A talaj egészségét, termékenységét és minőségét szorosan összefüggő tényezőknek kell tekintenünk, amelyek azonban a talajökoszisztémák meghatározó mutatói is lehetnek. A talaj mikrobióta aktivitását nagy mértékben befolyásolja, hogy a talaj élő rendszer, működésének folyamatait és kölcsönhatásait a rá ható tényezők határozzák meg. Minden talaj leírható fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságok tulajdonképpen „eredőjével”, de a környezeti feltételek alkalmazkodásához való képessége, amely a természetes szelekcióhoz vezet, összességében meghatározója a rendszer működésének.
A növényi betegségek, különösen a gombák okozta betegségek, egyre nagyobb veszélyt jelentenek a mezőgazdasági termelés (pl.: növényvédőszerek felülvizsgálatai és forgalomból kivonása) termésbiztonságára, a termés minőségi paramétereire (pl.: egyre súlyosabb aflatoxin-fertőzöttség a terményekben). A mezőgazdaságban jelenleg elérhető szerek közül sok igen mérgező a környezetre, biológiailag nem lebomló, és egyre több a rezisztenciával rendelkező fitopatogén. A növények természetes védekező mechanizmusaik ellenére, a talajból fertőző gomba kórokozók igen sok esetben kerülnek a terményeken, terméseken keresztül az emberi élelmezési ellátási láncba. Az egyik leggyakoribb növényi kórokozó gomba például a szklerotínia, amely napraforgó kultúrában akár a teljes termést is képes elpusztítani (1. kép).
- kép. A napraforgó súlyos szklerotínia okozta megbetegedése
Ezen gombák sok esetben a talajból fertőzik növényeinket, telelnek át, képezik szaporodóképleteiket. A növényvédő szeres védekezésen kívül azonban létezik egy kevésbé ismert alternatíva is a kártételek normalizálására, bizonyos esetekben megfékezésére. Ennek egyik lehetősége pedig nem más, mint a természetben megtalálható egyes mikroorganizmusok alkalmazása a kórokozó gombák ellen. A mikroorganizmusokon alapuló biokontroll-ágensek (biopeszticid „hatóanyagok”) nagy részét baktériumok és gombák teszik ki (1. ábra).
- ábra. A biopeszticidekben alkalmazott ágensek a teljesség igénye nélkül
A mikrobiális biopeszticidek többségét a talajban terjedő kórokozók kezelésére használhatjuk fel. A mikroorganizmusok növényi patogének ellen kifejtett hatásmechanizmusai közé tartozik a hiperparazitizmus, a verseny, az illékony vegyületek szekréciója, az antibiózis, és a parazitizmus. Ezeket a biológiai ágenseket általában talajoltás segítségével juttatják ki a mezőgazdaságban, tehát a talajoltás jelentősége abban is megmutatkozik, hogy lehetőség szerint a rendelkezésre álló életteret, a növények számára hasznos mikroorganizmusokkal „töltsük fel”. Meg kell ugyanakkor jegyeznünk, hogy a mikroorganizmusok sokfélesége és adaptációs-képességei miatt minden esetben olyan készítményt érdemes választani, ami az adott talajtípushoz, klimatikus viszonyokhoz (tehát az élettérhez megfelelően) alkalmazkodott. Többek között, ezért is fontos, hogy olyan készítményeket alkalmazzunk, amelyek hazai fejlesztésűek, hazai talajokból nyert izolátumokból származnak.
Magyar Talajbaktérium-gyártók és -forgalmazók Szakmai Szervezete