Gyümölcsösök mélyműtrágyázásának gépei

1.kép

Például a nitrogénellátás kritikus időszaka, a rügyfakadást követően, az intenzív hajtás és gyümölcsnövekedés idején van, a nyár végétől lombhullásig. Így nagyon fontos, hogy ezen időszak alatt a legoptimálisabb módon próbáljuk meg kijuttatni szilárd vagy folyékony formában a tápanyagot a gyümölcsös ültetvény fejlődéséhez. A gyümölcsültetvények műtrágyázása a hagyományos szántóföldi kultúrákhoz képest sokkal helyspecifikusabb, pontosabb kijuttatást igényel. Általában kétféle műtrágyázást végeznek a gyümölcsösöknél, melyek közül az egyik az alapműtrágyázás, a másik pedig a tápanyagfenntartó trágyázás. A tartalékoló alap műtrágyázást általában a telepítés előtt végzik, és ilyenkor a legfontosabb a foszfor és kálium mélyebb 50-60 cm-es rétegekbe juttatása. Erre a hagyományos, egy vagy dupla késsorral szerelt, műtrágya-kijuttató adapterrel kiegészített szántóföldi talajlazítók kiválóan alkalmasak (1. kép). A tápanyagfenntartó trágyázásnál a már meglévő ültetvényekben kell a talajlazítással egybekötve kijuttatni a gyökerekhez közeli mélyebb rétegekbe a tápanyagot, mivel a műtrágya a talaj felszínére történő kijuttatás esetén csak nagyon lassan, évente csupán néhány milliméternyit hatolna a talaj mélyebb rétegeibe. A gyümölcsültetvények talajlazítása az egyik legfontosabb művelet, amelyet összeköthetünk a tápanyag-gazdálkodási feltételek kedvező befolyásolásával. A lazítás a gyümölcstermő ültetvények talajszerkezetében legalább olyan fontos, mint például a szántóföldi kultúrákban. A telepítéskor végzett lazítás elősegíti a csemeték ültetését követően, a gyökerek szabad fejlődését és a csapadék akadálytalan továbbhaladását a mélyebb rétegekbe is, így sokkal kedvezőbb talajéletet biztosít a növekedéshez, de a már intenzíven termő, fejlett ültetvényeknél a sorközökben ugyancsak fontos a nedvesség mélyebb rétegekbe való áramlása. A termesztési technológia további munkafázisaiban nagyon sokszor ugyanazon a nyomvonalon haladnak el az erőgépek, így az általuk okozott talajtömörödöttség megszüntetése is a lazítók feladata. Jelen cikkünkben az ilyen rendeltetésű eszközökből, a korábban alkalmazott és a napjainkban elérhető konstrukciókat mutatjuk be.

2.kép

3.kép

Talajlazítás és mélyműtrágyázás összevonása

A hetvenes években jelentek meg a talajlazítás és a mélyműtrágyázás műveletét összevonni képes hazai gyártású munkagépek a gyümölcsösökben. A traktorok által letaposott és tömörödött talaj lazítása, illetve a gyökérzónában a talajtömörödöttség megszüntetése mellett a kálium, magnézium, foszfor műtrágyák gyökérzónába juttatását oldották meg. Az egyszerűbb kivitelű, MM-120 típusú, függesztett munkagép a szilárd műtrágyát mechanikus csigás rendszerű adagoló szerkezettel – egy szárnyas késen keresztül – szőnyegszerűen jutatta ki a talajba. Az FFM-10 (2. kép) típus abban különbözött az előbbi típustól, hogy az a folyékony műtrágya kijuttatására képes. Később megjelentek 3000 literes tartállyal szerelt, nagyobb területteljesítményű, vontatott változataik is USK-MM és FMM típusjelzéssel. Ezek már a szárnyas kések mellett, hagyományos lazítókésekkel is felszerelhetők voltak, viszont teljesítményigényük is magasabb volt. Felépítésüket tekintve napjainkban is az egyszerű, két-három merev-, illetve rezgőkéssel, mechanikus vagy pneumatikus rendszerű műtrágya-adagolóval ellátott mélylazítók terjednek a legnagyobb arányban a gyümölcsösökben. A tápanyag-utánpótlási technológiák változásának hatása miatt a folyékony műtrágya kijuttatására kialakított típusváltozatok alkalmazása az elmúlt évtizedben valamelyest visszaszorult. A rezgőkéses, pneumatikus műtrágya-adagolóval szerelt mélyműtrágyázónál (3. kép) a műtrágya-adagoló hajtása a talajfelszínen haladó járókerékről, görgős lánchajtás segítségével vagy a traktor teljesítmény-leadó tengelyéről történik. Az adagoló által kiadagolt tápanyag – a TLT-tengelyről meghajtott – légturbinával képzett túlnyomásos légáram segítségével, flexibilis műanyag csővezetéken keresztül jut el a lazítótestek talpaihoz rögzített fém műtrágyaszóró elemekig. A lazító hátoldalán elhelyezkedő tömörítő henger lezárja a talaj felső rétegét, megakadályozva a nedvesség elpárolgását. A henger pozícióját több fokozatban szabályozhatjuk, ezzel a munkamélységet is beállítjuk. A műtrágya mennyiségének adagolása a tartály kiömlőnyílásánál lévő zárószerkezet segítségével történik.

