Charolais gulya a Szigetközben – keretek között

Fiatal agrármérnök házaspárral beszélgettem az állattenyésztéshez fűződő terveikről és a környékbelieket, sőt a szakmabelieket is elgondolkodtató ötletük megvalósításáról.

Egy saját gulya volt a terve Farkas Laurának és férjének, ha nagyon leszűkítenénk az elképzeléseiket.

Ehhez gondosan megválasztották a helyszínt, a technológiát, a forrást és persze a marhákat is.

A történet még nagyon friss, az ötlettől a kivitelezésig eltelt rövid időről, a tapasztalatokról és persze már a további tervekről kérdeztem a fiatalokat.

Saját gulyáról még nem beszélhetünk, de úgy látom az elszántságból és a munkából, hogy nem sokáig fog az sem váratni magára. A bérlegeltetés csak átmenetnek tekinthető a családi gazdálkodásukban?

A terveink megvalósításához forrásra van szükségünk, mert egy húsmarha tehenészet indításának tenyésztési és technológiai szempontból is költséges feltételei vannak, így nem termelő beruházás pályázatból finanszíroztuk a legelő technikai felszereltségét.

Gyakorlatilag a legeltetés alapjául szolgáló szigetközi „alapanyag” adott volt, ettől jobb legelőket álmodni sem lehetne, ezért gondoltuk úgy, hogy a lehetséges pályázati forrásokat kihasználva először felépítjük a tökéletes legelőkre a csúcstechnológiát, amihez természetesen majd megkeressük a legjobb állományt.

Nem titkolt szándékunk, hogy erre a sikerre és tapasztalatokra építjük a saját gulyánk jövőjét is, hiszen bérlegeltetést vállalva, a befolyt bevételből tervezzük majd saját állományunk megalapozását is.

Ha jól tudom, eleinte sokan kételkedtek a kivitelezhetőségben, május óta pedig már Bujdosó Márton Charolais tenyészállományából 150 szűzüsző itt legel Önöknél. Hogyan sikerült ezt egy év alatt kivitelezni?

A talajadottság és a mikroklíma elvileg garantálta a jó legeltetési körülményeket, annak ellenére, hogy az állattartás megszűnésével az Erdőgazdaság és a Nemzeti Park területének korábban legeltetésre alkalmas részei nem voltak kihasználtak.

A teljes botanikai monitoringtól az állatorvosi ellenőrzésekig lépésről lépésre mindennek utánajártunk.

Mutassuk be Olvasóknak, mitől más ez a kerítésrendszer, mi vonzza majd vissza a marhatenyésztőket évről-évre.

Egy 100W-os napelem tölti a 100Ah-s akkumulátorunkat, ami nemcsak a kerítés, hanem a gulyások mindennapjaihoz szükséges áramforrást is biztosítja.

A fix kerítésünkben 5 m-enként állnak a 16 cm átmérőjű kérgezett akácoszlopok, amiket szintén a CONT-ECO szakember gárdája speciális hidraulikus cölöpverő géppel helyezett a földbe úgy, hogy azt még egy autóval sem lehetne kimozdítani.

Az összesen 70 hektárnyi legelő körül 4 km fix kerítés van, a legelőszakaszok már LACME műanyag karókkal, Tressofil villanypásztor zsinóros mobil kerítésekkel lettek megoldva.

Az oszlopokra csavarozott, a legmagasabb műszaki elvárásokat is kielégítő LACME Isoline szigetelő időtálló és stabil.

A saját szememmel láttam, mikor egy tőlünk megrémült süldő ijedtében nekiszaladt a kerítésnek, ami nem szakadt ki az oszlopokból, mivel 1.300 kg a szakítószilárdsága, csak rugalmasan megnyúlt a vezetéke, így gyakorlatilag visszalökte a vaddisznót, aki ezután újra próbálkozva sértetlenül kibújt a két TORNADO acél vezeték között.

Másrészt a rögzítés és a szigetelés gyakorlatilag ellophatatlan, a speciális csavarozásnak köszönhetően, ami sajnos fontos tényező ebben a szakmában (is).

Voltak kétkedők és vannak még akadályok. Mi jelentette a legnagyobb kihívást a bérlegeltetés megvalósításában?

Hát tanulságként valóban sorolni lehet ezeket.

A fix karámos legeltetés a vadásztársaságok kereszttüzébe eshet, mivel szerintük a villanypásztor megakadályozza a vadak természetes vonulását a saját közegükben.

Az általam alkalmazott 30-60-90-120 cm magasságban elhelyezett TORNADO vezetékes kerítés azonban nem vadvédelmi célú, ez alatt, között, illetve átugorva efölött a vadak gond nélkül közlekednek.

A mai napig is látunk őzet legelni a marhák mellett, sőt a kilegeltetett terület a vaddisznók kedvenc csemegéző helyének számít.

A már működő legeltetés talán legnagyobb ellensége a marhatolvaj lenne.

Erre viszont a telepítéssel megbízott CONT-ECO Kft. műszaki munkatársával alaposan felkészültünk, a technika már csodákra is képes.

Egyrészt a kerítésben lévő feszültség megváltozásáról sms-t kapok, ami jelentheti a kerítés elvágását, de akár egy fa rádőlését is, a lényeg az, hogy azonnal tudom értesíteni a felelős őrzést ellátó gulyást, hogy a marhák veszélybe kerülhetnek.

Ezt a rendszert kisegíti a GPS-es bendőmágneshez hasonló jeladó alkalmazása, ami minden egyednél méri a bendő pH-t, hőmérsékletet, és nem utolsó sorban az állat tartózkodási helyét jelzi.

Az általunk legeltetett állatokból szőrmintát is veszünk, tehát eltűnés esetén akár egy adag befstaekből is kimutatható DNS vizsgálattal, hogy a mi gulyánkból származik-e.

Tehát megtettük a megelőző intézkedéseket, talán ennek is köszönhető, hogy nálunk még nem jártak sikerrel a betolakodók.

Mindenre fel lehet készülni? Költségekre, időjárásra és a nem kívánatos látogatókra egyaránt?

A kiszámítható tényezőkre mindenképpen. Az időjárásra nincs ráhatásunk, de a legeltetési idény hosszát, tehát a bevételeinket természetesen befolyásolja a tél beköszöntének ideje.

Amennyiben szerencsénk van, a kukoricatarlókkal egész november végéig tudunk legeltetni, így akár 7,5 hónapra is természetes körülményeket biztosítva a gulyának.

A tervekről nem is kell kérdeznem, tudom, hogy jövőre már 2-300 marhát fogad, 10 év múlva pedig már a saját tenyészállománya legelhet a luxuskörülmények között. Sok sikert kívánok hozzá!

Sándor Ildikó