Biodízel, az üzemanyag

Az Európai Unió 2001-ben irányvonalat hirdetett az újrahasznosítható energiák területén. Ennek elengedhetetlen része volt a bio-üzemanyag, a biodízel és etanol felhasználás. 2003 májusában fogadták el azt a direktívát(2003/30/EC), ami szorgalmazza ezen üzemanyagok használatát. Ugyanezen év novemberében megalkották a bio-üzemanyagokra vonatkozó igen kedvező adózási direktívát is (2003/96/EC), hogy gyártásukat, előállításukat segítsék.

A növényi olajok felhasználása üzemanyagnak nem mai ötlet. Eredetileg Dr. Rudolf Diesel 1893. augusztus 10-én mutatta be Augsburgban mogyoró olajjal működtetett „diesel” járművét. A tervek szerint ez lett volna a jövő, legalább is Franciaország ezt szorgalmazta. Nem volt hosszú életű azonban a növényi olajok használata, mert az olajipar olcsó dízel üzemanyagokat kezdett gyártani és teljes mértékben átvette a piacot. A növényi olajok előállítása anyagilag sem bírta a versenyt az olcsó melléktermékkel, a dízel üzemanyaggal. A 70-es években kitört olajipari válság azonban rávilágított, hogy a fosszilis üzemanyagok nem örök életűek, hiszen a készletek végesek. Azóta több ötlet, szabadalom is próbálta az alternatív forrást megkeresni. Az elsők között volt 1977-ben a brazil Expedito Parente,aki letette a mai modern ipari biodízel gyártás alapjait. A ma használatos átészterezéses technológiát azonban 1979-ben Dél-Afrikában dolgozták ki, melyre alapozva az első biodízel próba üzemet 1987 novemberében Ausztriában hozták létre. 1989 áprilisában kezdődött meg a valós gyártás az osztrák Gaskoks 30.000 tonnás repce felöntésű gyárában. A 90-es években ebből kiindulva több országban is megkezdődött a gyártás, többek között Németországban, Csehországban,Svédországban. 1998-ban már 21 országban volt gyártó kapacitás a világban. Magyarország kicsit megkésve, 2006-ban csatlakozott a repce alapú biodízel gyártók közé.

Napjainkban az erősödő olajárak,csökkenő nyersolaj készletek és az egyre növekvő figyelem a környezetszennyezés ellen új lehetőséget adtak az olaj és zsírok üzemanyagként történőfelhasználására. Biodízel több alapanyagból is előállítható. Tulajdonképpen bármely formájú növényi és állati eredetű zsiradékok is alapanyagok lehetnek. A legolcsóbb alapanyag ezek közül az elhasznált növényi olajok és zsírok,melyeket így újra lehet hasznosítani, de az amerikai kontinensen a csatornarendszerből is gyűjtenek zsiradékokat, melyek összköltsége még kevesebb. Az újrahasznosítható felhasználással kapcsolatban nincsenek pontos globális adatok, de egy kanadai forrás szerint csak British Columbia államban évente 47 millió tonna zsiradék gyűlik össze éttermekben. Ezek hasznosításának nagy része még kiaknázatlan a világban.

A legelfogadottabb gyártásfolyamatának eredményeként a sajtolt olajnövényekből kerül a gépjárművek tankjába a biodízel. Első számú alapanyag a repceolaj, de használnak még napraforgó, szója, és pálma olajat is a világ különböző területein. A mellékelt táblázat megmutatja, hogy a különböző növények átlagosan mennyi olajat termelnek hektáronként.

