Könnyűszerkezetes építés a mezőgazdaságban I. Az építési módról és alkalmazásáról

A nagyközönség szemében, – köszönhetően a média és az ellenérdekeltségű lobbik szakszerűtlen tájékoztatásának, vagy éppen a félretájékoztatásnak – nem mindig pozitív kicsengéssel. Sokan azt hiszik, hogy ami „könnyű” építőanyagokból készül, az már eleve gyenge minőségű, kevésbé tartós, vagy éppen a múlt évi észak-magyarországi árvízi katasztrófa sújtotta területek lakóházainak, istállóinak, raktárainak újjáépítésére alkalmatlan építési mód, mert elviszi az ár, miután saját tömege kisebb, mint a pl. a hagyományos tégla vagy beton épületeké.

A valóság természetesen ennek épp az ellenkezője: a könnyűszerkezetes épületek váza általában acél, vagyis egy olyan anyag, aminek a saját tömegéhez viszonyított szilárdsága a legnagyobb, az építőanyagok széles skálájában. Erre az erős vázra épül a tető, ez tartja a falazatokat is, ami éppúgy, ha nem jobban ellenáll a víz sodrásának mint a hagyományos épületek bármelyike.

Amikor a moszkvai fedett uszoda könnyűszerkezete tetője összeomlott a hóterhelés alatt, a sajtó az okot nem a statikai rendszer hibájának, hanem a tető könnyűszerkezetes voltának jelölte meg. Számos, 40-50 éve elkészült ilyen típusú épület bizonyította tartósságát, minimális felújítási igényét, miután a könnyűszerkezetes építés elterjedése szélesebb körben a múlt század közepén kezdődött.

Könnyűszerkezetesnek az olyan iparosított, rendszerelvű építési módot értjük, amelynek jellemzője, hogyáltalában acél vázzal és 100-150 kg/négyzetméteres saját tömegű könnyű fal- és tetőszerkezettel rendelkezik. Ez utóbbiakat jellegzetesen vékony fém- és építőlemez (műanyag, fa, gipszkarton) burkolatokkal és könnyű szigetelő anyagokkal (műanyag, ásványgyapot, üveggyapot) készítik. A „készházak”, sőt a csarnokok kategóriájában készülnek favázas épületek is, melyek ha statikailag méretezettek, éppúgy teljesítik tartó szerepüket, mint az acél vázak.

A könnyűszerkezetes épületeket két nagy csoportra osztják:

– az egyszintes csarnok jellegű és

– a többszintes cellás jellegű típusokra.

Miután az utóbbi a hazai gyakorlatban nem terjedt el, a továbbiakban az egyszintes épületekkel, ezen belül is az acélvázas csarnokokkal, mint a könnyűszerkezetes építést leginkább reprezentáló típussal foglalkozunk.

Az egyszintes, csarnok jellegű létesítményeknél az épületvázakat – gazdaságossági okok miatt – sokszor vasbetonból készítik, de az acélszerkezetek elterjedése is számottevő növekedést mutat. A gyors, szerelt jellegű építés anyaga az acél, a nagy fesztávú csarnokoknál pedig már a beruházás költsége is alacsonyabb lehet a hagyományos épületekhez képest. A piacgazdaság felértékelte az épületek gyors megvalósítását, mert annak is mérhető értéke van, ha egy gabonatároló raktár, egy takarmánykeverő, egy állattartási – felvonulási épület vagy akár egy sportcsarnok nem egy év alatt, hanem néhány hónap alatt épül meg. A könnyűszerkezetes építés gyorsaságát nemcsak a vázszerkezet, hanem az azt felöltöztető térelhatárolás és a működtetést elősegítő épületgépészet korszerű, szerelt jellege biztosítja.

Ezt a gyorsaságot és rugalmasságot az ipari háttér hallatlan fejlődése, a rendszerelvű építés bevezetése és alkalmazása tette lehetővé a fejlesztésben, a tervezésben, a gyártásban, a helyszíni szerelésben és mindezek összhangjában – a korszerű számítástechnika segítségével történő – megszervezésében.

A könnyűszerkezetes acélvázas csarnokok felhasználási területe igen széles. Gazdaságosan ott alkalmazhatók, ahol a széles körű funkcionális igények kielégítése mellett érvényesülnek az iparosított építés előnyei vagyis, hogy

– az épület részeit az építés helyszínétől függetlenül telepített üzemekben, fejlett technológiával, korszerű gyártósorokon, magas műszaki színvonalon állítják elő;

– az elemek kapcsolási módjára a szárazkötés (csavarozás, húzó szegecselés, bepattintás stb.) jellemző, amely gyors – az időjárástól független – szerelést tesz lehetővé;

– az alrendszerek (acélváz, könnyűszerkezetes térelhatárolás, csúcstechnológiával előállított épületgépészet stb.) kapcsolata nyílt. Például egy acélvázhoz többféle térelhatárolás is beépíthető.

A könnyűszerkezetes épületeknél a gyártók könnyen képesek alkalmazkodni a legkülönbözőbb egyedi igényekhez. Ma már nem tipizálják pl. a főtartó fesztávolságát, magasságát, hajlásszögét stb. Ezen méreteket az építmény funkciója, építészeti (esztétikai) igényei szerint alakítják. A megépült csarnokok, épületek bizonyítják, hogy a rendszerelvű építés monotonitása itt kevésbé jelentkezik, még az azonos rendszerből épített létesítmények is változatos képet mutatnak.

