A vírusbetegségek megjelenését a szaporítóanyag minősége mellett az átvivő szervezetek kártétele, illetve a terjedést segítő tényezők (mechanikai sérülések) megléte befolyásolja.
Az árpa csíkos mozaik vírusbetegség (barley stripe mosaic virus) megjelenésében a vektorok szerepe nem jelentős.
Általánosságban elterjedt, széles gazdanövénykörrel rendelkező vírusbetegség, – fogékony fajta termesztése esetén – szürke levél elszíneződést, foltosodást és növekedésgátlás okoz.
Kritikus esetekben akár 50-70%-os termésveszteséget is okozhat az árpa sárga törpülés vírusához (barley yellow dwarf virus) hasonlóan (1. kép).
Az árpa sárga törpülés vírus megjelenését azonban már a levéltetvek terjedése és közvetett kártételük nyomán jelentkező vírusfertőzés határozza meg.
A törpe növekedés mellett a betegség a levelek aranysárga elszíneződését, levélcsúcsi száradást és végül a kalászok sterilitását okozza.
1.kép: Az árpa sárga törpülés tüneteire jellemző növekedésben visszamaradt növények
Az árpaállományokon is károsító, széles gazdanövénykörrel rendelkező rozsnok mozaik vírus (brome mosaic virus) terjedése a rágó szájszervű bogarak kártétele nyomán jelentkezik világoszöld foltosodási, jellegzetes csíkoltsági és levélszáradási tünetekkel.
A vírusbetegségek megjelenését a terjedésük jellemzőihez igazítottan, az egészséges vetőmagtételek továbbszaporításával vagy a vírusvektor rovarok állománybéli gyérítésével minimalizálhatjuk.
E szempontok mellett lényeges a tarlóhántás gyors elvégzése, időben,- nem túl korán végzett vetés, valamint a terület, a táblaszélek és az árokpartok gyom-mentesítése.
2a. kép: Ígéretes termés
2b. kép: Egészségesen fejlődő levélzet
Magas hozamokat, a gazda szemét is gyönyörködtető (2. kép), kiváló minőségű termést csak magas szaporítási fokú (fémzárolt), egészséges, csávázott vetőmag használatával alapozhatunk meg.
Az integrált növényvédelem kötelező és célirányos eleme a vetőmagcsávázás, mely védelmet biztosít a maggal és a talajból fertőző kórokozók ellen.
Az árpa fedettüszög (Ustilago hordei) (3. kép), az árpa valódi porüszög (Ustilago nuda) (4. kép) és az árpa fekete porüszög (Ustilago nigra), illetve a szártőfuzáriózis (Fusarium sp.) ellen az állománypermetezés hatástalan.
Az üszögspóra a maggal együtt indul fejlődésnek, majd a gabonaszem csíráját fertőzi (csírafertőzők).
A porüszögök ettől eltérően a virágzó kalász bibéjén keresztül fertőznek (virágfertőzők).
Ezen fertőzéseket csak hatékony, szisztemikus csávázószerekkel tudjuk megelőzni.
A csávázás költséghatékony, és környezetterhelési szempontból kedvezőbb, mint az állománykezelés.
3. kép: Árpa fedett üszög tünetei az érés előtt
4a. és 4b. kép: Az állománytól jól elkülönülő, porüszöggel fertőzött kalászok érés idején
A kontakt hatóanyagok a mag felszínén átvihető és a talajból fertőző kórokozók ellen, míg a felszívódó hatóanyagok ezen túlmenően a maggal terjedő, a mag belsejét és a csíranövényt támadó betegségek ellen nyújtanak megfelelő védelmet (pl.: árpatorzsgomba Gaumannomyces graminis és szártörő gomba Pseudocercosporella herpotrichoides).
A kontakt és a felszívódó hatóanyagok kombinálásával érhető el kiváló mag és csíranövény védelem.
Azonban a csávázási technológia csupán egyik eleme a csávázószer hatásmechanizmusának megválasztása.
A hatékony csávázás elengedhetetlen pillérei még a teljes fedéshez szükséges csávázólé és a csávázószer pontos dózisának meghatározása.
Habár az eljárás nem célzottan lisztharmat ellen irányul, mégis számos csávázószernek van lisztharmat elleni mellékhatása, így csökkenteni tudjuk a kelés utáni fertőzést.
Az árpalisztharmat (Blumeria graminis f. sp. hordei) kártétele akkor jelentős, ha az első tünetek már ősszel jelentkeznek a leveleken fehér lisztes, nemezes bevonat formájában.
Ilyenkor célszerű kiemelt figyelmet fordítani a szár korai fertőzésének megelőzésre.
A tavasszal továbbterjedő fertőzés levélelhalást okoz, hátrányosan befolyásolva a bokrosodást és a gyökérfejlődést, ezáltal csökkentve az árpa abiotikus stresszhatásokkal szembeni ellenálló képességét.
A fertőzött tövek lassabban fejlődnek és a bokrosodáskor kialakuló mellékhajtások száma csökken.
Az alsó leveleken fejlődő fertőzés felfelé terjed. Jelentős kártétel akkor lép fel, ha a gomba megfelelő védelem hiányában megfertőzi a zászlós levelet és a kalászt.
A levelek sárgulnak, elszáradnak, mely gátolja a virágzat és a termés asszimilátumokkal történő ellátását.
