Jó talajállapot, kisebb aszálykár?!

A változó klíma számos kihívás elé állítja a gazdálkodókat nap mint nap. Az idei tavasz igen aszályos. Mérések szerint (1901-től számítva) ez az április az 1946-os és a 2007-es után a harmadik legszárazabb volt. Most igazán jól megmutatkozik, hogy a gazdák helyesen választották-e meg a korábbi években a talajművelési módot, vetésváltást, növényfajtákat, illetve jól használták-e a kemikáliákat, és nem utolsó sorban mekkora hangsúlyt fektettek a talajélet kialakítására, fokozására.

Az aszály három típusa

Légköri aszály: amikor a talajban elegendő nedvesség van a növény számára, azonban a gyökéren keresztüli vízfelvétel kisebb mértékű, mint a forróság miatt bekövetkező párologtatás a levélen keresztül.

Fiziológiai aszály: a gyökérzóna és a párologtatózóna közötti nagy hőmérsékletkülönbség miatt a gyökér vízfelvételi zavara következtében lép fel.

Talajaszály: a talaj nedvességtartalma a holtvíz szintjéig süllyed. Ez az állapot csak öntözéssel vagy kellő mennyiségű csapadékkal szüntethető meg, megoldás hiányában a növény elpusztul. A tartós aszály ellen védekezhetünk lehetőség szerint öntözéssel. Fontos az adott területen a helyes fajtaválasztás, de az aszály elleni megelőző védekezési módszerek közül kiemelt jelentőségű az okszerű talajművelés. Ez viszont egy éveken át tartó, folyamatos és tudatos stratégiát jelent a gazdaság egészében.

Az aszálykár – mind a kutatások, mind a gyakorlati tapasztalatok alapján – nem egyforma mértékben jelentkezik a különböző állapotú és minőségű talajokon. A talaj magasabb szervesanyag- és humusztartalma kedvezően befolyásolja a talaj nedvességtartalmát és művelhetőségét is.

A humusz a talaj egy sajátos és igen fontos alkotórésze. Nem egy vegyület, hanem vegyületek összessége. Tulajdonképpen a talajba jutott szerves anyagok azon része, ami már átesett a humifikáció folyamatán. Stefanovits (1977) szerint: „Ma már egyértelműen tisztázott, hogy a humusz a talajnak fontos és egyben legdinamikusabb alkotórésze, amely a termékenység tekintetében nagy szerepet tölt be.” Véleménye (1999) szerint a humuszanyagok két nagy csoportra oszthatók: a nem valódi humuszanyagok és a valódi humusz. Számunkra a valódi humuszanyagok igen fontosak. Ezek a fulvosavak, huminsavak és a huminanyagok.

Filep (1999) szerint pedig: „A talajok természetes termékenysége (víz- és tápanyag-szolgáltató képessége) nagy mértékben függ a talajképződés körülményeitől. A legtermékenyebb talajok közös sajátossága, a Ca-mal telített, jó minőségű humusz (Ca-humátok), valamint az ezzel együttjáró morzsás, porózus szerkezet és a megfelelő tápanyag-ellátottság.” A humuszanyagok könnyen kapcsolódnak a talajban lévő ásványi kolloidokkal, valamint a huminsavak a kalciummal, ezek pedig összeségében fontos szerepet játszanak a talajok helyes szerkezetének kialakításában.

A humuszképződésben kiemelt jelentősége van a talajlakó mikroorganizmusoknak is. A talajba jutott elhalt növényi részeket a talajbaktériumok és gombák enzimjeikkel elbontják, és egyszerű vegyületek (pl.: cukor, ammónia) keletkeznek. Ezek részben a talajmikrobák táplálékai lesznek az életfolyamataik során, részben ezek képezik a humuszanyagok alapját. A bomlástermékekből a biotikus, illetve abiotikus folyamatok eredményeként (a talajra nézve jellegzetes, nagy molekulájú vegyületek) a humuszvegyületek jönnek létre.

A talajok kémiai-fizikai tulajdonságai sokféleképpen befolyásolják a talajlakó élőlények és a növények életfeltételeit. Ebből a szempontból a talaj rétegződése, szerkezete és alkotórészei kiemelkedő fontosságúak.

A humusz ellenálló, nehezen bomló, vízben csak meghatározott körülmények között oldódó vegyületek összessége. A felhalmozódása, nagyobb mennyiségben csak ritkán játszódik le. A lebomlása lassú folyamat, végtermékei egyszerű vegyületek. Mennyisége pedig elsődlegesen meghatározza a talaj legfontosabb tulajdonságát: a termékenységet!

A helyesen megválasztott növénytermesztési és talajművelési stratégiával jelentős mértékben elősegíthetjük a talajok szervesanyag-tartalmának és termékenységének fenntartását vagy akár növelését. Ennek a folyamatnak pedig kihagyhatatlan szereplői a talajbaktériumok és más mikroorganizmusok, melyek aktívan részt vesznek a talajba jutott szerves anyagok lebontásában, illetve a humuszanyagok kialakulásában.

Justus Lilla
Magyar Talajbaktérium-gyártókés -forgalmazók Szakmai Szervezete