Fókuszban a molyok II.

Veszélyesek-e a levél-aknázómolyok?

Az aknázómolyok nagyon apró termetű molylepkék. Általában több nemzedékes fajok, ezért a populációik gyors elszaporodásra hajlamosak, ebből adódóan kártételük is nagy lehet.

A gyümölcsfák leveleiben aknázó molyok kártételének jelentőségét sokan lebecsülik. A kártétel nagysága első ránézésre talán nem tűnik olyan nagynak, de mint minden sérülés ez is utat nyit a kórokozók számára. Természetesen nem lebecsülendő a levélfelület vesztés sem. Egyes esetekben az aknák (1. ábra) levelenkénti száma már olyan nagy, hogy a fa asszimilációs felülete lecsökken, ami lombhulláshoz vezet.

1. ábra: Az aknák nagy száma rontja az asszimilációt. Fotó: Takács Attila

Levélakna morfológia

Az aknázómoly hernyók az esetek többségében fajra jellemző és alakú aknát készítenek. Ez alapján nagy valószínűséggel meg tudjuk határozni a fajokat, amely elengedhetetlen az eredményes védekezéshez. Az aknázómoly hernyók a tápnövény levelének belsejében élnek, az epidermiszt sértetlenül hagyva a mezofillummal táplálkoznak. A lepkéken kívül más rovarok lárvái is készítenek levélaknát (legyek, bogarak).

2. ábra: Kígyózó akna. Fotó: Takács Attila

3. ábra: Jellegzetes foltakna. Fotó: Takács Attila

4. ábra: A mocsári bordásmoly vegyes aknája. Fotó: Takács Attila

Alapvetően három fő aknatípust különböztetünk meg: ha a hernyó rágás közben állandóan előre halad, akkor hosszú, keskeny járat keletkezik; ezeket kígyózó aknáknak nevezzük (2. ábra). Foltakna akkor jön létre, ha a hernyó maga körül minden irányba rág (3. ábra). Vegyes aknáról akkor beszélünk, ha a hernyó fiatal korában kígyóaknát készít, majd vedlés után minden átmenet nélkül átmegy foltaknába (4. ábra). Elhelyezkedés szerint az akna lehet felső (5. ábra) amely könnyen észrevehető, már a kezdeti stádiumban is, ennél egy kicsit nehezebb az alsó akna (6. ábra) megtalálása a levélen, de a gyakorlott szem hamar rátalál. Az utolsó a középső akna, mind a levél színéről, mind a fonákjáról észrevehető (7. ábra).

5. ábra: Felső levélakna sematikus rajza. Hering nyomán.

6. ábra: Alsó akna sematikus rajza. Hering nyomán

7. ábra: Középső akna sematikus rajza. Hering nyomán

A következőkben olyan aknázómolyokat mutatok be, amelyek ellen a védekezési, előrejelzési lehetőségek adottak, így a termés védelmét akár környezetkímélő módon is végre lehet hajtani.

Az aknázómolyok életmódja és kártételük nagyfokú hasonlósága miatt – a teljesség igénye nélkül  –, a több molylepke családba tartozó fajokat együtt mutatom be.

Almalevél törpemoly
(Stigmella malella Stainton, 1854)

Alaktani leírása:

A lepke 1,5-2 mm nagyságú, elülső szárnya barna, ibolyás bevonattal, közepén egy fehér sávval. Hátulsó szárnya lándzsa alakú. A hernyó 3-4 mm hosszú, halványzöld, lapított testű, lábatlan. A báb fiatalon zöldessárga, majd barna színű. A talajban bábozódik.

Elterjedés: Egész Európában elterjedt és gyakori.

Életmódja:

Tápnövényei a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó lombos fák. Elsősorban az alma, a körte, a birs, a naspolya, a szilva és díszalmák. A termesztett almafajták közül előnyben részesíti a Húsvéti rozmaringot, a Téli Arany Parment és a Jonatánt. Tömeges fellépésekor a cseresznyét is károsítja.

Magyarországon általában 2-3 nemzedékes. Aknája (8. ábra) rövid, kígyózó. Jellemzően a levél színén figyelhető meg, tömegszaporodás esetén az egész levelet beborítják. Ilyenkor korai lombhullást okoz. Telelése bábállapotban történik, a talaj felső 5-10 cm-es rétegében. Az imágók április végén, május elején kezdik a rajzást. A lepkék nem táplálkoznak, így a nőstények a kelés után azonnal párosodhatnak, majd a nőstények a rajzást követő 2-3. napon kezdik a peterakást, melyet egyesével a levelek fonákjára raknak.

