Halászlébe, pörköltbe itt érik a fűszerpaprika

Lehet, hogy Rambala Zoltánék is az utolsó fűszerpaprika-termesztő generáció képviselői…?

Abban a pillanatban, hogy kiszállunk a kocsiból, máris érteni vélem Rambala Zoltánt. A késő nyári levegőben markáns, mégis szelíd aromákat sodor a szél: a paprikaillat félreismerhetetlenül fanyar, üde és gyengéden csípős illatát szinte harapni lehet. A bő kéthektáros táblán betakarításhoz közeli állapotú a bogyó. Ha nem is kiugró, de szép termést vár a kisszállási vállalkozó az idei szeszélyes időjárású szezon végén. Ezért is érthetetlen, miért bizonytalan a jövő.

Ennyi maradt

A Bács-Kiskun megye déli térségében található, békés kisközség, Kisszállás egykor nagy fűszerpaprika-termő vidéknek számított. Ha nem is érte el a klasszikusok – a szegedi, kalocsai térség – hírét és hektárnagyságrendjeit, azért itt is több mint 100 hektáron érlelték az értékes terményt. Aztán jöttek sorban a bajok, melyek az ágazat összeomlásához vezettek. A gépesítéssel romlott a minőség, a rendszerváltással és a mezőgazdaság lezüllesztésével jelentős piacvesztés következett be. Ma pedig már alig van, aki közreműködjön a betakarításban…

Biztos jövedelem, bizonytalan termés

– Ezért aztán mi is, családilag csak 4-5 hektáron termeljük – zárja a történeti előzmények fejezetét a negyvenes évei elején járó Rambala Zoltán. – Néhány családdal összefogva összesen ha 10 hektáron termel Kisszállás térsége fűszerpaprikát. A probléma nem a jövedelmezőséggel van, mert azzal nem lehet gond. Minden évben fix szerződés birtokában dolgozunk, nincs bizonytalanság, és az árak is olyanok, hogy tisztes bevételt lehet elérni. Mi ugyan nem kapjuk azt az árat, amit az őstermelők, de a szaporítóanyaghoz kapjuk a de minimis állami támogatást. Így, végső soron, tisztán 175 forintot kapunk kilójáért. A többi a termésmennyiségtől függ. Nagyon rossz évben 10, viszont egy átlagos évjáratban – mint ez a mostani is – 12-13 tonnát fogunk leszedni hektáronként, de volt már 18 tonnás évünk is.

Tápanyag- és kánikulaigényes

No, de mitől is függ, mennyit terem a dél-bácskai fűszerpaprika?

– A legfontosabb feltételek között van a tápanyag-utánpótlás. A szakirodalom hektáronként 50 tonna szarvasmarha-szervestrágyát ír. Ez nem áll itt rendelkezésre, úgyhogy én koncentrált baromfitrágya-granulátumot juttatok ki, 1-1,5 tonnás mennyiségben hektáronként. Ezt még megfejeljük 200-250 kiló NPK-val. Ezenkívül még lombtrágya- és más készítményekkel gondoskodok róla, hogy kielégítsük a növény mikroelem- és kálciumigényét – vezet el a technológia elemeinek vázlatához a gazda. Mindjárt hozzáteszi: a többi ebben a szegmensben is az időjáráson múlik. – A fűszerpaprika szereti az égető, akár 30-35 fokos, száraz meleget. Persze, szüksége van a megfelelő mennyiségű vízre, de a hűvös, párás nyárban egyrészt nem fejlődik szépen, nem terem sokat. Másrészt párás időben a fertőzésekre is nagyon érzékeny.

