A Somogy-megyei Iharosberényi Erdészet területén hivatalosan is lemérték az eddig legmagasabbnak tartott fa magasságát, és felmérték állapotát. A mérést Lajkó Bendegúz végezte, aki elhivatott faápoló és famászóoktató. Az állapotfelmérést Horváth Tibor faápoló és favizsgáló szakmérnök folytatta, a kiegészítő munkálatokban Hunyadi Péter segédkezett.
Az 51 méter 65 centiméteres fa fajtája duglászfenyő, amelynek érdekessége, hogy egy levelének az élettartama akár 8 év is lehet. Egy fa korát kivágás nélkül nagyon nehéz meghatározni, de irodalmi és erdészeti adatokra támaszkodva annyit sikerült kideríteni, hogy az 1870-80-as években ültették, amikor a területen először honosították az egyébként amerikai származású fajt.
A felfedezője Dr. Pósfai György természettudós, dendromán, vagyis a fák elkötelezett rajongója. A megtaláló lézeres mérései arra engedtek következtetni, hogy a fa magassága 51 és 52 méter között van, de ahhoz, hogy hivatalos adat születhessen, a lehető legpontosabb és legkisebb hibalehetőséggel bíró mérőszalagos mérést kellett alkalmazni. Ehhez viszont fel kellett mászni a fára, ami egy ekkora példány esetén egyáltalán nem egyszerű feladat. A profi felszerelésen kívül valódi szakértelmet és komoly fizikai erőnlétet is igényelt. A STIHL a felelős és fenntartható erdőgazdálkodás elkötelezett híveként a mérés fő támogatója lett, és a legprofibb famászót, Lajkó Bendegúzt kérte fel a feladatra.
A legnagyobb kihívás a fa magasságából adódott, és abból, hogy a legalsó ágai is magasan, 30 méter felett helyezkednek el: nehéz volt ezekre feldobni azt a súllyal ellátott zsinórt, amellyel a mászókötelet húzták fel. – Először a fa „feléig” sikerült feldobni a dobózsinórral, majd az ún. első standból ágról-ágra magam előtt dobva a kötelet sikerült megtenni a hátra lévő 25 métert. Miután felértem, felhúztam egy mérőszalagot, és megszületett a hivatalos eredmény.” A teljes művelet hozzávetőlegesen másfél óráig tartott. „Ez volt az eddigi legmagasabb fám, fantasztikus élmény volt a megmászása, és külön öröm, hogy magassági rekordot sikerült rögzítenem” – nyilatkozta Lajkó Bendegúz.
A fa állapota a korából adódóan kérdéses volt, ezért Horváth Tibor okleveles faápoló vizuális és műszeres vizsgálatot is végzett. „Az akusztikus tomográf, azaz a „faröntgen” segítségével kerestem korhadásra vagy belső szerkezeti elváltozásokra utaló jeleket, de szerencsére egyikre sem találtam példát. A gyökereken és a gyökérnyakon találtam kisebb sérüléseket, illetve a fa vastag külső kérge helyenként levált, de egy ilyen korú fánál ez teljesen természetes, és szinte nem is tekinthető valódi problémának.” A favizsgálatban résztvevő szakemberek végül úgy határoztak, hogy a fa villáselágazásából és a kiemelkedően nagy magasságából adódóan szükséges statikai megerősítés, méghozzá olyan módon, hogy a fa törzsének két ágát rögzítik egymáshoz, hogy ne tudjon kétfelé hasadni az érzékeny ponton. „A statikai megerősítés a fa életét nem hosszabbítja meg, de a szélsőséges időjárási jelenségek okozta problémáktól megvédhetik, leginkább az erős széltől, ami a villásnövésű fákra kifejezetten veszélyes lehet” – fejtette ki Horváth Tibor.
