Csak akkor égessünk, ha muszáj!

Borítókép
Csak akkor égessünk, ha muszáj!

A támogatások egészének lehívásához nélkülözhetetlen a kölcsönös megfeleltetés szabályrendszerének betartása a gazdálkodás során. A KM egyik eleme a „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot”, amelyben ügyelni kell a tarlóégetésre.

A HMKÁ egyik aktuális előírása a következő: „Tarló, nád, növényi maradvány, valamint gyepek égetése tilos, kivéve, ha erre növény-egészségügyi okokból van szükség”. A levegő védelméről szóló kormányrendelet egyértelműen tiltja a tarlóégetést, olvasható a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara oldalán. Eszerint a lábonálló növényzet, tarló, illetve növénytermesztéssel összefüggésben keletkezett hulladék égetése tilos, kivéve, ha jogszabály másként nem rendelkezik.

Egyetlen kivétel lehet, ha a szántón olyan mértékű fertőzés jelenik meg, amely csak és kizárólag a tarló felperzselésével szüntethető meg. Ekkor a növényvédelmi hatóság – megyei kormányhivatal – elvileg megengedheti a tarlóégetést. A gyakorlatban ilyen engedélyt ritkán adnak ki. Engedély esetén a tarló égetésének szabályait az „Országos Tűzvédelmi Szabályzat” tartalmazza az alábbiak szerint.

Csak akkor égessünk, ha muszáj! A tarlóégetéssel ugyanis károsodnak a talajban lévő hasznos bioszervezetek, a talaj lecsökkent szervesanyag-készletét tovább pazaroljuk – rontva ezzel szerkezetességét, aszálytűrését, vízmegtartó képességét stb. – és vadaknak is ártunk ezzel. A tarlóégetés nem csak a talajba juttatható, a talajban lévő szervesanyag felelőtlen pazarlását jelenti, de levegőszennyezést is okoz.

Az engedély nélküli tarlóégetés nemcsak a támogatást csökkentheti az előírás be nem tartása miatt, de akár félmillió forintos pénzbírsággal is számolhat az, aki tarlót éget.


 

Tartalom közti banner a cikk végére
no