Gárdonyban kitartanak a növénytermesztés mellett

A Szelekta Kft. telephelyén régen major állt, puszta vette körbe, ahol a Nádasdy grófok gazdálkodtak. Gárdonyban, Dinnyésen, Agárdon és Zichyújfaluban számos középparaszt élt, az újkori történelemről Papp László úgy fogalmaz, a háború után összefolytak a dolgok.

Mindkét nagyapja jó gazda volt, ezekből az emlékekből sok mindent hordoz magában.

Gyerekkorában Agárd, Dinnyés és Gárdony még önálló településként szerepelt.

Azonban amikor Gárdony nagyközséggé alakult, egyesítették a többi faluval, s úgy látták jónak, ha egyúttal hozzácsapják a szomszédos Zichyújfalut is.

Gárdony életét évtizedek óta főleg a turisztika és az üdültetés szabja meg, de jó adófizetők az agrárvállalkozók és a gyümölcskertészetek is.

Papp László egyébként gárdonyi születésű, s miután mindhárom gyermekük családot alapított, feleségével úgy döntöttek, családi házukból átköltöznek az átépített egykori szülői házba.

 

Az elsők közt

A Szelekta Kft. a tsz-ek privatizációjának legelső időszakában, a kilencvenes évek elején alakult.

Papp László és három jó társa úgy gondolta, a hosszú tsz-es idők után megpróbálják a magángazdálkodást.

Az alapítók közül ketten már elmentek, köztük jó barátja, Dörömbözi József is, aki egy másik, ugyancsak gárdonyi telephelyű neves növénytermesztő céget igazgat.

Az összesen tíz fős agrár vállalkozás azon földek egyikén is gazdálkodik, amit annak idején a nagyszülők a közös vagyonba vittek.

Papp László mindkét nagyapja nagy területet birtokolt, egyiküknek még cséplőgépe is volt.

A Papp családban tíz gyerek született, közülük ketten ott maradtak a háborúban, a legidősebb testvért tavalyelőtt temették, 103 évet élt meg (a Papp család több tagja is hosszú életű volt, Papp László édesapja azonban nem tartozott közéjük, tőle jóval korábban vettek búcsút).

Nemcsak a települések, a tsz-ek is egyesültek.

Az már összevont gárdonyi szövetkezetben állt először munkába Papp László, napra pontosan 1969. március elsején.

Munkásként kezdte, innen járta végig a szakmai szamárlétrát egészen az üzemvezetői posztig.

Büszkén mutatja egy 1999-ben elnyert kitüntető oklevelét, amelyet, ahogyan divatból mondják, innovatív munkásságáért kapott.

A régi rendszerben is elismerték, többször nyert kombájnos versenyt, elfogadták számos újítását, ötletét.

Abban is megelőzte a többieket, hogy a rendszerváltozáskor az első kilépők egyike volt.

 

Szaktanácsokra is támaszkodva

Az önálló gazdálkodás iránti vágya a korábbi időkben is tettekre serkentette, hiszen amikor a nagypolitika megengedte a háztájizást, a feleségével, rokonokkal, segítőkkel és néhány munkatársával kertészkedtek.

Termesztettek sárgarépát, zöldséget, salátát, uborkát, idővel próbálkoztak a dinnyével, másokkal belevágott a csirkehízlalásba is.

Hozzáteszi, ebből gyarapodtak, így lett házuk, autójuk.

Eközben felnőttek a gyerekek, idősebb fia és a lánya máig társai a Szelekta cégben.

A fiatalabb fia távol került az agrárvilágtól, míves szakmát választva kitanulta az antik bútorkárpitosságot.

Büszke mindegyik gyerekére, mert látja, mindegyik megfogja a munka végét, és meleg szívvel sorolja unokái sikereit is, akik között akad programozó, kertészeti egyetemista és műszaki pályára készülő egyaránt.

 

 

 

Papp László már 1997-ben tudni akarta, mire képes a föld, miként növelhető a terméshozam. Az első talajvizsgálatok átlagosan 2 százalék közeli humusztartalmat jeleztek a 16 kilométeres körben elterülő, összesen csaknem 1000 hektáros gazdaságban. A család nevén lévő szántók mellett csak bérelt földeken dolgoznak, közte az egyes táblák közé beszorult, összesen 50 hektárnyi, egyesével zsebkendőnyi zártkerti szántókon, amelyeknek számtalan tulajdonosával mindmáig szót értettek. Az egyes táblák értékszáma 13 és 39 aranykorona közötti, nagy kalapba dobva 25 AK.

