Világviszonylatban a gyomok kártételét a mezőgazdasági kultúrákban 30-40% körülire becsülik. Nincs ez másként Magyarországon sem. A legfontosabb szántóföldi növényeinknél alapvető technológiai elem a gyomirtás, mivel elhagyása – néhány kivételtől eltekintve – nagy gazdasági kárt okoz, a hektáronkénti hozamot csökkenti, valamint a termés minőségét, és ezért értékesítési árát jóval az átlag alá rontja.
A gyomok a kultúrnövényeinktől vizet (Magyarországon limitáló tényező a csapadék), tápanyagokat, teret és fényt vesznek el. Ez játszódik le a kalászosok és gyomnövényeik között is. De vannak olyan gyomok is, amelyek a betakarítást nehezítik meg (ragadós galaj, kaszanyűg bükköny). Potenciálisan nagy víz- és tápanyagfogyasztók még az ebszikfű, pipitérek, mezei aszat, apró szulák, tyúkhúr, árvakelésű napraforgó… és még sorolhatnánk.
Az igen fagyos január az őszibúza-állományokat nagyon megviselhette, az ősszel meglévő lombállomány nagy részét elpusztíthatta. Nektrotróf foltbetegségek megtelepedéséhez (szeptória, helminthospórium) kiváló táptalajt képeznek az elhalt levéllemezek. A kórokozó gombák az elpusztult leveleken fejlődnek, szaporítóképleteket növesztenek és milliárdszámra termelik a fertőző spórákat, amelyek csak arra várnak, hogy megfelelő időjárási körülmények alakuljanak ki, és meg tudják fertőzni az egészséges leveleket is. A lombveszteség már a szárbaindulás időszakában is terméscsökkenést okoz, mivel kevesebb asszimiláta képződik. Védekezés nélkül a kórokozók a termés akár 50-80%-át is elvihetik. További problémát jelentenek a termésbe kerülő mikotoxinok, amelyek élelmiszerbiztonsági problémát és értékesítési nehézségeket okozhatnak.
Egyesek szerint a gyomokhoz és a kórokozó gombákhoz képest a vetésfehérítő szinte elhanyagolható gondot okoz. Viszont ezt a problémát sem lehet felületesen kezelni, mert ha a vetésfehérítő a kalászos zász lós levelét eszi meg kalászhányás idején, akkor akár 30%-os termésveszteséget is okozhat. A legjobb a megelőzés, vagyis a rovaröléssel kiegészített gyomirtás, gombaölés.
