Az őszi búza gombabetegségei elleni rezisztencia szárrozsda, lisztharmat és vörös rozsda esetén kiemelten sikeresen megoldható, míg a kalászfuzáriózis és a levélbetegségek okozta fertőzések nagyobb mértékben függnek az időjárástól és a termesztés technológiától, mint a fajták közti tolerancia különbségektől.
A toleránsabbnak mutatkozó fajták erősebb fertőzési nyomás mellett, illetve fertőzésre hajlamosító termesztési tényezők között mégis kisebb kockázattal termeszthetők.
1 kép. Egészséges, szépen bokrosodó őszi búza állomány
A Magyarországon nemesített búzafajtákat a nemesítő intézetek provokációs vizsgálatokkal, illetve az ország több pontján fajtakísérleti intézetekben tesztelik, ezért a magyar fajtákról és azok rezisztencia szintjéről megbízható információk állnak a gazdák rendelkezésére.
Kiemelkedő és a főbb betegségekkel (lisztharmat, rozsdabetegségek, levélfoltosságok, kalászfuzáriózis) szembeni, – azaz széleskörű – ellenállósággal rendelkeznek az Mv Kolo, Mv Csárdás, Mv Kolompos, GK Békés, GK Göncöl, GK Holló fajták.
A növénybetegségek, illetve járványok kialakulását a gazdanövény fogékonysága mellett a termőhelyi környezet kölcsönhatásai határozzák meg.
A környezeti faktorok (időjárás, elővetemény, talajművelés, vetésidő, tápanyag ellátás, stressz állapot, stb.) a növény és a kórokozó közti „versenyt” évjáratonként, különböző mértékben befolyásolják.
Azonban a kórokozók csak fogékony fenolfázisban tudják a gazdanövényüket megbetegíteni.
Járványok kialakulásához a kedvező ökológiai feltételek mellett a szaporító képletek tömege és a betegség terjedési sebessége is meghatározó lehet.
legtöbb légáramlattal nagyobb távolságra eljutó gombabetegség (pl. rozsdák, szeptória fajok) akkor is potenciális veszélyt jelent, ha az agrotechnikai prevenciót (vetésváltás, tarló feketén tartása) betartjuk.
Az őszi búzában előforduló vírusok, a búza törpülés vírus (wheat dwarf virus), búza csíkos mozaik vírus (wheat streak mosaic virus) jelentős gazdasági kárt okoznak, egyre gyakoribb és tájegységenkénti járványszerű fellépésükkel.
Az őszi búzát fertőző vírusok terjedése specifikus, az adott vírus átviteli módjától függően történhet maggal, pollennel mechanikai úton és rovarvektorokkal.
A búza törpülés vírus esetén a tünetek már ősszel jelentkezhetnek, de kártétele tavasszal, a bokrosodás kezdetén válik feltűnővé levélsárgulás, csokrosodás és törpeség formájában.
Az ősszel károsodott növények legyengülnek, a tél folyamán kifagynak.
A tavasszal történt fertőzés következtében terméscsökkenés és csökött növekedés következik be.
A betegség terjesztője a Psammotettix alienus kabócafaj.
A gabonavírusok ellen kizárólag megelőzéssel – az átviteli mód megakadályozásával – védekezhetünk, mivel hagyományos, növényvédő szeres védekezésre nincs engedélyezett hatékony készítmény.
A búzalisztharmat (Blumeria graminis f. sp. tritici) jelentősége az utóbbi egy-másfél évtizedben – a rezisztencianemesítésnek köszönhetően – visszaszorult.
Közismert tünete a zöld növényfelületeken kialakuló fehér, majd drapp színű penészbevonat, melynek tipikus „champion” szagát is érezhetjük.
A micéliumpamacsok ősszel, korai vetésű, hosszan, melegben őszelő állományokban jelentkezhetnek, azonban ritkán hatalmasodik el annyira a fertőzés, hogy őszi védekezésre sort kellene keríteni.