Hazai szaporítóanyaggal

Mindez máris átvezet a másik nagy kihíváshoz, a növényvédelemhez. – Én kiváló magyar szaporítóanyagot vásárolok a Szegedi Paprika Fűszer- és Konzervgyártó Zrt.-től, közte olyat, ami bizonyos fokú betegség-ellenállóságot is biztosít. De azért pusztán genetikával mindentől nem lehet megóvni a növényt. Az idei, sokszor hűvös, csapadékos nyárban legalább nyolcszor kellett permetezni, könnyen jöttek a gombás, bakteriális fertőzések, sőt, vírusok is. Ez utóbbiak ellen pedig rendkívül nehéz, sokszor csaknem lehetetlen védekezni – mutat rá Zoltán.

Kevésbé nehéz a gyommentesítés, amihez persze az is kell, hogy a gazda gyakorta kézi vagy gépi erővel ritkítsa a gyomokat. – Ez egy szép tábla, nem panaszkodom, de van is vele munkánk rendesen. A kis traktorral rendszeresen kultivátorozom.

Talajművelés és fajtaválasztás

A Rambala család fűszerpaprikaföldjén – egyelőre legalábbis – helyrevetéses technológiát alkalmaznak. – Nagyon fontos az aprómorzsás magágy kialakítása. A betakarítás után a szármaradványt természetesen teljes egészében betárcsázzuk, aztán tavasszal kombinátorozunk a szántáselmunkáláshoz. Ekkor kerül ki a granulált csirketrágya, amit szintén beforgatunk a kombinátorozással. A paprika igényli a tömörödött, de könnyen áttörhető, aprómorzsás talajfelszínt, ez tehát döntő – hangsúlyozza a gazda. Hozzáteszi: a vetést már precíziós technikák alkalmazásával végzik. Az egyenes sorokra azért is szükség van, hogy az öntözéshez használt szerkezet járása ne pusztítson a bogyók közt. – Az április eleji vetést követően, körülbelül egy hónap múlva már jócskán kelésben van a paprika. Én koncentrált érésű, korai fajtát használok ezen a termőterületünkön. Kísérleteztem másmilyennel, de ahol nem egységes a bogyók érése, ott nem egy, hanem több menetben kell betakarítani: nekünk egyelőre jobban megfelel a mostani. Így is várok a szedéssel, szeptember közepéig: nem szedjük le rögtön, kivárunk, kockáztatva a súlyveszteséget. A fűszerpaprika is olyan, hogy ha megérett, akkor már kaphat bármennyi vizet, nem vesz fel többet, hanem csak szépen fonynyadni kezd, veszítve így a súlyából, ami az átvevő szempontjából kedvező – fejti ki Zoltán.

S hogy miért csak „egyelőre” uralja a technológiát a helyrevetéses módszer?

– Majdnem minden évben felmerül, hogy váltunk, változtatunk, és belefogunk a bakhátas, csepegtetős rendszerű öntözéssel táplált paprikatermesztésbe. Aztán végül oda lyukadunk ki, hogy későbbre halasztjuk. Az egyik oka ennek a magas beruházási igény, a másik az, hogy az nyilván több kézimunkaerőt követel.

JÓTÉKONY MARÁS.

Noha a csípős és erős paprikák néha megkönnyeztetik az embert, és próbára teszik a tűrőképességét, a fűszer hatóanyaga rendkívül egészséges. A kapszaicin – ki hinné? – nemcsak a gyulladásokat, hanem a fájdalmat is enyhíti. Egyes kutatások szerint még a zsírszövetek mennyiségét, sőt, bizonyos rákos megbetegedések kockázatát is mérsékli: a WHO szerint ott, ahol több csípős ételt fogyasztanak, kevesebb a daganatos megbetegedések száma. A csípős illóolajok még a gyomor egészségét sem fenyegetik, sőt, a gyomorfal nyálkahártyájának vérellátását is serkentik. Már Amerika felfedezői is tudták, hogy ez a csodálatos fűszernövény a skorbut és más, az immunrendszer gyengeségével összefüggő tünet ellen hatásos.

