Cikksorozatunk befejező részében a precíziós agronómia legfontosabb részével, a technológia megtérülésével foglalkozunk részletesen. A precíziós technológia döntésfolyamatában soktényezős adatsor felhasználását követően olyan megalapozott döntéseket tudunk hozni, melyekkel nagy bizonyossággal kiszűrhetőek, illetve beazonosíthatóak azok a táblarészek, amelyeket egységesen kell kezelni. De hogyan kezelhetőek ezek az adatsorok a jövedelmezőség oldaláról?
A lé határozza meg a tudatot
Gazdálkodásunk eredményességének visszaellenőrzésére a profitkalkulációkat használjuk. Ennek az egyszerű számításnak az eredményeként információt kaphatunk arról, hogy az adott évben elért termésünket értékesítve megérte-e a termesztés során alkalmazott technológia használata vagy sem. A kalkulációnk közben készített táblázat egyik oldalán az adott év közben fellépő kiadásainkat, a másik oldalán a bevételeinket szerepeltetve megkapjuk, hogy pénzügyi mérlegünk pozitív vagy negatív irányba billen. A profitkalkulációkat kisebb egységekre, a művelési zónákra is kiszámolhatjuk, és ezeket az eredményeket térképen is ábrázolhatjuk. A terméseredmények mérésével és a hozamadatok feldolgozásával nyert hozamtérképek már visszajelzést adnak a terület hasznosíthatóságáról. A termőképesség viszont nem minden esetben mutat összefüggést a talaj adottságaival, mivel a különböző gazdálkodói döntések, az időjárás befolyásoló hatása erősen módosíthatja a valós értékeket.
1. kép A területről a betakarításhoz közeli időben készült NDVI képek jó visszajelzést adnak a terméseredmények táblán belüli alakulásáról, a terepi megfigyelés viszont elkerülhetetlen
A rendelkezésre álló adatokat több évre visszamenőleg vizsgálva egyfajta tendencia szűrhető le, amely alapján döntéseket tudunk hozni. Ezek az adatok lehetnek akár hosszú-idősoros adatok vagy az adatsorok közül a legnépszerűbbnek mondható hozamtérkép is. Amennyiben előre szeretnénk tervezni, mindenképpen több év adatsorát kell felhasználni, lehetőleg a területen korábban elvetett ugyanazon kultúrából származóan. Két különböző kultúra termésadatainak összehasonlításánál viszont a megfelelő terméskategóriák súlyozásáról kell döntenünk, amelybe beleszámít mind az adott kultúra terméspotenciálja, mind az adott évjáratban elérhető termésmennyisége is – egyenértékű lehet-e egy 4 tonnás repcetermés egy 10-12 tonnás kukoricaterméssel? A hozamtérkép a gazdasági év értékelése során fontos szereppel bír, ugyanis itt már térképes formában is megjeleníthető, hogy a terményünk szárítását, tárolását, értékesítését követően az egyes táblarészekről mekkora bevételt tudtunk elérni. Az 1. ábrán egy olyan eset látható, ahol a maximális 4 tonnát is meghaladó termésmaximum mellett jelentős volt azon területek aránya, ahol 1 tonna alatti mennyiséggel lehetett a betakarítást elvégezni. A gyenge terméseredmények oka csak a hozamtérképet vizsgálva nem állapítható meg. Ennek meghatározásához a szezon során gyűjtött tapasztalat és a rendszeres terepi ellenőrzés nélkülözhetetlen. Az 1. képen látható szezon során a vizsgált területről készült NDVI értékek a táblán belüli terméseredmények alakulását előrejelzik, nem jelölik viszont az alacsonyabb terméseredmények okát.
1. ábra Repce termésének alakulása a hozamtérképen, a terméskategóriákat a terület termőképességen megfelelően kategorizálva
2. ábra A terület jövedelmezősége két kategóriában ábrázolva
A 2. ábra már egy repcetábla jövedelmezőségének alakulását mutatja, ahol 0 Ft alatti és 0 Ft feletti kategóriákat különítettünk el. A termesztés során azonosak voltak az agrotechnikai feltételek: a tábla minden pontján az inputanyag-felhasználást, talajművelést és gépi költséget egységesen kezeltünk, ennek mennyisége és mértéke azonos volt a terület minden pontján. Az egyes termőzónákra a hozamadatok alapján számolt jövedelmezőség alapján jól felismerhetőek azok a területrészek, ahol bevételi oldalon negatív eredményt értünk el. Annak ellenére, hogy a táblaátlagban vizsgálva pozitív mérlegű volt a termelés eredményessége, jól látszik, hogy a terület nagy részén nem célszerű a magas költséggel járó inputanyag-felhasználás, vagyis érdemes differenciált kijuttatásban gondolkodni. Ennek célja nemcsak a termőképesség kiegyenlítése lehet, ugyanis, ha olyan okra vezethető vissza az alacsony termés (pl. vad- kár), amit ilyen beavatkozásokkal jelentős mértékben nem tudunk befolyásolni, célunk az inputanyag-felhasználás alacsonyabb termésszinthez való igazítása kell, hogy legyen, ami alacsonyabb költséghányadot von maga után ezeken a részeken.
Elvitelre
A precíziós agronómiában elérhető adatok egy részét saját magunk állítjuk elő és mérjük, bizonyos részét pedig különböző forrásból kell beszereznünk. A mérések elvégzéséhez különböző eszközök szükségesek, amelyeket vagy saját magunk szerzünk be, vagy szaktanácsadóra bízzuk azok teljesítését. Az egyes anyagok differenciált kijuttatásának kivitelezésére alkalmas gépeknél a technológiának betudható többletköltség nem a teljes gép árát jelenti, hanem egy alapgépre szerelt, a kijuttatást megvalósító plusz berendezéseket. Az inputanyagok differenciálásnak két célja lehet: a terméskiegyenlítés vagy a termésmaximalizálás. Mindkét cél a megfelelő adatsorok ismeretében elérhető, megfelelően alkalmazva hasonló jövedelmezőség érhető el.
Diriczi Zsombor
FieldPASS Kft.