Visszagondolva a saját történetében, úgy fogalmaz, egy ember életében a föld szeretete nem egyik napról a másikra alakul ki.

Nem volt soha két egyforma napja, hol az időjárás, hol a lehetőségek alakították az eseményeket.

Alapjában ma is műszaki embernek vallja magát, aki a mezőgazdaságot, a termesztés csínját-bínját a tsz-ben tanulta meg, főként Végh Józseftől, a tsz egykori főmezőgazdászától.

És természetesen a munka közben szerzett sok-sok tapasztalata vitte előbbre, aminek kezdete igencsak sok évtizede keresendő, de arra is határozottan emlékszik, alig volt hétéves, amikor nagyapjának kötelet terített a tarlón.

A Szelekta Kft. működésében már nem voltak ekkora vargabetűk, az alapítás óta elkerülték a csábításokat, kitartottak a növénytermesztés mellett.

Munkájukban leginkább szaktanácsadókra támaszkodhatnak, közte a kaposvári tápanyagellátó cégre, pontosabban Horváth Józsefre és csapatára valamint Kalló Sándorra, a növényvédelem irányítójára.

Az ember azt gondolná, a Velencei dombság tövében, néhány kilométerre a híres tótól, a vízzel nem lehet gond.

Hát nem egészen. Dinnyés és Gárdony határai jócskán benyúlnak a Sárrét északi csücskébe, így amennyi előnyt ad a Velencei tó a környéknek, annyit el is vesz, mert a felhők a tó fölé érve elfordulnak északnak, vagy átsurrannak más irányokba.

Erre felé is feljegyeztek számtalan aszályt, máskor sárdagasztó esőt, sőt olyat is, hogy a sárból harckocsi húzta ki az elsüllyedt munkagépet.

Gárdony térsége valóban egy vízgyűjtő terület, de valamikor a hetvenes években, a nagy tagosítások idején összeszántottak mindent – az árkokat, nyárfasorokat, akácligeteket.

Pedig a parasztemberek nem véletlenül telepítették, építették azokat, az árkokkal elvezették az összefolyt vizeket, a fasorokkal elejét vették a homokverésnek.

Papp László elismeri, jól hangzott a hírekben, hogy az Agárdi tsz-nek egybefüggően van 1800 hektárja, ahol látványos táblákban arathattak a kombájnok.

Ha szánna rá időt, talán előkerülne a régi újság, amely igazolná, hogy az Agárdi tsz-ben egyszerre 8 kombájn, Papp László irányításával vágta a búzát.

 

Az ősöket követve

Akár meg is egyezhetnénk, ha átemelhetnénk a jelenbe nagyapáink idejét, a Velence tó környékén most is szépen mutatnának a nyárfasorok, akácligetek és az árkokban csillogó vizek.

Csakhogy mit mond erre a házigazdánk?

Dinnyésen fekszik egy csaknem 90 hektáros területe, többek között azt érintve ásták meg ismét a vízelvezető árkot.

A csatorna nyomvonalára az idő múlása miatt kevesen emlékeznek, a térképen is csak elmosódott jelzések árulkodnak róla.

Néhány helyi gazda azonban tudja, hogy ott árokrendszer volt.

A magas talajvíz régen és ma is sok gondot okoz.

Nem mostanában történt, még a tsz időkben, amikor hozzáláttak a vízgyűjtők rendbetételének, s talán spórolásból, vagy a viták elkerülése miatt úgy készült el a munka, hogy az árkot átszelő gáz és olajvezetékeket ne kelljen újra telepíteni, legalább fél méterrel mélyíteni.

Papp Lászlóék most azonban szembesültek a kihívásokkal.

Az árkok takarításakor kénytelenek voltak saját költségre átszivattyúzni a vizet a vezetékek felett, majd miután felfogadott egy vállalkozót is, akivel kiásatta a régi csatornát, a vízügyi emberek a munkát leállítatták.

Most várja a szükséges engedélyeket, pedig – mint mondja – jó viszonyt ápol a vízügyi társulattal, évente egy millió forintot fizet a gazdasága után.

Úgy tartja, ha valaki díjat fizet, azért elvárással élhet, ha pedig az állam nem tudja megvédeni a földeket, akkor a gazdáknak kell kézbe venniük az ügyet.

(Legutóbb négy napig szivattyúztak, mire megszabadultak a belvíztől.

Máskor sem ült ölbe tett kézzel, embereivel négy régi árkot kitakarított, miközben a vízi társulat csak egyet.)

Vitába keveredett az erdőhatóságokkal is.

