Három lehetőség, hogy csökkentsük a deoxinivalenol (DON) tejtermelésre gyakorolt hatását

Leginkább a sokat tejelő teheneket fenyegeti a deoxinivalenol mikotoxin (DON) negatív hatása a minőségre és a komponensek hozamára nézve. A negatív reakció mértékét a megfelelő táplálkozással lehet kezelni, bizonyos növényi anyagok felhasználásával elérhető a tejkomponensek hozamának konzisztens növelése.

A tejkomponensek hozamának változása

A tej fehérje és a zsír szintje az árazás szempontjából meghatározó tényezők az utóbbi időben. Ennek eredményeképpen a tejkomponensek szintje fontos faktor az állomány kezelésében, és közvetlen hatással van a gazdaság bevételére.

A tejzsír és a fehérje termelése állományonként nagy mértékben eltérő lehet. Amerikai vizsgálatok kimutatták, hogy egy állomány átlagos tejfehérje szintje 1,57% és 4,66% között mozog, ami átlagolva 3,05% jelent. A tejzsír 1,77% és 5,98% közötti mozog, tehát átlagosan 3,76%. Ezek a számok azt jelzik, hogy sok állomány a piacon és a fajtánál átlag alatti komponenseket termel. Ez tehát egy lehetőség a komponensek javítására és a tej értékesítéséből származó jövedelem növelésére.

A tejzsír hozamát és tartalmát jelentősen befolyásolja a bendőben lévő takarmány emésztése.

Tegyük fel, hogy a takarmány megfelelő mennyiségű emészthető rostot tartalmaz, és a tehenek valóban hatékonyan meg is emésztik azt! Így a bendőben termelődő savak támogatják a hatékony tejzsírszintézist, ami megmutatkozik a zsírtermelésen, és a komponenseken is. Ugyanakkor nagyon sok esetben a tehenek emésztése sokkal kevésbé hatékony, mint gondolnánk. A DON, amely az állati takarmányok legelterjedtebb mikotoxinja világszerte, negatívan befolyásolja a bendő hatékonyságát. A tudományos kutatások szerint a DON negatívan befolyásolja a bendő fermentációs kapacitását, különösen a csökkentett acetát- és propionáttermelést.

A DON hatása a tej összetételére

A kérődzők meglehetősen ellenállóak a Fusarium-toxinokkal, például a deoxinivalenollal (DON) szemben a bendő mikrobáinak méregtelenítő hatása miatt.

A bendő méregtelenítő képessége azonban nagyban függ annak működőképességétől. A sokat tejelő tehenek az átlagosnál nagyobb táplálékbevitel és takarmány magas koncentrációjával jobban ki vannak téve a DON negatív hatásainak.

Ez azért van így, mert egyrészt a bendőben való áthaladási sebesség gyorsabb, miközben a mikrobáknak kevesebb idejük van a mikotoxinok lebontására, másrészt csökken a bendő pH-értéke, ami negatív hatással van a DON-degradációra.

Az 1. ábrán látható adatok azt mutatják, hogy a DON lassabb ütemben bomlik le a bendőben, ha az állat magas keményítő tartalmú takarmányt kap, szemben a magas cellulóz-tartalmú takarmánnyal.

A DON negatív hatással lehet a tejkomponensek hozamára és az SCC-re. A tudományos szakirodalom rámutat, hogy az aflatoxinnal ellentétben a DON igen csekély mértékben megy át a tejbe. Azonban a tejelő tehenek takarmányában kimutatott DON csökkenti a tejzsírt és növeli a szomatikus sejtszámot (SCC). Ismert, hogy a DON fokozza az oxidatív stresszt, amely a tejelő teheneknél oxidatív emlőszövet-daganattal és fokozott SCC-vel függ össze. További bizonyíték van arra, hogy a DON befolyásolja a bendő fermentációját és a mikrobiális fehérje-hozamot, ami ismét befolyásolja a takarmányhatékonyságot és a tejkomponensek hozamát.

Hogyan kezeljük az állatok reakcióita DON-ra?

Az egyik leginkább elterjedt megoldás keretében takarmány-adalékanyagokat fejlesztettek ki, amelyek az állati emésztőrendszerben lévő mikotoxinokat támadják meg, azok káros hatásait ellensúlyozandó. Azonban mind a mikotoxin-kötőanyagoknak, mind a mikotoxin-deaktivátoroknak megvannak a korlátaik. Közismert, hogy az adszorpció nem a legjobb stratégia a legtöbb mikotoxin esetében. Csak bizonyos bentonitok működnek jól az aflatoxinokkal, és csak egyes élesztősejtfal-komponensek kötődnek a zearalenonhoz, speciális szerkezeti illeszkedés alapján. Más típusú mikotoxinokra, különösen a DON-ra ezek a kötési stratégiák nem működnek hatékonyan.

A mikotoxinok biotranszformációja egy másik stratégia, amely közvetlenül támadja a mikotoxinokat, nem toxikus metabolitokká alakítva azokat. Itt is elmondhatjuk, hogy ez a stratégia nagyon specifikus és csak bizonyos mikotoxinokra hatásos. Ezen túlmenően időbe telik a mikotoxinok biotranszformációjának befejezése, és az emésztőcsatornában ez az idő korlátozott,különösen akkor, ha a takarmány gyorsan áthalad az állaton.

A kérdés az, hogy mihez kezd az állat azokkal a mikotoxinokkal, amelyeket érintetlenül hagytak a fent említett igen specifikus takarmányoldatok?

A mikotoxinok elleni harmadik és egyben költséghatékonyabb stratégia a mikotoxinok hatástalanítására összpontosít, azáltal,hogy támogatja az állatok ellenállását a mikotoxinok káros hatásaival szemben.

1. ábra A DON bomlási sebességének különbsége a bendőben, válaszul két különböző szénforrásra (Jeong és társai, 2010)

Ez a stratégia segít az állatoknak, hogy alkalmazkodni tudjanak az olyan összetett mikotoxinokhoz, mint a DON, és csökkenti a rájuk adott stresszreakciók mértékét. Vannak módszerek arra, hogy a takarmányozás segítségével növeljük a tehenek ellenálló-képességét a DON-ra (1. táblázat).

Például antioxidatív növényi kivonatok hozzáadásával, amely vagy nekimennek a reaktív oxigénfajoknak (ROS), vagy támogatják és fokozzák az endogén antioxidánsokat, ezzel növelve az állatok ROS méregtelenítő képességét, csökkentve a DON hatására kibocsátott oxidatív stresszt.

Számos, gyógynövényből és fűszernövényből származó bioaktív anyag bizonyítottan magas gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik. Mások arról a tulajdonságukról ismertek, hogy segítenek fenntartani a hatékony bendőfermentációt, így a magas táplálékbevitelt.

Lehetőségünk van arra, hogy táplálkozási eszközökkel optimalizáljuk a tehenek reakcióját a mikotoxinokra (például a DON-ra) állandó tejkomponens-hozamok mellett, optimális növényi kombinációk segítségével.

Gwendolyn Jones

[email protected]