Az amerikai kukoricabogár, a kukoricamoly és a gyapottok bagolylepke növényvédelmi problémái a kukoricatermesztésben
Magyarországon 2018-ban csaknem 940 ezer hektáron termesztettek kukoricát. Ezzel a kártevő rovarok számára terített asztalt kínálunk, amelyek ellen meg kell védenünk a termesztett növényeinket.
Örök gond
Mint minden élőlénynek a Földön, a rovarok elterjedési területe is folyamatosan változik. Az utóbbi évszázadokban az ember szerepe (felelőtlensége) a fajok elterjedésében nagy szerepet játszik. Az újonnan megjelenő károsítók vagy tápnövényt váltó fajok csökkenthetik a termény mennyiségét, illetve minőségét. Az új kártevők elleni védekezés mindig problémákat okoz a növénytermesztéssel foglakozó szakemberek számára.
Így károsítanak
Az elvetett kukoricát és csíranövényt a drótférgek, az áldrótférgek, a cserebogárpajorok károsíthatják. A csíranövényeket a szár-fonálféreg, a kukoricabarkó, esetleg a feketebarkó, a sároshátú bogár és lárvája, a fekete tücsök, a lótücsök károsít(hat)ja. A csíranövények hajtását a fritlégy, a gabonafutrinka lárvája és vetésfehérítő bogarak pusztítják.
A kukorica gyökérzetét és egyéb földalatti részeit a közönséges gyökér-fonálféreg, a drótférgek, az áldrótférgek, a pajorok és a lótücsök károsíthatja. A gyökereket pusztíthatják még a polifág ormányos bogarak gyökereken fejlődő lárvái is. A gyökérzetet és a gyökérnyaki részt a kukoricabogár lárvái károsítják.
1. kép. A kukoricabogarak a bibét károsítják (fotó: Molnár Szilárd)
A zöld növényi részekkel táplálkozó fajok közül a szárfonálféreg, a fekete tücsök, a gabonakabócák, a gabonafutrinka, a sároshátú bogár, a gabonabolhák, a muharbolha, a vetésfehérítő bogarak, a feketebarkó, a kukoricabarkó, a muszkamoly, a szárlégy és a fritlégy okoz kártételt.
A levéltetvek (fekete répalevéltetű, fakó fűlevéltetű, zöld kukorica levéltetű, zselnicemeggy levéltetű, zöld gabonalevéltetű, kukorica sörtés tetű) olyan kedvező években, mint amilyen 2019 volt, ellepik a leveleket, a címert, a csövet és a szárat is. Címerhányáskor a kukoricamoly hernyója először a levelet, majd a címert, a szárat és a termést is károsíthatja.
Az amerikai kukoricabogár
A kikelő bogarak elsősorban a generatív részeken károsítanak (1. kép). Főként a portokokat rágják és a bibeszálakat, ezzel csökkentve termésmennyiséget és -minőséget. A bogarak táplálkozásuk során károsíthatják a leveleket és a címert. Kártétele kifejezetten veszélyes a pollen és a bibeszálak fogyasztása miatt. A bibekártétel miatt a megtermékenyítés elmarad, és ezért a hiányos megtermékenyítés miatt ablakos lesz a cső. A lárvák a gyökerekben táplálkoznak. A lárvák május végén, június elején kelnek ki az áttelelt petéből. A fiatal lárvák a kukorica vékonyabb gyökereit rágják, az idősek pedig a támasztógyökerekben károsítanak. A kártétel hatására a növények fejlődésükben visszamaradnak, a szél hatására pedig kitörnek, vagy csak elfekszenek, és így nehezítik a betakarítást. A kártétel következménye másodlagos gyökérképződés is lehet. Ezek a gyökerek barnás-pirosas színűek és fogékonyak lesznek különböző kórokozókra.
Célszerű a regenerációra képes, toleráns hibrideket termeszteni, fontos az időbeni vetés. Kerüljük a monokultúrás termesztést! Védekezés a talajlakó forma ellen talajfertőtlenítővel, az imágók ellen kontakt szerekkel lehetséges. Előrejelzésre alkalmas a fajra kifejlesztett illat- és feromoncsapda. Az illatcsapda vonzza a hímeket és nőstényeket is, a szexferomoncsapda csak a hímeket. A kukoricabogár nemcsak a kukorica virágzatát, hanem a tökféléket is károsítja.
