partnerek 15000 kocával vesznek részt a malac- és 1500 kocával a tenyészsüldő-előállításban, illetve 50 ezer új férőhellyel az együttműködésben. Nagy Tibor ugyanakkor sajnálattal említette a részben állami és uniós támogatásokon nyugvó rendszerfejlesztést, amelynek lassú adminisztratív előrehaladása miatt a két éve elkészített tervekben szereplő beruházások máris 30%-kal drágultak…

Ez is egy „recept”: fejlesztés, minőség, egészség

Hogy a fejlődés a magánszféra munkájában, kezdeményezéseiben már jelen van, arra mutatott másik példát a Kométa 99 Zrt. gazdasági igazgatója. Prohászka Balázs az olasz családi és kaposvári-önkormányzati tulajdonú vállalat korszerű: a gyártás egész folyamatát egy gyárkomplexumban megvalósító termelési logisztikája mellett vázolta versenyképességük ismérveit is. Ezek közt első helyen szerepel a folyamatos – az utóbbi 5 évben 5 milliárd forintra rúgó – modernizációs fejlesztési nagyságrend, az egy alkalmazottra eső árbevétel és üzemi eredmény konkurensekét meghaladó nagysága. Prohászka Balázs emellett folyamatosan hangoztatta: bár a Kométa hetente 20 ezer sertést dolgoz fel, 500 ezer tálca terméket 300 tonna húskészítményt produkál, az egészséges termék iránti elkötelezettséget is fenntartja. E törekvéseknek – éppen a versenyképes, piacorientált működés érdekében – része az alapanyag-termelés során az antibiotikum-használat ésszerű csökkentése, az adalékanyag-mentes húskészítmény-gyártás.

Előznek a virslik és a diszkontok

Tanulságos és figyelmeztető mérési eredményekkel szolgált Csillag-Vella Rita is a sertéskonferencián. A GfK Hungária Piackutató Intézet ügyfélkapcsolati igazgatója a magyar fogyasztói szokásokat ismertetve elsőként bemutatta: bár a hazai vásárlóerő-index 2015 óta emelkedik, így is Európa szegényebbjei között vagyunk (például Szlovénia, Görög-, Cseh-, Lett-, Horvát-, Lengyelország mögött). Napi kisbevásárlásaink során pénzünk kevesebb mint 30%-át költjük friss árura; egyharmadában veszünk húskészítményt, és 15%-ában friss húst – akkor is elsősorban (53%-ban) baromfit, és csak 39%-ban sertést. Ugyanakkor a feldolgozott húsok piacán a sertéshús-készítmények vezetnek. Sajátos, hogy e szegmensen belül a szalámik, a virslik és a gépsonka tudták növelni a részesedésüket (ezek összesen csaknem a teljes sertéshúskészítmény-vásárlások harmadát adják).

Mint majd’ minden területen, a hagyományos (kis-)kereskedelmi szférában a feldolgozott sertéshús-termékek terén is a diszkontok előretörése figyelhető meg mind a kisboltok, mind a hiper- és szupermarketektől hódítva el fokozatosan a vásárlókat.

Záróakkord molto moderato

A konferencia záróakkordjaként megtartott kerekasztal-beszélgetésen szintén a sertéságazat jövőjének esélyeit keresték a szakemberek. A versenyképesség feltételei közt többen kiemelték, hogy alapanyag-gyártás és -értékesítés helyett több jövedelmet hoznának az ágazatba a feldolgozott áruk, a nagyobb hozzáadottérték-teremtés. Szintén többen s visszatérően hangsúlyozták a fogyasztók bizalmát, tájékoztatását szolgáló termékazonosítás fontosságát; a genetikai fejlesztés célzatos fokozását; a hazai sertéságazat termékeinek piacvédelmét; a jövedelmezőbb, hatékony termelés elérését. Nagy Tibor szerint például el kell érni az irányadó német tőzsdei árakat, amihez ő elsősorban a tudás- és menedzsmentfejlesztést nevezte nélkülözhetetlennek. Kiss György ugyanakkor hangsúlyozta: hiába a jó genetika, a technikai-technológiai fejlesztés, hiába növelnénk a mai 3 helyett 6-10 milliósra az állománynagyságot, ha – például a kivándorlás miatt – már nincs megfelelő szakmunkás- és szakember-utánpótlás. Volt, aki a magyar futball színvonalával vetette egybe a sertéságazat helyzetét, míg mások arra emlékeztettek: 30 éve az európai termelők hazánkba jártak tanulmányozni az eredményeket, ma viszont hazánk leküzdötte magát a középmezőny sereghajtói közé.

Kohout Zoltán