A fertőzött szemek aprók, töppedtek lesznek, így csökken a kalászonkénti magszám és ezerszem tömeg is.
A fertőzés elharapódzása esetén, a száron és a leveleken a micéliumbevonat nemezszerűen megvastagszik, szürkésre, okkersárgára színeződik, felületén szabad szemmel is látható fekete pontok, kazmotéciumok (5. kép) (áttelelő ivaros termőtestek) jelennek meg.
5. kép: Árpalisztharmat levelén fejlődő micéliumbevonat és kazmotéciumtömeg
Jelentősen csökkenthető a fertőzés mértéke az agrotechnikai módszerek alkalmazásával: jó talaj-előkészítéssel, fertőzött növényi részek megsemmisítésével, kedvező tápanyagellátással (6. kép), optimális vetésidő és állománysűrűség megválasztásával, illetve a kevésbé fogékony fajták termesztésével.
6a. kép: Kedvező tápanyagellátás intenzívebb növekedést eredményez (balra: kedvező tápanyagutánpótlás; jobbra: kedvezőtlen tápanyagellátás)
6b. kép: Egyenlőtlen tápanyagellátás kelést követően
A fotoszintetizáló felület jelentős csökkentésével károsítanak az árpa helmintosporózisai, melyek közül elsősorban a fahéjbarna levélfoltosság (Drechslera tritici-repens) és a hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) befolyásolja döntően a termés mennyiségét és minőségét.
Az árpa helmintosporózis tünetei igen változatosak (1. táblázat), a levéltünetek mellett csíranövény pusztulást is okozhatnak, ezért a csávázás részben ezen betegségkör ellen is hatékony.
|
1. táblázat Árpa helmintosporózisainak összefoglalása
7. kép: Árpa pirenofórás levélcsíkoltság
8. kép: Árpa hálózatos levélfoltossága
9. kép: Sárga v. fahéjbarna levélfoltosság
10. kép: Barna levélfoltosság
A levélfoltosság tünetegyütteshez sorolható még a rinhospóriumos levélfoltosság (Rhynchosporium secalis), mely kórokozó fertőzése nyomán, a levéllemezeken sötét kékesszürke, közepükön kifakuló foltok jelennek meg.
A kórokozó gyors terjedése miatt a levéltünetek végső fázisa az ún. „forrázásos” tünet.
Jelentős a fertőzött növényi maradványok szerepe, mivel a gomba átvitele szaporításra szánt magvakkal és fertőzött növénymaradványokkal is lehetséges.
A levélfoltosságok kórokozói, beleértve a helmintosporózis és a rinhospórium kórokozóit primér fertőzési forrás lehet a vetőmag.
Számos esetben a talajon maradt fertőzött növényi maradványokon képződött szaporító képletekből indítják a fertőzést.
A levélfoltosságok kórokozói nekrotróf gombák, amelyek elsősorban az öregedő szöveteken okozhatnak jelentős kárt.
A levélemeletek megjelenésének sorrendjében, (alulról felfelé) terjednek.
A felső levélemeletet, amely a termésre a legnagyobb hatással van, csak az érési időszakban érik el. Levélszárító hatásuk kevésbé intenzív, mint a rozsdagombáké.
A rozsdagombák (árpa levélrozsda Puccinia hordei, sárgarozsda Puccinia striiformis, feketerozsda Puccinia graminis) tünetei (11. kép) a kórokozók számára kedvező, mérsékelten csapadékos és hűvös (15-22oC) években igen hirtelen jelentkeznek, és teljes zöldfelület-veszteséget okozhatnak.
A megtámadott növényrészeken az epidermisz felszakad és szabaddá válnak az apró sárgás, vörösbarna vagy sötétbarna színű rozsdatelepek.
A leggyakrabban jelentkező árpa levélrozsda melegigényes: az április végi május eleji szeles, csapadékos, fülledt, meleg időjárás kedvez az epidémia kialakulásához.
A talaj túlzott N-ellátása fokozza a növény fogékonyságát.
Járványos méretű fertőzések során a szaporítóképletek (uredospórák) a szél segítségével nagy távolságokra eljuthatnak.
Korai fertőzések kialakulásakor jelentős lehet az ezerszemtömeg- csökkenés és a szemzsugorodás.
11. kép: Árpán jelentkező rozsdafertőzés
A kórokozók által okozott tünetek mellett számba kell venni az abiotikus tényezők által létrehozott növényi stresszhatásokat, melyek rontják a növények ellenállóságát és segítik a kórokozók térnyerését az állományban.
Ide tartoznak a szélkár, jégverés, fagyási tünetek (12. kép).
Helytelen termesztéstechnológia és kedvezőtlen időjárás következtében megdőlhet vagy károsodhat az árpa.
Célszerű az abiotikus stresszekkel és megdőléssel szembeni ellenálló árpafajták termesztésére, a kiegyensúlyozott tápanyag-gazdálkodásra és a kórokozók elleni növénykondíciót támogató agrotechnikai műveletek alkalmazására figyelmes, a kiemelkedő termésátlag és egységes minőségi árpatermés érdekében.
12a. kép: Szélkár, túlzott nitrogén visszapótlásban részesített árpa táblán
12b. kép: Jégverést követően a szem-hiányosan fejlődő kalász
12c. kép: Jégkárt követően a kalászból kivert árpaszemek az állomány talaján
