Nem kérdés, hogy úton van a következő világjárvány

Miközben a fél világ a koronavírus lecsengését várja, egymás után jelennek meg a vészjósló figyelmeztetések a közeljövőben érkező új világjárványokról. A mezőgazdaság – jó és rossz értelemben – vastagon benne van a problémában, miután végső soron a Covid is a környezetrombolás következménye. Mit lehet csinálni?

A feldúlt természet válasza

Mint több más korábbi világjárványnál, a Covid-19 esetében is ismert, hogy a fertőzés, a terjedés forrása végső soron maga a civilizáció. Az ember lecsapolja a mocsarakat, letarolja az erdőt, hogy szántóvá és legelővé alakítsa az utolsó művelhető hektárokat is. Közben lényegében lebetonozza a maradék területeket, hogy autópályákat és városokat, ipartelepeket és bevásárlónegyedeket építsen. Ezzel egyrészt elpusztítjuk az egészségünket védő rendszereket (a gyógyszer-alapanyagokat biztosító erdőtől a tiszta ivóvízig). Másrészt észrevétlenül feldúljuk az érzékeny ökológiai rendszerek egyensúlyát, és olyan új fertőzéseket kapunk a nyakunkba, amikkel szemben súlyosan védtelenek vagyunk – ezt látjuk most is.

Évente 4-5 járvány

A koronavírus-krízist nagyrészt magunknak köszönhetjük, évente ugyanis 4-5 új járvány indul el az emberiségben, aminek a háromnegyede az állatvilágból kiszabaduló kórokozó – idézte nemrég az RTL Klubnak nyilatkozó Ürge-Vorsatz Diánát a Mezőhír. A CEU professzora (aki tagja a Magyar Éghajlatváltozási Tudományos Testületnek /HuPCC/, ami a klímaváltozás/klímaválság következményeit elemzi – itt írtunk róla nemrég.) szerint nem az a kérdés, hogy jön-e egy még súlyosabb járvány, hanem az, hogy mikor, és ezt csak akkor előzhetjük meg, ha helyreállítjuk az egészséges kapcsolatot az ember és a természet között.

Tarló helyett természete(s)t

Ennek egyik fő eleme a talajművelés, a termőföld védelme. Noha a Föld felszínének csak 4 százaléka szántó, úgy teszünk, mintha végtelen mennyiségben állna rendelkezésre termőtalaj. Valójában már alighanem visszafordíthatatlan fogyatkozás ment végbe: minden órában eltűnik belőle 40-50 hektárnyi. A hagyományos intenzív talajművelés helyett a természetes állapotok helyreállítása lenne a megoldás. A forgatás/szántás, a kopasz tarlók helyett a takarónövények vetése, minimális bolygatással járó művelési technikák, amik megőrzik a nedvességet, javítják a talaj biokémiáját és mechanikai szerkezetességét.

Kétszeres kár

Egy másik fontos irány a tömeges méretű, intenzív állattartás újragondolása. A világ mezőgazdaságának átlagosan 50-70 százaléka az állattartást szolgálja ki akár öntözővízről, akár a szántókon termesztett növényekről van szó. Ez a húsfogyasztás mai rendszerének és mennyiségének átgondolását hozza magával, miután a Föld egyre növekvő lakossága mind több húst fogyaszt – miközben ez a leginkább környezetterhelő szegmens. (Nem véletlen, hogy mind az európai stratégiák, mind a kibocsátást és a felhasznált forrásokat csökkentő precíziós technológiák, mind az alternatív húsgyártási módok mind több figyelmet kapnak.) Az idézett kutató szerint ugyancsak fontos az élelmiszerpazarlás csökkentése. A földeken megtermelt étel(alapanyag) jó része el sem jut a vevőkhöz (rossz betakarítási és tárolási-szállítási technikák, stb. miatt), ugyancsak nagy hányadát pedig a jóléti államokra jellemző túlvásárlás miatt kidobjuk. Viszont a kárba veszett élelmiszerekre/alapanyagokra is ugyanannyi erőforrást használt fel, és ugyanannyi környezetterhelő műveletet fordított a mezőgazdaság.

Illusztráció: Horizont Média/archív, Kohout Zoltán