A dinnyési faluvégén a nevére került egy 2.800 négyzetméteres, hét méter széles, inkább csak egy földcsík, amit megművelni igencsak bajos.

Három sorban akáccal beültette, s csak azért ennyivel, hogy ne minősüljön erdőnek.

Az első telepítése nem éledt meg, a második már szépen zöldell.

Most mégis elbizonytalanodott, attól tart, az erdőket felügyelő hatóság kihúzatja a fáit.

Eltökélten fogalmaz, útjába áll annak, aki oda mer menni.

Mekkora dolog a fásítás, újra egy 600 méter hosszú akácsor védené a földeket a homokveréstől.

 

A vetőmag borsó elő- és utónövényekkel

A Szelekta Kft-ben szigorúan betartják a vetésforgót, s nem szeretnék, ha felborulna a rendszer.

Idén hat növényt termelnek, közte borsó vetőmagokat, sörárpát, búzát, kukoricát, repcét és napraforgót.

A borsó kiemelt növény a cég életében, idén 200 hektárnyit ebből vetettek el.

A borsó nagy előnye, hogy sok mindent maga után hagy, főként nitrogént.

Papp László hozzáteszi, a borsót nem illő három évig utána vetni, főleg a fuzárium veszélye miatt.

A környéken beérett borsót is idehozzák, itt tisztítják, dobozolják.

Egy világcég adja a vetőmagot, de a növénytermesztést rábízza a gazdákra.

Idén 5-6 fajta szerepel a listán, általában egy táblába egy fajta kerül, ha mégsem, úgy az önporzós növényfajták közé egy kétméteres választócsíkot alakítanak ki.

A megtermett és előtisztított magot augusztusban, illetve még az ősszel finomtisztítják.

A borsót a vetésforgóban a búza és repce követi.

A borsó a kukoricának is jó előnövénye. A kukorica után vetve azonban több feltételt kell teljesíteni, például kukoricaszárnak nem szabad a felszínen maradnia.

Kukorica kizsigereli a talajokat, ellenben a borsó segíti visszaállítani a föld termőképességét.

A borsóföldre vetett repce esete sem egyszerű, bár az aratás után marad egy lélegzetvételnyi idő a talajmunkára.

A lényeg, hogy az apró repcemag jó helyre kerüljön.

Érdekes a „sakkozás”, az egyes elő és utónövények megválasztása.

Papp László abban is következetes, hogy mindent, kivétel nélkül visszadolgoznak a talajba, egy szál szalmát nem adnak el. Ebből az elvéből nem akar engedni, ennek köszönhető, hogy húsz év alatt emelkedett a talaj humusztartalma. A szármaradványok lebomlását biobaktériummal aktiválják, de nem viszik túlzásba. Takarékosan nyúlnak a nitrogénhez, hiszen mégiscsak egy vízgyűjtő területen élnek. Eléggé nitrátos így is a talaj, inkább a mészalapú műtrágyák közül választanak. A tápanyag-utánpótlásban is következetesek, ősszel alap trágyáznak, s ha keveset is, de használnak levéltrágyákat is. Aki csak levéltrágyával akar gazdálkodni, alaptrágyázás nélkül, itt megbukna vele. Gárdonyban úgy tartják, hiába színezik a házat tetszetős vakolattal, ha sár az alapja.

Gárdonyban is tikkasztó meleg az időjárás a borsó aratása idején.

Ezért fontos a szármaradvány azonnali szétszórása, mert az elterített borsópelyva alól kevésbé párolog el a talaj nedvessége, a nap sem perzseli fel.

S hogy a szármaradványok alatt ne szaporodjanak el a rágcsálók, csigák és a petéző lepkék, idáig nem szabad eljutni.

Papp Lászlóék ügyelnek a terület homogenizációjára, például a kombájnra felszerelnek egy pelyvaterítőt.

Így inkább láncos boronának mondható eszközzel pedig két-három centiméter mélyre bedolgozzák a gyommagot is, s ha jön egy zápor, kikel, ha nem jön, megvárják.

Amikor a magok 90 százaléka szárba szökkent, kultivátoroznak vagy tárcsáznak, hengereznek, így a pockok nem tudnak megbújni, a lepkék sem szaporodnak a feketén tartott területeken.

A Szelekta Kft-ben a repcéhez a szántás helyett a mélylazítás vagy a közép mélylazítás közül választanak.

Nyáron meg kell fogni minden vizet, hogy a vetéshez jól készítsék elő a talajt.