A könnyűszerkezetes csarnokok saját tömege 1/10-1/20-a a hagyományos, ill. vasbeton vázas csarnokokénak. Ennek előnye a szállításban és szerelésben, illetve ezek gyorsaságában jelenik meg. Az emelőberendezések kapacitása egy nagyságrenddel kisebb lehet. A könnyű térelhatárolásoknál pedig a kézi szerelés a legáltalánosabb.

A csarnok átalakítása esetén (pl. funkcióváltozás) újabb előnyök is jelentkeznek, az acélvázak és a könnyű fal-, illetve tetőszerkezetek ugyanis nehézség nélkül szükség szerint átalakíthatók, bővíthetők.

A mezőgazdaság fejlődése megkívánta, hogy nem csak a hagyományos épületeknél, hanem a technológiai célú létesítményeknél is alkalmazzák az acélvázas, könnyű térelhatárolással ellátott építési módot. Gyakran előfordul, hogy gazdaságossági okok miatt előregyártott vasbeton vázas épületeket könnyű térelhatárolással (fal- és tetőszerkezettel) látnak el.

Létezik olyan csoportosítás is, mely szerint az egyszintes épületeknél készülnek

– hőszigetelés nélküli és

– hőszigetelt könnyűszerkezetes épületek.

Mind jobban alkalmazzák az előregyártott elemekből, szárazépítési technológiával készült készházakat. Ezek az épületek nem minden esetben elégítik ki a rendszerelvű építés követelményeit. Több megoldás van a piacon, melyek közül csak a minősítésnek megfelelt rendszerekkel szabad foglalkozni, mert a többi nem mindenben felel meg a legújabb épületfizikai – tűzvédelmi előírásoknak, szabványoknak. Mivel azonban lakóépületekről van szó, ezek elemzésével a továbbiakban nem foglalkozunk.

A tárolási épületeknél leggyakrabban a gabona raktározása az igény. Ez a ki- berakodás technológiájának megfelelően lehet pados tárolás, mobil rakodógép segítségével, vagy felső szállítószalagon történő gépi árumozgatás. A terménytárolás lehet ideiglenes, vagy hosszabb távú, mindkét fajta megoldásnak vannak sajátos követelményei az épülettel szemben is. Az utóbbinál pl. a gabonát szellőztetni is szükséges.

A tárolási épületek egy másik területe: a gépszínek. Ezek rendszerint hőszigetelés nélküli acélvázas könnyűszerkezetek, melyeknek fal-és tető burkolatánál vékonyfalú horganyzott acél-, vagy alumínium hullámlemezeket alkalmaznak.

Az állattartási könnyűszerkezetes épületek legnagyobb veszélyforrása a trágya korróziós hatása. Ezért célszerű tűzi horganyzással védett acél vázakat beépíteni. Sertéstartó épületeknél a kutricákat és más technológiai berendezéseket hasonló módon kell védeni. A sertéstartó épületek lehetnek fiaztatók, vagy hizlalók. A szarvasmarhatartás épületei (tehenészet, hízómarha) nagyobb, a broyler csirke házak kisebb belmagasságot igényelnek. Az utóbbiak hőszigetelési igénye viszont nagyobb, mint a tehénistállóké. Az állattartási épületekre bevált, kidolgozott típustervek állnak a beruházók rendelkezésére.

A fóliaházak vázát szintén „könnyűszerkezetes”, acél-, illetve alumínium csövekből hajlított ívek adják. Az üvegházaknál a könnyűszerkezeteknek nincs konkurenciájuk. Elsősorban – korróziós okok miatt – az alumíniumból készült megoldások terjedtek el.

Külön kategóriát jelentenek a mezőgazdasági termékek feldolgozásához kapcsolódó technológiai létesítmények, berendezések és ezek épület jellegű kiegészítései. Ezek váza lehet acél-, vagy vasbeton szerkezet, burkolatuk hőszigetelt vagy hőszigetelés nélküli könnyű térelhatárolás. Ezek közül bemutatunk egy kikötői termékberakó épületet (4. ábra), egy takarmánykeverőt (5. ábra) és egy állateledel gyárat (6. ábra).

Végül meg kell említeni, hogy a nagyobb mezőgazdasági vállalkozások, nagybirtokok természetes velejárója az iroda-szociális épület (7. ábra), átmeneti szállás, esetenként a kazánház, porta, vagy számos más funkciót kielégítő kisépület.

De építenek könnyűszerkezettel felvonulási épületeket is. A rugalmas rendszerekkel a mezőgazdasági épületek nagy része megvalósítható, a számítógépes háttérrel gyorsan megtervezhetők, a rugalmas gyártástechnológiával előregyárthatók és rövid idő alatt felszerelhetők. Ebben van a könnyűszerkezetes építés előnye, minden más építési móddal szemben.

(A fotók a szerző és a Rutin Kft. felvételi.)

Dr. Seregy György

broyler horganyzás korrózió mezőgazdaság trágya