2a kép. Búzalisztharmat micéliumtelepei levélen
2b kép. Búzalisztharmat micéliumszövedékén képződő konídium tartók és konídium láncok tömege
A gombaölő szeres vetőmagcsávázás elsősorban nem ezen kórokozó ellen irányul, de számos hatóanyagnak van lisztharmat elleni mellékhatása, így csökkenteni tudják az őszi fertőzést.
Emellett tavasszal, a bokrosodó állományokban végzett levélfoltosságot célzó védekezések általában megoldást nyújtanak a búzalisztharmat kártétele ellen is.
Optimális esetben a kora tavaszi fertőzések után a betegség a felső két levélemeletet és a kalászt már nem fertőzi.
3a kép. Búzalisztharmat fejlődő kazmotéciumai száron
3b kép. Búzalisztharmat fejlett fekete kazmotéciumai a micéliumszövedékben
4 kép. Az őszi búza fajták sokszínűsége
A rozsda betegségek közül Magyarországon domináns a levélrozsda vagy szinonim nevén vörösrozsda (Puccinia recondita). Habár a nedves időjárást kedveli, mégis száraz években is fertőz.
Meglehetősen közismert tüneteit, az apró kerek rozsdavörös telepeit a leveleken találhatjuk.
A fertőzést követően intenzív levélszáradást okozhat, ezért a védekezést korai fertőzés (április vége, május) esetén az első tünetek észlelése után haladéktalanul végre kell hajtani.
5a kép. Vörösrozsda uredotelepei levélen
5b kép Erős rozsdafertőzés tünetei
A feketerozsda vagy szárrozsda (Puccinia graminis) elsősorban száron, levélhüvelyen jelenik meg, de megtalálhatjuk levélen és pelyván is.
A megtámadott növényrészeken az epidermisz felszakad és szabaddá válnak az apró, hosszúkás őzbarna rozsdatelepek.
Avatatlan szem számára könnyen összetéveszthető a levélrozsda téglavörös uredo telepeivel.
Gazdaváltós rozsdagomba lévén terjedését segíti a köztes gazda közeli jelenléte: mahónia, sóskaborbolya.
Melegigényes kórokozó lévén, ha április végén, május elején szeles, csapadékos, fülledt meleg időjárás alakul ki, az kedvez az epidémia kialakulásához.
Ritka fellépése esetén akár 100%-os termésveszteséget is okozhat.
A sárgarozsda (Puccinia striiformis) a csapadékosabb klímájú országok jelentősebb rozsdagombája, azonban hazánkban meglehetősen ritkán jelentkezik.
A rozsdagombák esetén a védekezés vezérfonala az ellenálló vagy toleráns fajták termesztésbe vonása, a fungicides állománypermetezés azonnali elvégzése a kezdeti tünetek megjelenésekor, illetve a N utánpótlás optimalizálása.
A levélfoltosság kórokozók dominancia viszonyukat tekintve, Magyarország legnagyobb részén a sárga levélfoltosság a leggyakoribb, de csapadékos években a szeptoria fajok konídiumai a légáramlatokkal nagy távolságokra is eljuthatnak és a „jó előveteményű” táblákon is képesek járványt okozni.
A foltbetegségek ellen rezisztens (teljese ellenállósággal rendelkező) fajta nincs, de az egyes fajták fogékonysága között lényeges különbség van.
A sárga levélfoltosság vagy fahéjbarna levélfoltosság (Drechslera tritici-repentis) kórokozóinak forrása a talajfelszínén maradt fertőzött tarlómaradványok, a környezetben lévő gyomfüvek, illetve a szomszédos kalászos gabonák.
Primer fertőzésnél a talajközeli leveleken néhány mm nagyságú világos barna foltok láthatók, szekunder fertőzés esetén pedig sárga udvarú ovális vagy orsó alakú sárgás-barna foltok jelennek meg.
A foltokon nedves időben konídiumtartók, rajtuk konídiumok képződnek.
A betegség végső stádiumában a levelek a levéllemez csúcsától beszáradnak.