A biodízel felhasználása az elmúlt évtizedben megtöbbszöröződött. Európa élen jár a fogyasztásban, melyet a központilag kitűzött irányszámok is segítenek. Az EU megújuló energiadirektívája alapján 2010-re 5,75%-os, míg 2020-ra 10%-os biodízel bekeverési szintet kell minden tagállamnak elérnie. Ez ma Németországban 7,5%, Nagy Britanniában 5%. Az EU-ban 2009-ben a gyártási kapacitás 21,904 millió tonnavolt, míg a gyártás mindössze 9,046 millió tonna. Ez 16,6%-os gyártási növekmény 2008-hoz képest. Magyarország a 14. a 27 tagú Európai Unió sorrendjében 13.3000 tonnás termeléssel. Az EU legnagyobb termelője és felhasználója 2,539 millió tonnával Németország. Egymaga nagyobb felhasználó, mint az Egyesült Államok. Az európai sorrend Franciaországgal (1.959.000), Spanyolországgal (859.000),Olaszországgal (737.000) és Belgiummal (416.000) folytatódik. Az újonnan csatlakozó országok közül Lengyelország áll az élen, az EU-ban az összesített hatodik helyen 332.000 tonnás gyártásával. Az egyetlen termelés nélküli ország az EU-ban Luxemburg, hiszen még Málta szigetén is 1.000 tonnát állítottak elő 2009-ben. Amennyiben az európai kapacitásokat vizsgáljuk meg, úgy a sorrend már mást mutat. A legnagyobb kapacitással ugyan Németország rendelkezik 2010-ben, még hozza 4,933 millió tonnával, de a második már nem Franciaország, hanem Spanyolország 4,1 millió tonnával. Franciaország a 2,505 milliós kapacitásával a harmadik helyre szorult Olaszország (2,375 millió tonna), Hollandia (1,036)és Lengyelország (0,71) előtt. Magyarország 158.000 tonnás gyártási teljesítőképességgel rendelkezik, ami a 17. helyet jelenti az összesített rangsorban. Hozzátartozik,hogy 2009-ben és 2008-ban is még 186.000 tonnás volt hazánk üzemeinek kapacitása, de a válság hatására történt gyárbezárás kiesést okozott.

Világviszonylatban a biodízel gyártása és fogyasztása 2008-ban torpant meg először. Ez több faktor alapján is előrevetíthető volt. A kínálat többszöröse volt a keresletnek, így a válság nem kímélte a biodízel gyártókat sem. A mellékelt grafikon jól ábrázolja a kialakult kínálati viszonyokat és a feles kapacitásokat. A gyártó cégek sorra ruháztak be nagyobb és nagyobb kapacitású üzemekbe, ami eredményeként a válság üzembezárásokat és átrendeződést hozott magával.

A következő grafikonon az Egyesült Államok biodízel felhasználása látható. Itt jól érzékelhető a túltermelés okozta válság után a megtorpanás.

Merre tovább a válság után? Az úgynevezett első generációs, élelmiszer alapú (repce, szója, napraforgó) biodízelgyárak mellett a másodgenerációs üzemek is tért fognak nyerni. Ezek elsősorban Európán és az USA-n kívül kezdik meg hódításukat. Egyik ilyen növény a jatropha, ami trópusi, szubtrópusi körülmények között szinte bármilyen talajon megterem,azaz nem veszi el a szántóföldektől az emberi fogyasztásra szánt területeket.Kína 2007-ben kijelölt egy másodgenerációs biodízel alapanyag termelésére tervezett terepet, melynek nagysága megegyezik Angliával. Ezen a területen jatrophát szándékozik termelni. India 60 millió hektáros területet nézett ki jatropha termelésre. Szingapúrban található a legnagyobb kapacitással rendelkező másodgenerációs üzem, mely több mint 800 millió liter éves gyártására képes. (Összehasonlítva a Skóciában található legnagyobb európai első generációs gyárral, ami 500 millió liter feletti kapacitással rendelkezik.)Előrejelzések szerint Ázsia 2020-ra 20%-os világpiaci részesedéssel rendelkezik majd a biodízel piacon. Dél-Amerikában, Ausztráliában és Afrikában is nagy termelés várható, így az EU vezető szerepe lassan csökkenni fog. Mindemellett Európában is gondolkodnak második generációs termelésen. Felvetődött az algák olajtartamának biodízellé alakításának ötlete is. A biodízel gyártás előtt 2020-ig nagy jövő áll és egyúttal nagy átrendeződés is. A fosszilis dízel üzemanyagok a csökkenő készletek miatt végesek. Évmilliókba telik, míg a kőolaj kialakul a természetben.

A biodízel alapanyagának termelése ezzel szemben hónapok kérdése, így a gyorsabb előállítású üzemanyag folyamatosan szorítja majd ki elődjét. Ennek az üzleti modellnek az egyetlen kérdőjele csak az idő lesz, mikor jut el a tudomány egy olcsóbb és környezetbarátabb megoldásig.