Csalókának bizonyult a hazai élelmiszeripar 2011-es sikere

Az ismert agrárszakértő és vállalkozó az Élelmiszer szaklap június elején megtartott mátrafüredi szakmai konferenciáján rámutatott, évek óta hanyatlik a magyar élelmiszer-ágazat, általánossá vált a csőd és a felszámolási eljárás. Az utóbbi hét évben 700 milliárd forint piacvesztés (27%) érte a vállalkozásokat, 21%-kal csökkent a termelés, 25%-kal kevesebben dolgoznak az ágazatban.

Súlyos versenyképességi deficit jellemzi a baromfi-, hús-, konzerv- és a tejágazat munkáját, ahol már az alapanyag-termelés sem versenyképes.

Raskó György szerint napi példák mutatják, hogy baj van az ágazatban, csőd és felszámolás mindenütt: Hajdú-Bét, Bábolna, Herz, Pápai Hús, Gyulai Hús, Debrecen-Hús, Zalahús, Kapuvári Hús, Zala-Baromfi, Cerbona, Alföldi Gabona.

A gondokat sikertelen pénzügyi reorganizációkkal kívánja a kormány orvosolni.

Pápa immáron harmadszor került a felszámolás szélére öt év alatt, a Gyulai Hús helyére lépett kisvállalkozás hetente egy napot dolgozik, illetve a Zala-Baromfi vadonatúj üzemét egy éve avatták, de máris bezárták.

Kedvezőtlen az is, hogy a tejtermékek és zöldségfék kivételével az ezredforduló óta 34%-kal csökkent a lakosság élelmiszer fogyasztása, és az értékesítés trendje ma is lefelé mutató.

Ebből következően a magyar élelmiszer-vállalkozások előtt itthon nincs érdemi növekedési lehetőség, ki kell menniük a külpiacokra.

2011-ben kissé emelkedett a termelés, ezt sokan az élénkülés jeleként értékelték, ehhez képest tavaly folytatódott a visszaesés.

Növekedés talán 2015 körül várható, de kérdés, kik, a hazai termelők vagy külföldi beszállítók élvezik a trendforduló eredményeit.

A kormány sikertelenül próbál gátat vetni az import élelmiszernek, jelenleg alig 65% a hazai élelmiszerek súlya az eladásokban, ezen belül egyes ágazatokban elképesztően alacsony, például a tejé és a sertéshúsé 40%.

Zsugorodott a foglalkoztatottak száma is, 2011-ben 125 ezer, jelenleg kevesebben, mint 94 ezer alkalmazott keresi a kenyerét az iparágban.

Az élelmiszer-feldolgozó vállalkozások száma 12 ezer, csakhogy a négy fő alatti szegmens a domináns (csaknem 10 ezer), amelynek értékteremtő súlya mindössze 1,8%.

Az érdemi beszállítók, az exportra is termelők köre folyamatosan csökken, számuk nem éri el a 60-at, azonban piaci súlyuk mégis meghaladja az 50%-ot.

Pozíciójukat rontja, hogy többen veszteségesen termelnek.

Raskó György szerint a minisztérium szerelmes a kézműves élelmiszer feldolgozásba, de ennek a gazdasági jelentősége gyakorlatilag nulla. Mégis ide kívánják csoportosítani a fejlesztési forrásokat.

„Örülünk a vásároknak, a szép piacoknak, kellemes szórakozás, de semmiképpen nem megoldás.

Rengeteg pénzt lehet így elkölteni. Ellenben nehéz válaszokat találni, például mi az értelme a mikro vágóhidak támogatásának, amikor minősített vágóhídjaink üresek, illetve magas a feketegazdaság aránya.”

Az előadó nehezményezte, hogy az élelmiszereket extra terhekkel terhelték meg, többek között a népegészségügyi adó 40 milliárd forintot vont ki a cégek kasszáiból.

Sem a só, sem a cukorfogyasztás érdemben nem változott, sőt, az egészségi mutatók sem javultak, emiatt az adó megszüntetését javasolta, vagy jelentős csökkentését.

A vállalkozások teherként élik meg a kötelező minimálbér kitermelését, a kamarai tagdíjat, a környezetvédelmi termékdíjat és a felügyeleti díjat is.

Az újabb fizetési kötelezettségek elviselhetetlenek, hiszen az élelmiszer-ipar átlagos jövedelmezősége 1%, ám csalóka a kép, az egyik ismert társaság egymaga éri el ennek a 30%-át.

Figyelmünket fordítsuk Lengyelországra – hangoztatta Raskó György.

A top tíz élelmiszercsoportban 9 sikeres, egyedül a sertéstartásuk csökkent az uniós csatlakozásuk óta.

Évente 3-4%-kal emelkedik az agrártermelés.

Ezzel szemben hazánkban mind a tíz élelmiszercsoportban visszaesett a termelés.

Ott a tőke hihetetlen mennyiségben érkezik az ágazatba, nálunk kivonul, illetve elkerüli az országot.

A lengyelek sikere mögé nézve kiderül, növekszik a belső fogyasztásuk, a fejlesztésekhez jelentős uniós támogatást használnak fel, élnek a többkulcsos kedvezményes áfa lehetőségével a fogyasztás valamint a fejlesztés élénkítése érdekében.

A kiszámítható gazdasági környezetük olcsóbbá tette a banki finanszírozást stb.

Egyedül a sertéstenyésztésük sikertelen, a náluk is elaprózott kisgazdaságok elvéreznek a versenyben.

Összességében mégis hatalmas a lengyelek fejlődése, élelmiszereikkel a magyar vásárló egyre többször találkozik a bevásárlóközpontok és áruházaink polcain.