Az árpatermesztés kórtani hátteréről

A vírusbetegségek megjelenését a szaporítóanyag minősége mellett az átvivő szervezetek kártétele, illetve a terjedést segítő tényezők (mechanikai sérülések) megléte befolyásolja.

Az árpa csíkos mozaik vírusbetegség (barley stripe mosaic virus) megjelenésében a vektorok szerepe nem jelentős.

Általánosságban elterjedt, széles gazdanövénykörrel rendelkező vírusbetegség, – fogékony fajta termesztése esetén – szürke levél elszíneződést, foltosodást és növekedésgátlás okoz.

Kritikus esetekben akár 50-70%-os termésveszteséget is okozhat az árpa sárga törpülés vírusához (barley yellow dwarf virus) hasonlóan (1. kép).

Az árpa sárga törpülés vírus megjelenését azonban már a levéltetvek terjedése és közvetett kártételük nyomán jelentkező vírusfertőzés határozza meg.

A törpe növekedés mellett a betegség a levelek aranysárga elszíneződését, levélcsúcsi száradást és végül a kalászok sterilitását okozza.

1.kép: Az árpa sárga törpülés tüneteire jellemző növekedésben visszamaradt növények

Az árpaállományokon is károsító, széles gazdanövénykörrel rendelkező rozsnok mozaik vírus (brome mosaic virus) terjedése a rágó szájszervű bogarak kártétele nyomán jelentkezik világoszöld foltosodási, jellegzetes csíkoltsági és levélszáradási tünetekkel.

A vírusbetegségek megjelenését a terjedésük jellemzőihez igazítottan, az egészséges vetőmagtételek továbbszaporításával vagy a vírusvektor rovarok állománybéli gyérítésével minimalizálhatjuk.

E szempontok mellett lényeges a tarlóhántás gyors elvégzése, időben,- nem túl korán végzett vetés, valamint a terület, a táblaszélek és az árokpartok gyom-mentesítése.

2a. kép: Ígéretes termés

2b. kép: Egészségesen fejlődő levélzet

Magas hozamokat, a gazda szemét is gyönyörködtető (2. kép), kiváló minőségű termést csak magas szaporítási fokú (fémzárolt), egészséges, csávázott vetőmag használatával alapozhatunk meg.

Az integrált növényvédelem kötelező és célirányos eleme a vetőmagcsávázás, mely védelmet biztosít a maggal és a talajból fertőző kórokozók ellen.

Az árpa fedettüszög (Ustilago hordei) (3. kép), az árpa valódi porüszög (Ustilago nuda) (4. kép) és az árpa fekete porüszög (Ustilago nigra), illetve a szártőfuzáriózis (Fusarium sp.) ellen az állománypermetezés hatástalan.

Az üszögspóra a maggal együtt indul fejlődésnek, majd a gabonaszem csíráját fertőzi (csírafertőzők).

A porüszögök ettől eltérően a virágzó kalász bibéjén keresztül fertőznek (virágfertőzők).

Ezen fertőzéseket csak hatékony, szisztemikus csávázószerekkel tudjuk megelőzni.

A csávázás költséghatékony, és környezetterhelési szempontból kedvezőbb, mint az állománykezelés.

3. kép: Árpa fedett üszög tünetei az érés előtt

4a. és 4b. kép: Az állománytól jól elkülönülő, porüszöggel fertőzött kalászok érés idején

A kontakt hatóanyagok a mag felszínén átvihető és a talajból fertőző kórokozók ellen, míg a felszívódó hatóanyagok ezen túlmenően a maggal terjedő, a mag belsejét és a csíranövényt támadó betegségek ellen nyújtanak megfelelő védelmet (pl.: árpatorzsgomba Gaumannomyces graminis és szártörő gomba Pseudocercosporella herpotrichoides).

A kontakt és a felszívódó hatóanyagok kombinálásával érhető el kiváló mag és csíranövény védelem.