Hazánkban a kórokozó vetőmaggal történő terjedése nem igazolt.
A korai primer (aszkospórás) fertőzések tünetei a búza előveteményű táblákon már március végén, április elején megjelennek. Ha nem kalászos volt az elővetemény, akkor az állomány ivartalan szaporító képletekkel (konídiomokkal) a tábla környezetéből fertőződik.
A másodlagos fertőzés tünetei mintegy 2 héttel később jelennek meg.
A monokultúrás területeken nagyobb a gomba károsítási potenciálja.
A nedves időjárás, a magas légnedvesség és a harmatképződés kedvez a fertőzéshez, – hőoptimuma 18-20°C.
A szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) és a levél- és pelyva barnulás (Septoria nodorum) kórokozóik általában együtt fertőznek, inkább csapadékos évjáratokban, mélyebb fekvésű területek korai érésű fajtáin.
A lencse alakú foltok, melyek a fertőzés előrehaladtával nagy számban termőtesteket (piknidiumokat) képeznek levélen, száron, illetve akár a pelyván is megtalálhatók.
S. nodorum a pelyvalevélről a magra is átterjedhet, illetve a fertőzött magokon csírapusztulást okozhat.
A fertőzés elsősorban a fertőzött tarlómaradványokról indul.
6a kép. Szeptória fertőzés tünetei levélen
6b kép. Szeptória fertőzés tünetei kalászon
Nyugat-Európában a septoria fajok a strobilurin típusú fungicidekkel szemben rezisztenssé váltak.
A strobilurinok fahéjbarna foltosság (DTR) elleni hatáscsökkenését is észlelték.
A fenti kórokozóknak az azol származékokkal szembeni rezisztencia kialakulásával rövidtávon még nem kell számolni.
A fuzáriumos betegségek a kalászos gabonafélék legveszélyesebb megbetegedése közé tartozik, amit több kórokozó okozhat. Ezek közül legjelentősebb a F. graminearum és F. culmorum, melyek szerepe a fertőzések kialakításában eltérő lehet.
A legnagyobb terméskiesést és főként termésminőség csökkenést – a csírafertőzéssel szemben – a kalászfuzáriózis okozza, melynek jelentősége az 1970-es évektől folyamatosan fokozódik hazánkban.
A tört szemeket, egészségtelen magvakat kombájnos betakarítást követően átrostálják, kitisztítják.
Ezzel a művelettel a méreten aluli, aszott szemeket, illetve a beteg magvak jelentős hányadát kiszelektálják a vetési, étkezési vagy takarmányozási céllal felhasználandó termésből.
7 kép. Gyenge és erős fuzárium fertőzés tünetei kalászon
Az zsugorodott, fehéres-rózsaszín szemek biztosan fertőzöttek, de a látszólag tünetmentesek termésfalában is jelen lehet a kórokozó.
A Fusarium gombák súlyos minőségromlást is okozhatnak, amely a sütőipari értékmérők csökkenéséből és gombamérgek képzéséből tevődik össze.
A megtisztított búzaszemek „belső” fuzárium fertőzöttsége tenyésztéses mikológiai vizsgálattal meghatározható.
A „belső” fuzárium fertőzöttség nem mutat egyenes arányosságot a termés fuzárium toxin tartalmával.
A 10-15%-nál magasabb belső fuzárium fertőzöttségű magtételek továbbszaporításra alkalmatlanok.
Amennyiben a fuzáriummal fertőzött beteg magvak elvetésre kerülnek, azok gyengébben csíráznak és növekedési erélyük jelentősen elmarad az egészséges szemekéhez képest.
A fuzárium a kalászhányást követően, a virágzási időszakban fertőz újra.
A fertőzés erőssége természetesen függ a virágzáskori időjárási tényezők alakulásától.
A csapadékos, meleg időjárás mellett fertőzésre hajlamosító tényezők közé sorolhatók: a gabona, illetve kukorica elővetemény, a gabona magasabb aránya a vetésforgóban, fogékony fajták termesztése.