Rendszeresen kezelt ültetvényekben is felléphet kártétele. Az első nemzedék elleni sikeres védekezés esetén a lepke a környező vad növényekről újra betelepülhet az ültetvénybe.

Lombosfa-fehérmoly
(Leucoptera malifoliella Costa, 1836)

Alaktani leírása:

A lepke 2-3 mm nagyságú, szárny-fesztávolsága 5-7 mm. Elülső szárnyának alapszíne fémesen ezüst-szürke, csúcsán narancssárga és fehér foltokkal. Hátulsó szárnya keskeny, szürke. A hernyó 3,4-4,5 mm hosszú, lábatlan, henger alakú. Az aknát elhagyva szövedékben bábozódik, amely sárgásbarna színű és 2,5-3,5 mm hosszú.

Elterjedés:

Egész Európában általánosan elterjedt ismert kártevő. Magyarországon mindenütt megtalálható, az almás ökoszisztémák állandó tagja.

Életmódja:

Tápnövényei az alma és a meggy, de a körte, a birs, a szilva, a naspolya, a cseresznye és az őszibarack leveleiben is aknáznak. A vad növények közül az éger, a nyír, a fanyarka, a madárbirs és a berkenyefajok is a tápnövényei között vannak. Magyarországon három nemzedéke fejlődik. Az aknája 10-18 mm átmérőjű, kör alakú foltakna. Tömegszaporodása esetén jelentős a kártétele, mert a hernyók a lombfelület nagy részét elpusztítják. Bábállapotban fehér gubóban telel át, a fák vastagabb ágain, törzsén, kéregrepedésekben. A lepke rajzása általában április közepén-végén, május elején indul el. Az imágók nappal repülnek, érési táplálkozást nem folytatnak. A párzást követően a nőstény megkezdi a peték lerakását. A petéket a levelek fonákjára egyesével helyezi el. A hernyó az aknán kívül fehér szövedékben bábozódik.

Almalevél sátorosmoly
(Phyllonorycter corylifoliella Hübner, 1796)

Alaktani leírása:

A lepke 4-5 mm nagyságú, a fején a szemei között barnásvörös pamacs található, amelynek a tor felé eső része fehér. Az elülső szárnyak alapszíne világosbarna, a tőtől kiinduló fehér csíkkal. A hátulsó szárnyak hosszúkás háromszög alakúak. A hernyó 6-7 mm hosszú, 3 pár torlába van, teste lapított, a teste világossárga. A hernyó az aknában bábozódik.

Elterjedés:

Európai elterjedésű faj, amely Magyarországon általánosan elterjedt.

Életmódja:

Tápnövényei az alma, a meggy, a körte, a birs, a szilva, a naspolya, a cseresznye, a berkenye és a fanyarka. Az almával szemben előnyben részesíti a körtét. Itthon 2 vagy 3 nemzedékes is lehet. A levelekben hernyó vagy báb alakban is áttelelnek. A foltaknája a levél színén található, amely ezüstösen csillog, és körkörös vagy ovális alakú (3. ábra), 4-5×15-30 mm nagyságú. Tömegszaporodás esetén ennél kisebb, mert a táplálékhiány miatt nem tudják a fajra jellemző méretet kialakítani, egy részük a táplálékhiány miatt el is pusztul. Tömegszaporodása esetén 25-30 akna is lehet egy levélben, az ilyen levelek idő előtt lehullnak. Ennek következtében a következő évi termőrügyek nem tudnak beérni. Már néhány (0,5-1,5 cm²) akna esetén is jelentősen csökken az asszimilációs felület. Az első generáció imágói április végén, május elején repülnek. A nőstény nem táplálkozik, a párosodás után a levelek fonákjára egyesével helyezi le a petéket. A kis hernyók 7-9 nap embrionális fejlődés után kelnek ki és rágják be magukat a levelekbe.

