Darumadár fenn az égen – Agrárágazat

…és nemsokára nagy rajokban a Hortobágy és Fehértó területén. Hiszen vége van a nyárnak, így a madarak évezredek alatt kialakult belső jelzőrendszere elkezdte adni a figyelmeztető jeleket: jön a hideg, fogy az élelem. El kell innen repülni.

A Föld és a Homo sapiens

Engem baromfitenyésztőként ez az időszak a kettősség érzéseivel lep meg minden évben: gyönyörködöm a természet fantasztikus erejében – a költözőmadarak ősi energiáiban és tudásában, valamint az itt maradó, áttelelő fajok kitartó szívósságában. Ezzel együtt pedig feszülten figyelem a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) jelentéseit a madárinfluenza-helyzetről Európában.

Az ember a természet része. Az általunk kialakított világnak is illeszkednie kell a természetbe, bár belátható módon ez egyre nagyobb kihívásokat jelent. A Föld bolygót a Homo sapiens faj az elmúlt évszázadban félelmetes mértékű szaporodással lepte meg. Az életterek, lakóövezetek kialakítása, az alapvető jólét a nyugati társadalmakban, a vásárlóerő növekedése mind-mind az ember és a természet egyre jelentősebb csatáihoz vezet. Fajok kipusztulásáról, esőerdők kiirtásáról már évtizedek óta hallunk és beszélünk. Keressük az egyensúlyt a természetben, az együttélés szabályainak folyamatos újragondolásával.

Közben azonban a természet is végzi a munkáját, például a fertőző megbetegedések eszközével. A biológiai egyensúly alapvetően beáll, ha a rendszert hagyjuk magától rendeződni – persze áldozatok árán.

Maga a madárinfluenza

A baromfitenyésztés legjelentősebb XX. századi veszélye a madárinfluenza-vírusfertőzés. Ebben a témában talán ki lehet mondani, hogy Föld-anya kezében vagyunk. A vírus nagyon változékony és sokféle megbetegítési erővel bír. Van, ami alacsony; van, ami magas patogenitású – tehát valóban csak kicsit, vagy nagyon betegszik meg tőle a madár. A vadon élő madarak, ha elkapták, hordozzák magukban a vírust kisebb-nagyobb távolságokra, és adják át a társ populációknak egy-egy találkozás (pl. közös pihenőhelyen tartózkodás) alkalmával. Amikor az őszi madárvonulás veszélyeiről beszélünk, a baromfitartóknak ezt az alapvető biológiai folyamatot kell a szemük előtt tartaniuk: vadmadarak jönnek nagy távolságokból, és hozzák magukkal mindazt a kórokozó-hadsereget, amit útközben begyűjtöttek.

Lehet-e ez ellen védekezni?

Hát persze! Tiltsuk meg a vadmadaraknak, hogy berepüljenek az ország légterébe… Nyilvánvalóan csak viccelek. Már csak azért is, mert a vadmadarak vonulásának jogát nemzetközi egyezmények védik 1918 óta. Az USA-ban egy nagyszabású építési beruházás hiúsult meg azért, mert vonuló madarak pihenő helyét tervezték ezzel kiiktatni.

Mit tehetünk mi, baromfi tartók?

A saját állományaink védelme alapvető érdekünk, hiszen a vállalkozásunk élete, jövedelmezősége, jövője lehet veszélyben. Tehát mindent el kell követnünk, ami a józan ész és a szakma szabályai szerint elkövethető. Nagyon egyszerű, könnyen kivitelezhető folyamatokról, eszközökről van szó, ha járványvédelemről beszélünk.

Vadmadarakkal való érintkezés kizárása

A legalapvetőbb feladat ebben az időszakban. A 3/2017es Országos Főállatorvosi határozat szerint, ennek a pontnak a szakmai szervezetek által is elfogadott módja a zárt, illetve fedett helyen való etetés és itatás.

Könnyen belátható, hogy ez mekkora fontossággal bír: ne engedjük, hogy vadmadarak a mi haszonállataink közé beszállva egyenek, igyanak, ürítsenek, hiszen ezzel hozhatják be a vírust az állományunkba.

Gyakori ellenvetés a tartók részéről, hogy darumadár, hattyú, tőkés réce nem szokta tiszteletét tenni a ki-futón. Ez valóban így is van; verebek, fecskék, egyéb kistestű énekesmadarak viszont természetes részét képezik a telepnek. Hiszen ott fészkelnek a környező fákon, bokrokon. Ők is itt laknak, és találkozhatnak repkedéseik során olyan kollégákkal, akik már a vándorlás szakaszában esetleg kellemetlen meglepetést hordoznak magukban. A kistestű énekesmadarak elhullását észre sem vesszük: elvesznek az avarban. Azelőtt viszont elvégezték már halálos küldetésüket, átadták a vírust a társaiknak.

2. Személy- és járműforgalom szűrése

A madárinfluenza-vírus legnagyobb mértékben az ürülékben távozik, és fertőz tovább. Tehát minden olyan eszköz és személy, aki bármilyen módon a felszínén ürülékkel lehet szennyezett, az veszélyt jelent. A veszélyt viszont banális eszközökkel is ki tudjuk zárni.

Gépjármű-fertőtlenítés: a telepre behajtó járművek kerekei mindenen áthajtanak a telepre jövet, így hozzák magukkal a „meglepetést”. Egyszerű a megoldás: a telepre csak az hajtson be, akinek a telep működése szempontjából elengedhetetlenül szükséges (pl. takarmány). A behajtó jármű kerekeit pedig alaposan mossuk és fertőtlenítsük!

Ehhez persze az is hozzá tartozik, hogy a telep belső útjait is rendszeresen tisztítsuk és fertőtlenítsük, hiszen egyik telep sincs búra alatt.

Személyi higiénia: a telepet próbáljuk meg egy veszélyes és veszélyeztetett munkahelynek elképzelni, ahová csak tisztálkodás és átöltözés után mehetünk be, és ahonnan csak tisztálkodás és átöltözés után jöhetünk ki. Így kerülhetjük el, hogy a veszélyes vírust behurcoljuk. Ha megérkeztünk a telepre, átöltöztünk, kezet mostunk, csizmát cseréltünk, már nagyon jól indítottuk a telep menedzselését!

Amíg a madaraink nincsenek akkora veszélyben, hogy teljes zárt tartást rendeljen el az Országos Főállatorvos, nincs is más teendőnk. Hiszen a madaraink kifutón vannak, csipegetnek a homokban, élvezik a napfényt. Ezzel együtt csak zárt helyen esznek és isznak, mint fentebb már utaltam rá.

Azok a telepek, melyek már most is teljes zárt tartásban dolgoznak, egy további védelmi eszközt tudnak bevetni: minden, az ólba való be- és kilépéskor csizmafertőtlenítésnek és kézmosásnak kell történnie! Ezt lehet ezt tovább cizellálni teljes átöltözéssel, csizmacserével, az eszközök ólhoz kötésével – egy vödör csak egy ólban teljesítsen szolgálatot, stb.

A 3/2017-es határozat ennél sokkal több eszközzel és elvvel segíti a felkészülést.

A magam részéről e két pont kiemelésével szerettem volna felhívni a figyelmet arra az alapvető álláspontomra, hogy a járványvédelem szemlélet kérdése. Nem elköltendő nagy összegekről kell első körben beszélnünk, hanem az értő gondolkodás és a változás igényének kialakításáról. Magunk vagyunk felelősek magunkért. Meg kell tenni az első hatékony lépéseket azért, hogy a jelenünket és jövőnket megalapozó munkánkat biztonságban tudhassuk!