A médiában megjelenő érvek szerint pedig mindenki a legjobbat akarja, mégis jelentősek az eltérések az érvek között. Mi lehet ennek az oka?Jó lenne tudni a szakmai hátteret, a megvalósíthatóságot, a várható veszteségeket és nyereségeket, jó lenne látni a hatástanulmányt.
Kiknek akar jót ez a földtörvény? Ha az egész magyar társadalomnak, azon belül az egész vidéki társadalomnak, ha a közjó megvalósítása a cél, akkor üdvözlendő.
Akkor viszont a közgazdaságtan és a mezőgazdazdálkodás szabályai szerint volna köteles gazdálkodni minden gazdálkodó, aki hasznosítja a korlátozottan rendelkezésre álló nemzeti vagyont, a termőföldet.
De mit is jelent a szó: „gazdálkodó”?
A gazdálkodó szóban benne van az a feltételezés, hogy ért a gazdasági tudnivalókhoz, és a mezőgazdasági szakkérdésekhez is.
Tudja azt is, hogy mi az a tőkehatékonyság, eszközkihasználás, pénzfolyás, fizetőképesség a föld eltartó képessége, vállalkozási stratégia, termékvédelem, piacra jutás, fejlesztés, fenntarthatóság, marketingstratégia, élethosszig tartó tanulás.
Aki ezeket nem tudja és nem is akarja megtanulni, az csak ül a nemzeti vagyonon, és csökkenti a saját és mások megélhetési lehetőségeit.
Egyre inkább világossá válik, hogy nő az agrárium szerepe a vidéki lakosság körében.
Ehhez azonban szélesíteni szükséges az érték-előállítási tevékenységek köreit.
Szélesíteni kell a tanult agrárszakemberek számát.
Ehhez fontos, hogy a mezőgazdaság újra vonzó legyen a fiatalok számára. Fontos a fiatal gazdák támogatása.
Az eredményes gazdálkodók a kapitalizmusban nem feltétlenül a bejelentett lakcímük és helyi gazdaságuk alapján választódnak ki, hanem szakmai tudásuk, céltudatos, szervezett és tervezett munkájuk, iránymutató technológiájuk alapján, ami egyúttal mások megélhetését is szolgálja.
A teljes termelési lánc sokkal hosszabb annál, mint azt sokan gondolnák.
Nem csupán a földeken végzett munka tartozik ide, nagyon sok anyagi és szellemi „beszállító” munkája szükséges.
A termőföld szükséges, de nem elégséges feltétel!
A történelem során sokszor volt harc érte. Mindig el lehetett venni valakitől és mindig oda lehetett adni másnak.
Majd megint elvenni és megint odaadni valamilyen politikai nyereség reményében.
A politikai nyereség olykor elmaradt vagy rövidtávúnak bizonyult.
Ha új földtörvényről beszélünk, beszélnünk kell a termőföld kárpótlási földárverezéséről is.
A többségnek a legkedvezőtlenebb privatizációs mód a termőföld kárpótlási árverezése volt.
Általában a gyengébb minőségű, rossz fekvésű földeket lehetett árverezni, nagyon sok kárpótlási jegy ellenében.
A legkevesebb kárpótlást az államosított földek után kapott a volt tulajdonos, vagy utódja.
Aranykoronáként egy ezer forint címértékű kárpótlási jegyet (1eFt/Ak).
Ezzel szemben a licit felmehetett 2.500.000 forintra is.
Bár nem hallottunk arról, hogy a földek elvételekor is lett volna licit!
A kárpótlási eljárás során a kárpótlási földből 40% kizárólagos tulajdonba (1/1) került, 60% osztatlan közös tulajdonba.
Magyarországon több mint tizenötmillió hektár a kényszerközösségek tulajdonában van.
Igen ezek kényszerközösségek, mert a tulajdontársak között semmilyen rokoni vagy baráti kapcsolat sem áll fenn.
Ezek a kis földrészletek jogilag ugyan forgalomképesek, de gyakorlatilag eladhatatlanok, még kimenekülni sem könnyű belőlük.
Unalomig hallhattuk már, hogy nagy tőkekivonást, értékvesztést viselt el a magyar agrárium és vele együtt a magyar vidék az utóbbi három évtizedben.
Ezzel szemben sok beruházásra volt és lenne szükség az alaptevékenységhez, illetve a hozzáadott érték növeléséhez (pl.: tárolás, feldolgozás).
Nem beszélve a forgatóeszközökről, a piacok megszerzéséről stb.
A fejlődésnek csak a kitermelhető jövedelem lehet az alapja!
Mert, ha nem, akkor jönnek a kényszerlépések. Az eladósodott, megélni is nehezen tudó gazda rákényszerülhet a földje eladására.
