Megdőlt a fenntarthatósági teória, miszerint mi lennénk a hibásak az üvegházhatásért  

A mezőgazdasági termelés vízszükséglete vagy a marhák metángáz-kibocsátása okán előszeretettel vették elő a termelőket, bűnbakon keresve, a bolygónkért való aggodalom okán.

Mi, gazdászok akár ki is kérhetnénk magunknak a vádakat, de ehelyett olyan megoldásokkal fordítottuk meg a számokat, amivel a rohamosan gyarapodó népesség kiszolgálását is bírjuk, ugyanakkor ökológiai lábnyomunkat is „tisztába tettük”. Mindezt ráadásul nehezített pályán, hiszen az EU 2019-ben meghirdette a klímasemleges Európa programját, az úgynevezett Zöld megállapodást (Green Deal). Az agrárszektor szereplői szerint azonban nem törekszik a megegyezésre, hanem zöld forradalmat indított, és az ágazat szereplőinek megkérdezése, valamint előzetes hatásvizsgálatok nélkül ír elő csökkentési célkitűzéseket, amelyekkel jelentősen rontja az európai gazdák versenyképességét.

 

Szabó Levente, a Takarékbank vezérigazgató-helyettese és Hollósi Dávid, az Agrár Üzletág ügyvezető igazgatója a mezőfalvi sajtótájékoztatón

 

A hozam 3,5-szeresére nőtt

Az élelmiszertermelés az egyik nagy, de nem a legjelentősebb károsanyag-kibocsátó szektor, az Európai Unióban az üvegházhatású gázok kibocsátásának 9%-áért felel a mezőgazdaság. Az elmúlt évtizedekben az agrárium jelentősen csökkentette fajlagos kibocsátását, miközben a növénytermő-területeken egyre növekvő hozamokkal termelt, reálértéken nagyjából változatlan élelmiszerárak mellett. Mindezt elsősorban a termelési hatékonyság növelésével, az állattenyésztésben az alkalmazott genetika, a takarmányozás és a tartástechnológia fejlesztésével érte el.

Például a búza globális termőterülete 1960 óta változatlan, az egy hektárra eső hozam viszont három és félszeresére nőtt. Az állati termékek termelése a ’60-as évek eleje óta a kereslettel összhangban majdnem háromszorosára bővült, a baromfinál több mint tízszeresére ugrott, hiszen ahogy nőtt a népesség és emelkedett az életszínvonal, úgy lett világszerte egyre hangsúlyosabb az állati fehérje fogyasztása. Eközben, főleg az állattenyésztésben, az egy kilogramm termékre jutó károsanyag kibocsátás jelentősen csökkent, 1960-hez viszonyítva a baromfitermelésben 60 százalékra, a sertéstenyésztésben 40 százalékra, a szarvasmarha-tenyésztésben 70 százalékra. Ez a javulás elsősorban az egyre intenzívebb termelésnek köszönhető.

 

Ez sem elég? Hogy lehet tovább csökkenteni?

Egyre növekvő társadalmi és szabályozói igény mutatkozik a további jelentős mértékű fajlagos károsanyag-kibocsátásra, ami azonban az eddigi módokkal már nem érhető el. A termelési hatékonyságot egyre kevésbé lehet javítani, az állattenyésztésben alkalmazott genetikában nagyságrendi fejlesztést már nem lehet elérni. Más eszközökkel viszont tovább lehet csökkenteni az agrárium agrárium ökológiai lábnyomát.

„A Takarékbank Agrárcentrum vizsgálata szerint Magyarországon a termelők elsősorban az állattartó épületek energetikai korszerűsítésével, valamint a hulladékmentes körforgásos gazdaságra való törekvéssel tehetnek a fenntartható fejlődésért, miközben ezek az intézkedések egyúttal a jövedelmezőségükre is jótékonyan hatnak” – foglalta össze a Takarékbank vizsgálatának eredményeit és javaslatait Hollósi Dávid, a bank Agrár Üzletágának ügyvezető igazgatója Mezőfalván, a NAK Szántóföldi Napok és AgrárgépShow keretében tartott Takarékbank-sajtótájékoztatóján. A körforgásos gazdaság eléréséhez szoros együttműködést kell kialakítani más iparágakkal, hogy az agráriumban gyártott és használt termékek az igénybevétel után más szektorban nyersanyagként hasznosíthatóak legyenek.

 

Nagy szerep hárul a lakosságra és a szabályozókra

A környezeti fenntarthatóság elérése össztársadalmi ügy, csak akkor érhető el a siker, ha mindenki hozzájárul. Míg a hulladékmentes gazdaság eléréséhez az iparágak hosszú távú, szoros együttműködésére van szükség, addig a lakosság például a helyi termelési láncok támogatásával segítheti a károsanyag-kibocsátás csökkentését, hogy a megtermelt élelmiszert lehetőleg helyben fogyasszák el, és ne szállítsák el hosszú úton. Szintén lépni kell a fogyasztói élelmiszerpazarlás radikális csökkentéséért. Napjainkban az élelmiszerek majdnem harmada szemétként végzi, céltalanul termelnek a mezőgazdasági területek majdnem harminc százalékán, az édesvízkészlet negyedének felhasználásával.

„A Takarékbank elkötelezett a fenntartható fejlődési célok elérésében, ugyanakkor fontosnak tartja a hazai agrárium versenyképességének fenntartását, a helyben termelt élelmiszer részarányának növelését. Ezért olyan vállalkozások és projektek finanszírozását részesíti előnyben, amelyek egyszerre felelnek meg a két célnak, azaz nemcsak környezeti szempontból, hanem gazdaságilag is fenntarthatók, a klímaváltozás elleni küzdelem mellett a versenyképesség növelését is segítik” – nyilatkozta Szabó Levente, a Takarékbank vezérigazgató-helyettese