A kukoricamoly
Eredetileg palearktikus elterjedésű, később hurcolták be Észak-Amerikába, illetve a Távol-Keletre. Morfológiai alapon alfajok különböztethetők meg. A kukoricamoly Anglia és Észak-Európa kivételével általánosan elterjedt faj Európában. A lepke Magyarországon őshonos, eredetileg dudvaszárú növények (pl. vadkomló) voltak a tápnövényei, ezeken ma is fel tud nőni, de fő tápnövénye a kukorica lett. Az ivarok jelentős ivari dimorfizmust mutatnak. A hím elülső szárnya ibolyásbarna, a hátulsó szárny szürkésbarna, mindkettő sárgásfehér harántsávokkal, illetve foltokkal, zegzugos vonalakkal. A kukoricamoly nősténye (2. kép) a kukoricalevél fonákjára helyezi a petecsomóját.
Tápnövények. A kukoricamoly egyike a legpolifágabb rovaroknak. Mai ismereteink szerint tápnövényei száma meghaladja a 200-at. A lepke hernyójának kártételét megfigyelték kenderen, komlón, cirkon, paprikán, burgonyán, citromon, babon, édesburgonyán és teán is. Magyarországon ennél kevesebb tápnövénye ismert. A kukoricamoly nálunk őshonos, először a 16-17. században találkozhatott a kukoricával, előtte valószínűleg a vadkomló (Humulus lupulus) volt az egyik fő tápnövénye, amely még mindig általánosan elterjedt és fertőzött.
A kukoricamoly közismert gazdasági kártevő. Kártétele igen változatos, évjáratonként, termőhelyenként és növényfajtánként jelentősen eltérő lehet. A frissen kelt hernyók kártételét már június második felétől észlelhetjük. Ezt a fiatalabb levelek lemezén jelentkező ablakos lyuggatás jelzi. Az alacsonyabb légnedvességű időszakban ez a kárkép kevésbé jellemző, ilyenkor az L1-s hernyók hamarabb befurakodnak a növény szárába. Humid területeken a hernyók L1-L3 stádiumon keresztül a növény felületén maradnak. Gyakori a címerszárba történő befurakodás, amely ennek a letöréséhez vezethet (3. kép). A levélrágás csökkenti az asszimilációs felületet, ez azonban sokkal kisebb jelentőségű, mint a szárban történő rágás, amely csökkenti a növény magasságát, rontja a fiziológiai állapotát, fogékonnyá teszi őket a fertőzésekre (4. kép). A lárvák a virágzati tengelyben is kárt tehetnek, megrágják a fejlődő szemeket, ezzel elősegítik a mikotoxin-termelő gombák bejutását (5. kép). Ez kihat a termés mennyiségére és minőségére is. Hazánkban ma már kétnemzedékű; a klíma változásával (melegedésével) a faj fenológiai változáson megy keresztül. Ez azt eredményezi, hogy az eddig tisztán egy nemzedékű faj populációnak egyes egyedei nem hernyóként vonulnak diapauzába, hanem a kutatások szerint ennek 2-3%-a még az adott évben bebábozódik és imágóvá fejlődik. Jelen információink szerint a faj repülési ideje május 19. és október 3. közé esik. Az áttelelő hernyók bábozódása után az abból kikelő imágók fő rajzási ideje június 15. és július 15. közé esik. A diapauza nélküli egyedek második rajzása július 25. és augusztus 25. közé esik, de természetesen az adott év időjárási anomáliáinak megfelelően ettől eltérő is lehet.
A kártevő alak a kukoricamoly lárvája, amely ellen védekeznünk kell. A védekezés alapja a lárvák megjelenésének ideje.
2. kép. A kukoricamoly nősténye (fotó: Molnár Szilárd)
3. kép. Kukoricamoly hernyó a címerszárban (fotó: Molnár Szilárd)
4. kép. Hernyókártétel a leveleken (fotó: Molnár Szilárd)
Nagyon fontos, hogy mielőtt berágnak a növény belsejébe, gyéríteni tudjuk a számukat, ezzel csökkentve a kártétel nagyságát. Ez általában a peterakás után 10-14 nappal van, erre az időszakra kell időzíteni az ellenük való védekezést. Miután a hernyók bejutottak a tápnövény belsejébe, a védekezési lehetőségek korlátozottak. A helyes talajelőkészítésnek és az előrejelzésnek óriási szerepe van a kukoricamoly elleni védekezésben. A gazdálkodók rendelkezésére áll fénycsapda, valamint biszex csapda is.