Szükséges a szántás is, de csak ősszel, a kapásoknak, borsónak kijelölt területeken.

Most tavasszal a repce nagyon gyorsan virágzott, siette magát, mégis szépen kötött.

Ha az első virágok megjelenése előtt akárcsak tíz nappal korábban megérkezik az áztató eső, még szebb is lehetne.

Így is sok becő nőtt, főleg azokban a dűlőkben, ahol évek óta racionális a talajerő-gazdálkodás.

 

A gárdonyi búza

Papp László nagy tisztelője Birkás Márta professzor asszonynak, aki nagyon pártolja az őszi talajlezárást, hogy azzal is csökkentsék a talaj szén-dioxid kibocsátását.

Baj akkor van, ha nagyon csapadékos az ősz és a tél, például a legutóbbi időszak erre hajazott.

A fagyott sima talaj nem tudta elnyelni a vizet, összefolyások, tengerszemek alakultak ki.

Az ilyen táblarészekre sokáig nem lehet géppel rámenni, esetenként ki kell hagyni a művelésből.

A helyzeten javítana egy nyári talajlazítás, amit követne egy őszi szántás.

Papp László már mondja is: az adott területeken a vetésforgót úgy alakítják, hogy kétévente szántanak.

Emellett, ha szükséges, használnak olyan ekét, amelyen az ekevas alá egy 25 centis tüskét szereltek fel.

A tüske feltöri a megkeményedett eketalpat.

Főként akkor veszik elő a tüskés szerkezetet, ha valami okból kétszer kell szántani.

Ha ősszel finomra szántanak, előtte a szármaradványt tárcsázzák, hengerrel zárják, hogy ne alakuljon ki az úgynevezett légpárna, a tömörödő, ülepedő talaj nem engedi el a szén-dioxidot.

Azért megjegyzi, a professzor asszony elrettentő példáival egyetért, maga is látta, amint most márciusban egyes gazdák nem bírtak a hatalmas szántásrögökkel, nagy szerencséjükre megjött az eső, így végül elvethették a friss szántásba a kukoricát.

Igaz, a Szelekta földjein május első hetében már 7-8 levelet nevelt a kukorica, az övék csak akkor bújt elő.

Őszi árpát a cég életében először termelnek, amit sörárpának szánnak, ha alacsony szinten marad a magok fehérjetartalma.

Máskor is vállalkoztak nekik új növények vetésére, termeltek olajretket, mustárt, fecéliát, sőt babot is.

Mi bizonyult választóvíznek? Ami nem hoz bevételt, azzal nem szabad foglalkozni.

Az árpa elvárása gyakorlatilag ugyanaz, mint a búzáé.

Nem szabad korán elvetni. Október 13-14-én a maguk csávázta magot húzták be a sorokba, vetettek rozst is, ami 6 tonnát is adott hektáronként.

A rozs nagyon magasra nő, ha hagyják. Papp László szárszilárdítót használ, úgy gondolja, a rozs állja a 80-90 centiméter magasságot, felette megdöntheti a gyakori szél.

Az árpát egy szezonban kétszer kezeli. Ez persze pénzbe kerül.

Erre mondja, ne azt nézzük, hogy egy adott művelet mennyibe kerül, inkább azt, ha elvégezzük, mennyit hoz.

 

Nagyapja egyik mondását idézi fel, ha szorosan marokba csukod össze az ujjaidat, abból nem esik ki semmi, de bele sem…

A búza általában 7 tonna körül terem.

Megtesznek mindent érte, mégsem érik el a franciák eredményeit.

Az időjárás miatt? Vagy a fajtákkal vagyunk elmaradva?

A hibrid búza 9 tonnát Gárdonyban is megterem, de a minősége alacsonyabb, nem éri el a 28-as sikértartalmat.

Ennél nagyobb a gond, a minőségi búza értékét nem fizeti meg a piac.

Tavaly minden búzája „A” minőségű volt, ám a 34-es búza csupán 200 forint többlettel fizetett.

Sajnálja, hogy a Pannongabona program gyakorlatilag kimúlt.

A tervekből semmi nem lett, elmaradt az összefogás, a szövetkezés.

Szerinte olyan támogatásokat kell meghirdetni, amely ebbe az irányba terelné a gazdálkodókat.

Azt pedig kifejezetten bántja, hogy elutasították a környezetgazdálkodási pályázatát azzal a megjegyzéssel, hogy sem neki, sem a vele együtt gazdálkodó gyerekeinek, társainak nincs felsőfokú végzettsége, holott annak idején az elsők között csatlakozott az induló programhoz, és máig az alapján gazdálkodik.