Forgatás nélküli talajművelés, szakszerűtlen csávázás, túlzottan sűrű növényállomány kialakítása, N túladagolás, illetve a fungicides védekezés megkésése vagy elhagyása, valamint a megkésett betakarítás.
8 kép. A fuzáriummal fertőzött kalászok egyértelműen kitűnnek az állományból
A tábla megválasztásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a gabona-gabona utáni termesztése, különösen a kukorica utáni búzatermesztés fertőzés kockázatával jár.
A búza jó előveteményei, mint pl. a repce és a borsó, számos egyéb kedvező hatásuk mellett, mérséklik a fuzáriumos megbetegedést is.
Az időben elvégzett tarlóhántás és őszi mélyszántás csökkentik a kórokozók áttelelő képleteinek mennyiségét a felső talajrétegekben.
A kukoricaszár felaprítása és a nedvességmegőrző tarlóápolás segítenek a hatékonyabb védekezés megalapozásában.
Törekedni kell a kifogástalan minőségű, növényi maradványoktól mentes vetőágy készítésére.
Az egészséges vetőmag használata és annak felszívódó hatóanyagú gombaölő szeres csávázása fontos a betegség elleni küzdelemben.
Mivel a fuzáriumok gyengültségi kórokozók, ezért fertőzésük mértékét a búza igény szerinti tápanyagellátásával és az egyéb károsítói elleni védekezésekkel is csökkenthetjük, azonban a N túladagolás szintén hajlamosító tényező.
A búza raktározás alatti romlásának elkerülése érdekében, teljes érésre időzítsük az aratást és 13% nedvességtartalom alatt végezzük a tárolást.
9a kép. Közepesen-gyenge belső fuzárium fertőzés kombájn tiszta búzamagvakon
9b kép. Erős belső fuzárium fertőzés kombájn tiszta búzaszemeken
A fuzárium elleni kezelést az esetek többségében virágzáskor célszerű végrehajtani.
A túl korai vagy a megkésett védekezések hatása töredékére csökken.
Optimális, jól időzített vegyszeres védekezés esetén akár 1,0-0,5 t/ha-os terméstöbbletet realizálhatunk.
A kórokozók elleni védekezés egyik fő irányelve a megelőzés, azaz a kezdeti tünetek megjelenése előtt vagy éppen az észlelési szint esetén azonnal végzett kezelés nyújt kellő védelmet.
A magas minőségű és kielégítő mennyiségű búzatermés érdekében évjárattól függően 2, szélsőséges években 3 alkalommal volna célszerű fungicides védekezést végezni, melyekből a likviditási nehézségek és a hektikusan alakuló termésárak miatt csupán csak egy, – jó esetben preventív – védekezés realizálódik.
Egy állománypermetezés nem nyújt megfelelő védelmet a biztonságos termeléshez.
A kezelések a gazdanövény fenológiájához igazítottan kerülnek kiajánlásra.
A bokrosodás végén, a szárba induló őszi búzát a levélfoltosságot okozó kórokozók ellen célszerű védeni, annak érdekében, hogy fotoszintetizáló levélfelületet minél tovább megtartsuk, így segítve, hogy a kalászonkénti szemszám, illetve a termés ezerszem tömege kedvezően alakuljon.
A második kezelési időszak a virágzás eleje, mely kedvező eredményessége esetén a kalász fuzáriózist kerülhetjük el, védve a végterméket a toxinterheltségtől.
A „harmadik” védekezésre szélsőséges időjárási tényezők adhatnak okot, ha a rozsdabetegségek vagy a lisztharmat késői tünetei a leveleken, szárrészeken és a kalászon felerősödnek.
![az_agrarkamara_az_egesz_orszagra_kiterjeszti_a_tragyazasi_szaktanacsadasi_rendszert_00[1]](https://agraragazat.hu/wp-content/uploads/2019/08/az_agrarkamara_az_egesz_orszagra_kiterjeszti_a_tragyazasi_szaktanacsadasi_rendszert_001-375x249.jpg)