Gyapottok bagolylepke
A lepke szárny-fesztávolsága 3540 mm. Elülső szárnyainak alapszíne az okkersárgától a világos szürkésbarna árnyalatokig terjedhet, a rajzolatok az alapszínnél valamivel sötétebbek, de többnyire csak a szegélysáv és a vesefolt látható élesen. Hátsó szárnyai világosabbak, széles szegélysávja egy világos foltot ölel körül.
A hernyó tápnövénye: hazánkban a kukorica, a dohány, a paradicsom, a paprika, a kender, a bab, a lucerna és egyéb szántóföldi, valamint zöldségnövények: muskátli, szegfű, krizantém, míg őshazájában (Eurázsia, Afrika és Ausztrália trópusi, szubtrópusi és mediterrán vidékein) elsősorban a gyapot.
A hernyók előszeretettel rágják be magukat a termésbe, hazánkban pl. a kukoricacsövekbe, erről a csuhéleveleken lévő kis kerek lyuk árulkodik. A csőben a hernyó egész sorokban rágja ki a szemeket. Hazánkban a legnagyobb veszélyt nem az áttelelő állomány jelenti, sokkal inkább a tőlünk délebbre tömegesen repülő lepkék tojásrakásából származó hernyók okozzák a problémát a kukoricában. A két kártevő rajzása idén jelentősen elkülönül időben, így nem megoldható az együttes védekezés. A kukoricamoly következő nemzedéke ellen augusztus első felében kell majd védekezni, de addigra a gyapottok bagolylepke elleni védekezést már befejezik a gazdák; és nagyobb térségben, több veszélyeztetett kultúrára is kiterjedően érdemes védekezni. Minthogy vándorló lepkéről van szó, az eredményes védekezés idejének és kiterjedésének meghatározásához megfigyelésre és szakértői véleményre van szükség.
A lepke jól repül, nagyobb távolságokat is képes megtenni, a védekezést ezért megfigyelésre kell alapozni. Erre kiválóan alkalmasak a fénycsapdák, mert fénnyel csalogatható. Fontos tudnivaló, hogy a zsenge kukoricába berágó hernyók ellen már nincs hatékony védekezési lehetőség. A hernyók a kukoricában és napraforgóban másodlagos kár gyanánt gombabetegségek kialakulását segíthetik elő, a csemegekukoricában és más zöldségfélékben – az előbbin túl – fogyasztási és értékesítési értékcsökkenést okoznak.
A csövet károsító hernyók a rágásukkal utat nyitnak a kórokozóknak is (Fusarium spp., Aspergilus spp., Penicilium spp. stb.). Ezen fajok mikotoxinjai a melegvérű élőlényekre erősen toxikusak, nőgyógyászati elváltozásokat okozhatnak, a nemzőképességet negatívan befolyásolhatják, rákos megbetegedést válthatnak ki. A toxint a gombák a termény betakarítása után is termelik.
A kukorica kártevői elleni védekezés kiindulópontja a fajok rajzásának és rajzáscsúcsainak pontos ismerete. A fent bemutatott kártevők ellen rajzásfenológiai vizsgálat és előrejelzés nélkül a védekezés elképzelhetetlen. A mennyiségi kártétel mellett sajnos minőségi kárt is okoznak azzal, hogy rágásuk nyomán utat nyitnak a kórokozóknak, közöttük a Fusarium, Aspergilus fajoknak, amelyek olyan toxinokat termelnek, amelyek melegvérűekre erősen toxikusak.
A növényvédő szerek ellen kialakuló rezisztencia elkerülése érdekében fontos betartani a növényvédőszerek rotációját, illetve azt az elvet, hogy egy hatóanyagcsoportba tartozó növényvédő szereket se alkalmazzunk közvetlenül egymás után.
Ajánlott hatóanyagok takarmánykukoricában a védekezéshez: klórantraniliprol, lambda-cihalotrin, indoxakarb, Bacillus thuringiensis var. kurstaki, tiakloprid, teflutrin, béta-ciflutrin. Csemegekukoricában: klórantraniliprol, indoxakarb, lambda-cihalotrin, Bacillus thuringiensis var. kurstaki, tiakloprid, teflutrin, béta-ciflutrin. Vetőmag-kukoricában: klórantraniliprol, lambda-cihalotrin, Bacillus thuringiensis var. kurstaki, tiakloprid, teflutrin.
Takács Attila
növényvédelmi entomológus