De kinek adja el, ha pénzügyileg megszorul, megöregedett, és nincs, aki átvegye a gazdaságát?
Hogyan jusson tőkeinjekcióhoz, ha már régen eladósodott és a bank számára hitelképtelen?
Marad a teljes csőd a gazdaságban és a magánéletben is?
Jó lenne, ha jönne valahonnan valaki, aki pénzt tudna fizetni a nélkülözhető termőföldért, s ezáltal hozzásegítene a túléléshez!
De a közelben nincs ilyen. Banktól nemigen lehet földvásárlásra hitelt kapni.
A nem helyben lakó és nem helyben gazdálkodó magyar állampolgárokat, akik bármilyen megfontolásból szeretnének földet venni, a jogszabályok távol tartják a földtulajdontól.
Miközben tudjuk, hogy elöregedett a gazdatársadalom, és sürgősen kockázatmentes külső pénzforrásokra lenne szüksége a vidéki családoknak, gazdálkodóknak.
Azt is tudjuk, hogy 2014. május 1-től az EU állampolgárok is szabadon vehetik a magyar termőföldet.
E naptól az uniós gazda ugyanolyan feltételekkel szerezhet Magyarországon termőföldet, mint a hazai gazdák.
Az Európai Unió alapelve ugyanis: az emberek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának biztosítása.
A termőföld pedig tőke. Ha Magyarország EU-tag akar maradni, az uniós állampolgárokat nem lehet egyértelműen kizárni a magyar földpiacról.
Talán másfél évünk van még a birtokrendezésre, a magyar állampolgárok közötti adás-vételre.
Ha korlátozzák a föld forgalmát, lecsökken az értéke, csak alacsony áron cserélhet gazdát.
S ennél nagyobb szívességet senki nem tett még az ismeretlen külföldi befektetőknek!
Egy magyar ember számára a hazája termőföldjének nagy az eszmei értéke, génjeiben van a termőföld szeretete, ezért nem csupán a gazdasági értéket nézi.
Régen a földek elvételekor kényszerből a városokba költöztek a földműves szakemberek, parasztok.
Most pedig többen visszaköltöznének vidékre a városokban megélhetésüket vesztett utódaik.
Már, ha nem ütköznek adminisztratív akadályokba!
Mások a vidéki élet szépségei miatt, vagy nosztalgiából választanák a vidéki életet.
Megint mások tudást, kapcsolatokat, hitelképességet, más területen megszerzett tőkét, életet vinnének az elhaláshoz közeledő vidéki településekre.
Csak nem akarjuk elzárni a lehetőséget a magyar elől, hogy „szabadon áramoljon” a saját hazájában?!
Azt sem akarhatja senki felelősen, hogy kényszerből mégis megtörténjen az eladás a külföldieknek, némi késleltetéssel, amikor már a vásárolni akaró magyar versenyképtelen lesz.
Meggyőződésünk, hogy most a legsürgetőbb feladatok egyike lenne a birtokrendezés, a birtokrendeződés!
A magyar állampolgárok termőföldvásárlásainak minden lehetséges eszközzel való támogatása.
Ne zárjuk ki a gazdálkodni akaró „külsős” magyarokat!
Ez nem fosztja meg a helyben lakókat a mezőgazdasági munkától, hanem inkább magyar tőkét vinne be, új munkahelyeket teremtene.
A nem helyben lakó földvásárlónak munkaerőre lesz szüksége. Különben értelmetlen lesz a befektetése.
A gazdálkodóknak mindig optimalizálni kellett, még ha nem is ismerték ezt a szakkifejezést.
Az idők folyamán valamilyen üzemméretre, termelési- és termékszerkezetre optimalizáltak.
Ehhez igazították a gazdaság stratégiáját, eszközrendszerét, üzletpolitikáját, pénzügyeit.
Ugyanabban az időben, amikor Magyarországon nagyüzemek voltak, Franciaországban, Dániában, Ausztriában más üzemméretekre optimalizáltak.
Valahogyan ők is elboldogultak.
Régi vita tárgya ma is, hogy mi a mezőgazdaság gazdasági, társadalom- és szociálpolitikai szerepe.
Vita az önellátó kisgazdaság és a korszerű mezőgazdasági nagyüzem fontossága.
Az árutermelő mezőgazdasági tevékenység a nagyobb léptékű gazdaságokban látja a megoldást.
De az agrártermelőknek azt a csoportját is segíteni kell, amelyek kisebb léptékben, szerényebb keretek között gazdálkodnak.
A családi gazdaságokat is.
Nem zárják ki egymást.
Ami a legfontosabb:
Tartós növekedési pályára állítani a magyar mezőgazdaságot!
Jó stratégiákkal, jó földtörvénnyel.
![1a_0[1]](https://agraragazat.hu/wp-content/uploads/2018/04/1a_01-375x281.jpg)