Kígyóaknás ezüstmoly
(Lyonetia clerkella Linnaeus, 1758)

Alaktani leírása

Az imágó 4-5 mm nagyságú, első szárnyainak belső szegélye rajzolatmentes, fénylő fehér. A szárny külső harmadában egy nagy, sötét, négyszögletes sárgásbarna folt látható. A rojt mintázata jellegzetes: fehér és barna csíkok váltogatják egymást. A fej és a tor fehér. Az áttelelő nemzedék lepkéi barnák, ellentétben a nyári fehér formával. A kifejlett hernyó 7-8 mm hosszú, a teste zöld színű. A báb 3-4 mm hosszú, világosbarna, az aknán kívül jellegzetes gubóban fekszik. Az aknája jellegzetesen „kígyózó”, igen hosszú, fokozatosan szélesedik, de végig keskeny marad. Az akna középvonalában van a hernyó ürüléke. Amennyiben egy levélen több akna is van, akkor azok keresztezhetik egymást, de a hernyó a saját aknáján is keresztülrághatja magát. Ha a hernyó egy levéllemezt teljesen körülrág akkor a körülhatárolt levéllemez elszárad (9. ábra).

Elterjedés:

Ez az eurázsiai faj Európa mérsékelt és északi területei mellett a Földközi-tenger medencéjében is általános. Hazánkban is mindenfelé megtalálható.

Életmódja:

Fő tápnövényei: az alma, a körte, a birs, a naspolya, a szilva, a cseresznye, gyakori még a galagonyán, a fanyarkán, a berkenyén, a madárbirsen, ritkábban megtalálható a nyírfán és a gesztenyén, de megfigyelték komlón is. Magyarországon évjárattól függően 2-3 nemzedékes. Általában termőfákon lép fel kártevőként, egy levélen több generáció aknái is megfigyelhetőek. Az imágó telel, kéregrepedésekben, különböző rejtekhelyeken. A nőstények megtermékenyítés nélkül telelnek. Tavasszal kopulál, és csak a tápnövény levelének teljes kifejlődésekor rak petét, amit fűrészes tojócsövével az epidermisz alá egyesével helyez el. Az embrionális fejlődése Magyarországon, 8-10 nap, a kifejlett hernyó az aknát elhagyva egy ép levél fonákán készített szövedékben bábozódik.

Védekezés az aknázómolyok ellen:

Kijelenthetjük, hogy az aknázómolyok védekezés nélkül veszélyesek. Fontos a kártevő fajok életmódjának, áttelelésük módjának, peterakásuk idejének, és helyének, a nemzedékek számának ismerete. Ezeket figyelembe véve hatékonyabban védhetjük meg gyümölcsfáinkat. Azok a gyümölcsfák gyengébb kondícióban indulnak neki a télnek, amelyeken súlyos volt az aknázók kártétele.

Az áttelelő képletek gyérítése, valamint a vegetációs időszak elején és a betakarítás után végzett védekezés esetén ez nem fordul elő, így a termőrügyek érése be tud befejeződni.

A védekezés alapja a rajzásmegfigyelés, erre kiváló feromoncsapdák állnak rendelkezésre, melyekkel a védekezés időpontja jól megválasztható, így amennyiben szükséges a növényvédőszeres védekezés hatékonyan megtervezhető. Így kiszámítható, mikor kelnek ki a hernyók, amelyek ilyenkor a legsérülékenyebbek, így hatékonyabb lehet a védekezés.

Egyes fajok bábjai – melyek így telelnek- a gyümölcsfák alatti talaj átforgatásával elpusztíthatók. A levélben telelő bábok esetén a lehullott levelek talajba forgatásával jelentősen gyéríthető az áttelelő képletek száma. Ezt eredményesen késő ősztől kora tavaszig (november végétől március közepéig) végezhetjük el. Az ágakon, gallyakon áttelelő bábok eredményesen gyéríthetők tél végi lemosó permetezéssel is. Parazitoid kímélő technológiával alkalmazva tovább csökkenthetjük a kártétel nagyságát.

Ajánlott hatóanyagok az aknázómolyok elleni védekezésben almástermésűek esetén: Bacillus thuringiensis var. kurstaki, Bacillus thuringiensis ssp. israeliensis, azadiraktin, tau-fluvalinát, Koppert-Flora ragacslapos illatanyag- és színcsapda, fenoxikarb, acetamiprid, tiametoxam, diflubenzuron, lambda-cihalotrin.

Takács Attila

Növényvédelmi entomológus