Azonban a csávázási technológia csupán egyik eleme a csávázószer hatásmechanizmusának megválasztása.

A hatékony csávázás elengedhetetlen pillérei még a teljes fedéshez szükséges csávázólé és a csávázószer pontos dózisának meghatározása.

Habár az eljárás nem célzottan lisztharmat ellen irányul, mégis számos csávázószernek van lisztharmat elleni mellékhatása, így csökkenteni tudjuk a kelés utáni fertőzést.

Az árpalisztharmat (Blumeria graminis f. sp. hordei) kártétele akkor jelentős, ha az első tünetek már ősszel jelentkeznek a leveleken fehér lisztes, nemezes bevonat formájában.

Ilyenkor célszerű kiemelt figyelmet fordítani a szár korai fertőzésének megelőzésre.

A tavasszal továbbterjedő fertőzés levélelhalást okoz, hátrányosan befolyásolva a bokrosodást és a gyökérfejlődést, ezáltal csökkentve az árpa abiotikus stresszhatásokkal szembeni ellenálló képességét.

A fertőzött tövek lassabban fejlődnek és a bokrosodáskor kialakuló mellékhajtások száma csökken.

Az alsó leveleken fejlődő fertőzés felfelé terjed. Jelentős kártétel akkor lép fel, ha a gomba megfelelő védelem hiányában megfertőzi a zászlós levelet és a kalászt.

A levelek sárgulnak, elszáradnak, mely gátolja a virágzat és a termés asszimilátumokkal történő ellátását.

A fertőzött szemek aprók, töppedtek lesznek, így csökken a kalászonkénti magszám és ezerszem tömeg is.

A fertőzés elharapódzása esetén, a száron és a leveleken a micéliumbevonat nemezszerűen megvastagszik, szürkésre, okkersárgára színeződik, felületén szabad szemmel is látható fekete pontok, kazmotéciumok (5. kép) (áttelelő ivaros termőtestek) jelennek meg.

5. kép: Árpalisztharmat levelén fejlődő micéliumbevonat és kazmotéciumtömeg

Jelentősen csökkenthető a fertőzés mértéke az agrotechnikai módszerek alkalmazásával: jó talaj-előkészítéssel, fertőzött növényi részek megsemmisítésével, kedvező tápanyagellátással (6. kép), optimális vetésidő és állománysűrűség megválasztásával, illetve a kevésbé fogékony fajták termesztésével.

6a. kép: Kedvező tápanyagellátás intenzívebb növekedést eredményez (balra: kedvező tápanyagutánpótlás; jobbra: kedvezőtlen tápanyagellátás)

6b. kép: Egyenlőtlen tápanyagellátás kelést követően

A fotoszintetizáló felület jelentős csökkentésével károsítanak az árpa helmintosporózisai, melyek közül elsősorban a fahéjbarna levélfoltosság (Drechslera tritici-repens) és a hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) befolyásolja döntően a termés mennyiségét és minőségét.

Az árpa helmintosporózis tünetei igen változatosak (1. táblázat), a levéltünetek mellett csíranövény pusztulást is okozhatnak, ezért a csávázás részben ezen betegségkör ellen is hatékony.

Betegség neve	Ivaros alak	Ivartalan alak	Tünetek	kép
Árpa pirenofórás levélcsíkoltsága	Pyrenophora graminea	Drechslera graminea (syn. Helminthosporium gramineum)	Levéllemezen több párhuzamos hosszanti irányú barna csíkok, levélcsúcsi felhasadás, levélszáradás, mely foltokban jelentkezik. Növekedésbeli elmaradás.	7. kép
Árpa hálózatos levélfoltossága	Pyrenophora teres	Drechslera teres (syn. Helminthosporium teres)	Akár a szikleveleken is kialakuló hálózatos nekrózisok levélen, majd levélpusztulás	8. kép
Sárga v. fahéjbarna levélfoltosság	Pyrenophora tritici-repens	Drechslera tritici-repens (syn. Helminthosporium tritici-repens)	Sárgás, világosbarna, ovális levélfoltosság, klorotikus udvarral, levélszáradás	9. kép
Barna levélfoltosság	Cochliobolus sativus	Bipolaris sorokiniana (syn. Helminthosporium sativum)	Sötétbarna levélfoltosság, csíra és szártőkorhadás, szemek feketecsírájúsága	10. kép

