Új megvilágításba helyezi a Kalifornia északkeleti részén élő szürke farkasok és a szarvasmarha-tenyésztők közötti konfliktust egy friss kutatás. A Kaliforniai Egyetem (UC Davis) két éven át tartó vizsgálata szerint a farkasok étrendjében a szarvasmarha jóval nagyobb szerepet játszik, mint azt korábban a hivatalos adatok alapján feltételezték. A kutatás genetikai módszerekkel elemezte a ragadozók táplálkozását, és eredményei megerősítik a helyi gazdálkodók évek óta hangoztatott tapasztalatait.
A szürke farkasok visszatérése Kaliforniába természetvédelmi szempontból jelentős sikernek számít, ugyanakkor komoly kihívás elé állítja az állattartó gazdaságokat – fogalmazott az agweb.com. A tenyésztők régóta állítják, hogy a ragadozók a hivatalosan igazoltnál jóval több szarvasmarhát ejtenek el, ám ezt sok esetben nem sikerült bizonyítani, mivel az elpusztult állatokat a nehezen megközelíthető legelőkön gyakran csak túl későn találják meg.
A UC Davis kutatói ezért egy korszerű genetikai vizsgálati módszert alkalmaztak. Ahelyett, hogy kizárólag a megtalált tetemekre vagy a hagyományos gyomortartalom-vizsgálatokra támaszkodtak volna, farkasürülékből származó DNS-mintákat elemeztek. A laboratóriumi vizsgálatok során először megerősítették, hogy a minták valóban farkasoktól származnak, ezt követően pedig úgynevezett DNS-metabarkódolási technológiával azonosították az elfogyasztott zsákmányfajokat.
(Fotó: shutterstock.com)
Szeretik a marhahúst
A kutatás 2022 és 2023 között a Lassen és a Harvey farkasfalka táplálkozását vizsgálta. Az eredmények szerint a szarvasmarha mindkét évben a leggyakrabban előforduló táplálékforrás volt. Összesítve a vizsgált minták 72 százalékában mutatták ki a szarvasmarha DNS-ét. A különbség évenként ugyan jelentős volt – 2022-ben a minták 86 százalékában, míg 2023-ban 55 százalékában szerepelt –, de a szarvasmarha mindvégig meghatározó eleme maradt a farkasok étrendjének.
A kutatás arra is rámutat, hogy a térségben élő öszvérszarvasok, amelyek természetes zsákmányállatnak számítanak és egyben a legelőterületekért is versenyeznek a szarvasmarhákkal, kisebb arányban szerepeltek a mintákban, mint a háziállatok. Ez arra utal, hogy a farkasok nem csupán alkalomszerűen támadják meg a legelő állatokat, hanem rendszeresen hasznosítják ezt a könnyen elérhető táplálékforrást.
A kutatást vezető Tina Saitone szerint a projekt egyik fő célja az volt, hogy objektív tudományos bizonyítékokkal támasszák alá a ragadozók táplálkozásáról szóló vitát. Kaliforniában a szürke farkas szövetségi és állami szinten is fokozottan védett fajnak számít, ezért a gazdálkodók mozgástere rendkívül korlátozott a védekezés terén. A hivatalos kártérítési eljárásokhoz ráadásul bizonyítani kell a farkastámadást, ami a nagy kiterjedésű, hegyvidéki legelőkön gyakran szinte lehetetlen feladat.
Érthetőbb a konfliktus
A DNS-alapú táplálkozásvizsgálat ezért új lehetőséget kínál a ragadozó–haszonállat konfliktusok pontosabb megértésére. A módszer jóval részletesebb képet ad, mint a hagyományos ürülékelemzés, hiszen nemcsak a szőr- vagy csontmaradványokat, hanem az elfogyasztott állatok genetikai nyomait is képes kimutatni.
A kutatás eredményei várhatóan fontos szerepet játszanak majd a kaliforniai farkaspolitika és a kártalanítási rendszerek jövőbeli alakításában. A szakemberek szerint a természetvédelmi célok és az állattartók gazdasági érdekei közötti egyensúly csak akkor teremthető meg, ha a döntések pontos tudományos adatokon alapulnak.
Forrás: agweb.com
Agrárágazat Tudástár: DNS-metabarkódolás – A DNS-metabarkódolás olyan molekuláris genetikai vizsgálati módszer, amely biológiai mintákból – például ürülékből – azonosítja a bennük található fajok genetikai nyomait. Az eljárás lehetővé teszi a ragadozók táplálkozásának pontosabb feltérképezését, támogatja a vadgazdálkodási és természetvédelmi kutatásokat, valamint segíti a haszonállatokat érintő ragadozókár objektív vizsgálatát.