Élénken emlékezik az ígéretre, aki tagja a programnak, az sikerrel pályázhat a következő időszakban, és megkapja a támogatást. Ezt a pénzt korszerűsítésre költötte volna.

 

 

Van rá igény

Mi a helyzet a kukoricával? A kukorica látogatásunk idején, május 8-án szépen gyarapodott, 5-6 levélben állt, pedig március közepén még hóvihar bénította le az ország ezen felét.

Papp Lászlóék folyamatosan követik időjárási előrejelzéseket, egyszerre többet is, ezzel próbálják megfejteni a holnapok adottságait.

Mérik a talaj hőmérsékletét, s amikor eléri a 10-11 Celsius fokot, megkezdik a vetést.

Általában középérésű kukorica fajtákból válogatnak.

Tavaly alig 6 tonna termett hektáronként, bár az egyik táblában 9 tonna fölötti volt a termés mennyisége.

A kukorica alá nem kell kerti föld, de szereti a foszfor és a kálium műtrágyát, a nitrogént még jobban.

A semmiből sosem lesz 15 tonnás eredmény, és természetesen meghálálja a vizet.

Az őszi szántású talajt tavasszal elsimítják, a területet telibe szórják 27-es műtrágyával.

Az első alkalommal 130 kilogramm körüli hatóanyagot adagolnak, a fennmaradó 30-40 kilogrammot az első kultivátorozással juttatják a növény mellé – sorra szórják, és azonnal takarják.

Úgy látja, a vetéshez kevesen vannak, amit egy a mainál nagyobb teljesítményű géppel áthidalhatna azzal a megjegyzéssel, hogy egy vetőgép sem szereti a száguldást, legjobb, ha óránként legfeljebb 8-9 kilométeres sebesség mellett dolgozik.

A mag mellé mikro starter trágyát szórnak, hogy a kikelő növény felvehesse, főleg a kezdeti növekedéshez szükséges foszfort.

Amikor a kukorica felér a gazda térdig, kiszórják a lombtrágyát is, főleg a cink miatt, mert a gárdonyi területek zöme cinkhiányos.

A cink segíti a növényt a többi tápanyag felvételében.

Általában a nagyobb munkák végzéséhez időzítve megérkeznek a gazdálkodásában érintett cégek képviselői, fényképeznek, elégedettek a látottakkal, ami Papp Lászlónak dicsőség, a cégeknek kiváló referencia.

Kukorica után sosem vetnek kukoricát, így a lárva nem igazán okozhat kárt.

Mivel 180 hektárt elfoglal a repce és további 100 hektárt a napraforgó, a rovarok, kártevők csak összegyűlnek.

Ezért emelt dózissal csávázza a kukoricát. Nem kis aggodalommal tekint mostanában a jövőbe, hiszen sorra érkeznek olyan hírek, hogy esetleg betiltja az unió az általa is használt csávázószereket.

Ha betiltja, az tönkreteszi a magyar kukoricatermesztést.

Arra csak legyint, hogy a helyettük ajánlott fertőtlenítőszer lenne a megoldás.

Lehet, hogy kiváló az anyag, de a 15 kiló méregerős szert a vetéskor mégis csak oda kell tenni a magokhoz.

Így nem tudja, melyik megoldás a jobb, a méregerős szer vagy az emelt dózisú csávázás.

 

Aktív tagja a kukoricaversenynek, szerepel a támogatók között.

Fontosnak tartja az új feltételeket, hogy ne csak a termés mennyisége számítson, értékeljék a kukorica egészségét is.

Nagy veszéllyel támad a fuzárium gomba, pontosabban a DON toxin és az aflatoxin.

Az első a nedvességben fertőz, a második a szárazságban.

Kérdés, melyek azok a kukoricák, amelyeket egyik sem bántja.

Kérdezte is a kukoricaverseny értékelésén, de még négyszemközt, a folyosón sem árulták el neki.

Azzal sincs megbékélve, hogy a gazdáknak adott vetőmagok egyenetlenek.

Az egyik kukorica vagy napraforgó vetőmag mérete 4 milliméter, a másiké 7.

A kalibrálatlan magot nem lehet normálisan elvetni, nem beszélve a fejlődési különbségekről.

Lényeg, nem a legjobb kukorica vetőmagot kapták a gazdák, pedig tetemesen emelték a nemesítőházak az áraikat.

Az egyenetlenséget szóvá is tette partnerének, nem azért, hogy honorálják bármiben, csak azért, hogy tartsák fejben, van rá igény.