1. táblázat Árpa helmintosporózisainak összefoglalása

7. kép: Árpa pirenofórás levélcsíkoltság

8. kép: Árpa hálózatos levélfoltossága

9. kép: Sárga v. fahéjbarna levélfoltossság

9. kép: Sárga v. fahéjbarna levélfoltosság

10. kép: Barna levélfoltosság

A levélfoltosság tünetegyütteshez sorolható még a rinhospóriumos levélfoltosság (Rhynchosporium secalis), mely kórokozó fertőzése nyomán, a levéllemezeken sötét kékesszürke, közepükön kifakuló foltok jelennek meg.

A kórokozó gyors terjedése miatt a levéltünetek végső fázisa az ún. „forrázásos” tünet.

Jelentős a fertőzött növényi maradványok szerepe, mivel a gomba átvitele szaporításra szánt magvakkal és fertőzött növénymaradványokkal is lehetséges.

A levélfoltosságok kórokozói, beleértve a helmintosporózis és a rinhospórium kórokozóit primér fertőzési forrás lehet a vetőmag.

Számos esetben a talajon maradt fertőzött növényi maradványokon képződött szaporító képletekből indítják a fertőzést.

A levélfoltosságok kórokozói nekrotróf gombák, amelyek elsősorban az öregedő szöveteken okozhatnak jelentős kárt.

A levélemeletek megjelenésének sorrendjében, (alulról felfelé) terjednek.

A felső levélemeletet, amely a termésre a legnagyobb hatással van, csak az érési időszakban érik el. Levélszárító hatásuk kevésbé intenzív, mint a rozsdagombáké.

A rozsdagombák (árpa levélrozsda Puccinia hordei, sárgarozsda Puccinia striiformis, feketerozsda Puccinia graminis) tünetei (11. kép) a kórokozók számára kedvező, mérsékelten csapadékos és hűvös (15-22oC) években igen hirtelen jelentkeznek, és teljes zöldfelület-veszteséget okozhatnak.

A megtámadott növényrészeken az epidermisz felszakad és szabaddá válnak az apró sárgás, vörösbarna vagy sötétbarna színű rozsdatelepek.

A leggyakrabban jelentkező árpa levélrozsda melegigényes: az április végi május eleji szeles, csapadékos, fülledt, meleg időjárás kedvez az epidémia kialakulásához.

A talaj túlzott N-ellátása fokozza a növény fogékonyságát.

Járványos méretű fertőzések során a szaporítóképletek (uredospórák) a szél segítségével nagy távolságokra eljuthatnak.

Korai fertőzések kialakulásakor jelentős lehet az ezerszemtömeg- csökkenés és a szemzsugorodás.

11. kép: Árpán jelentkező rozsdafertőzés

A kórokozók által okozott tünetek mellett számba kell venni az abiotikus tényezők által létrehozott növényi stresszhatásokat, melyek rontják a növények ellenállóságát és segítik a kórokozók térnyerését az állományban.

Ide tartoznak a szélkár, jégverés, fagyási tünetek (12. kép).

Helytelen termesztéstechnológia és kedvezőtlen időjárás következtében megdőlhet vagy károsodhat az árpa.

Célszerű az abiotikus stresszekkel és megdőléssel szembeni ellenálló árpafajták termesztésére, a kiegyensúlyozott tápanyag-gazdálkodásra és a kórokozók elleni növénykondíciót támogató agrotechnikai műveletek alkalmazására figyelmes, a kiemelkedő termésátlag és egységes minőségi árpatermés érdekében.