4.kép

5.kép

6.kép

A merevkéses változatok (4. kép) egy vagy két mélyműtrágyázó lazító késsel vannak ellátva, melyek munka közben felszakítják a talajt, eközben a tartályból a kés hátsó részére rögzített vezető csövön vagy hegesztett zárt szelvényen keresztül bejuttatják a talajba a tápanyagot. A tartályban TLThajtású keverő-berendezéssel folyamatos a keverés, ezáltal a műtrágya akadálymentesen tud lejutni a talajba, nincs boltozódás. A műtrágya adagolása általában mechanikus, a többkéses változatoknál csigás rendszerű adagolóval történik, a korszerűbb eszköznél ennek vezérlése már a traktorfülkéből hidraulikusan megoldott, de vannak már elektromos hajtású adagolóval szerelt típusok is (5. kép). Az adagolandó mennyiség több fokozatban vagy pedig fokozatmentesen szabályozható. A piacon elérhető konstrukciók közül számos modell felszerelhető rögtörő, lezáró hengerrel, elővágó tárcsával. A rögtörő, lezáró hengerek visszazárják a lazítókések által megemelt talajt, csökkentve ezzel a kipárolgás, illetve a tápanyagveszteség kockázatát, az elővágó nyitótárcsák pedig az ekék nyitócsoroszlyáihoz hasonlóan megkönnyítik a kések talajba hatolását, így mérsékelve a munkaeszköz vonóerőigényét és a kések kopását (6. kép).

7.kép

8.kép

9.kép

Bővíthető?

Míg a kisebb kúpos kialakítású műtrágya tartályok általában már nem bővíthetőek (7. kép), addig a nagyobb tartálytérfogatúaknál ezt a gyártók megoldották. Vázkialakítás tekintetéven általában merev vázas kivitelűek (8. kép), de ma már elérhetők a piacon teleszkópos vázú, változtatható munkaszélességű verziók is (9. kép). Természetesen a hagyományos 2-3 késes közép-mélylazítók jelentős része utólagosan is átalakítható a mélyműtrágyázásra. Az átalakításnál feltétlenül figyelnünk kell a védőtávolságokra. Napjainkban már külön is beszerezhetők az adagolóval felszerelt, INOX anyagból készült műtrágyatartályok melyek a lazítóra utólag adaptálhatóak. A műtrágya továbbítását pedig a merev szárú, egyenes késes művelő elemekhez műanyag flexibilis csővel, egyszerű módon is meg lehet oldani. Ha valaki folyékony műtrágya kijuttatásához szeretné az ültetvényben használt talajlazítóját átalakítani, annak azért már egy komolyabb beruházásra kell készülnie, hiszen itt a tápanyagoldatot tároló tartály és a csőrendszer mellett, egy az oldat továbbításról gondoskodó, TLT-hajtású szivattyúra is szükség van. Viszont köztudott, hogy a folyékony tápanyagoldat sokkal hamarabb felszívódik, és optimálisabban hasznosul tartalma, mint a szilárd műtrágyának, amelynél egy-két kedvezőtlen tényező (időjárás, talajnedvesség, talajszerkezet) hatására akár jelentősebb tápanyag veszteségek is történhetnek a kijuttatástól a felszívódásig.

Cikkünkben jól kitűnik, hogy a mélyműtrágyázó gépek mekkora fejlődésen mentek keresztül az elmúlt évtizedekben. Rövid összeállításunkból is látszik, hogy ma már a piacon az agrotechnikai és beruházási igényeket maximálisan kielégítő mélyműtrágyázó-talajlazító kiválasztásához, a kialakítás, illetve a felszereltség tekintetében igen széles kínálat áll rendelkezésre. A már meglévő talajlazítók alkalmazási köre pedig viszonylag kis beruházással bővíthető a tápanyag-kijuttatás feladatával.

Farkas Imre