Ebből persze azt is tudjuk, hogy hazánk nem tartozik az eredeti termőhelyek közé – a paprikát Amerika felfedezése után ismerte meg Európa, de például az őrölt formában való alkalmazás erősen Magyarországhoz kötődik. A kalocsai fűszerpaprika-őrlemény és számos, paprikával készült ételünk – például a csabai kolbász, a karcagi birkapörkölt – ma már bejegyzett hungarikum. A németek kedvenc snackjét szintén magyar paprikával ízesítik, csakúgy, mint a Chio számos más termékét is.

Dolgozni nehéz, tönkretenni könnyű…

Márpedig, mint megtudjuk, a helyzet Kisszálláson sem jobb vagy más, mint az ország más olyan vidékein, ahol nagy kézimunkaigényű kultúrákkal foglalkozik a gazdaság. – Mi leszerződtünk egy közeli kisvárosban egy munkaközvetítővel. Nekik jelezzük, amikor már előrelátható, mikor és hány főre lesz szükségünk. Úgy érzem, tisztességgel megfizetjük a munkát, egy szorgos kezű napszámos simán hazavihet naponta 9-10 ezer forintot – mondja Zoltán. Ennek ellenére csupán két helyi lakos idénymunkása van, a többiek erdélyi vendégmunkások. – Úgy gondolom, jó a közmunkaprogram, de még jobb lenne, ha ezt a munkaerőt valahogyan be lehetne hozni a mezőgazdaságba, amikor szezon van. Valamikor azt mondta egy közszereplő, hogy Magyarországon meg lehet élni 40-50 ezer forintból. Szerintem nem lehet megélni ennyiből, de szomorúan tapasztaljuk, hogy vannak, akik mégis megelégszenek ennyivel, és nem élnek a helyi gazdálkodók által kínált munkalehetőséggel.

A gazda egyébként nemcsak emiatt vonja össze a szemöldökét. Ottjártunkkor is mutatja azt a sávot, ahol bizonyos személyek autóval hajtottak át a paprikaföldön. – Oké, hogy az esők miatt nagy gödrök, tócsák vannak a dűlőúton, de azért ezt mégis tűrhetetlennek tartom, egyáltalán hogyan képzelik azt, hogy oda-vissza 2-3 méter széles sávban letapossák az érett bogyókat, a töveket…?! Tudom, bodzát szedni mentek kocsival, de ahogy többször kimentek és visszajöttek, nekem legalább egytonnányi termést tettek tönkre, ami minimum negyedmillió forintomba van…!

Kiskorától elkötelezett

Persze, mindezek a bosszúságok szerencsére nem elegendőek ahhoz, hogy Rambala Zoltán és családja felhagyjon a fűszerpaprika-termesztéssel. Ám a jövő bizonytalan, legfőképpen a munkaerő tekintetében: – Én kiskoromtól kezdve ebben éltem. Amikor a haverjaim bringázni, motorozni mentek, én jöttem kapálni. Aztán másfelé sodort az élet, határőr, rendőr voltam sokáig, mígnem váltani akartam. Időközben Kecskeméten, a Kertészeti Főiskolán általános kertészmérnöki diplomát szereztem, és még utolsó beférőként, 39 évesen fiatal gazdaként pályázati segítséggel gazdálkodni kezdtem a szüleim, a családunk földjein. Nem kérdés, hogy cseppet se bánom. Kijössz ide, érzed ezt az illatot, látod, ahogy fejlődnek a növényeid, és tudod, hogy a szorgalmas, sokszor nehéz munka tisztes jövedelmet termel. Ez szép. Más kérdés, hogy egyáltalán nem látom, hogyan lesz jövője ennek az ágazatnak. A fiatalok nem akarnak, talán nem is tudnak ennyit dolgozni… Ez szomorú, mert nekem szívügyem, hogy a magyar fogyasztók hozzájuthassanak a hazai alapanyagból származó, eredeti, itt termő, friss magyar fűszerpaprikához.

Kohout Zoltán